Datolyaszilva, csipkebogyó, fekete málna

Az idei év időjárása ismét kedvezőtlenül befolyásolta a különféle, vidékünkön termesztett haszonnövények fejlődését. A tavaszi fagykárokat aszályos nyár követte, ami után csaknem semmi nem termett a gyümölcsösökben. Az éghajlatváltozás bolygónkon valójában állandó folyamat. Szokás azt mondani, hogy van a klímaváltozékonyság, ami akkor is jellemezte a bolygót, amikor még nem élt ember rajta. A klímaváltozás pedig az, amit a tevékenységünkkel mi idézünk elő. Nem tudjuk azonban meghatározni, hogy az emberi tevékenységnek ebben milyen szerepe van, ténykedésünk mennyit nyom a latban. Sokak szerint itt, Vajdaságban az utóbbi évszázadokban kifejtett emberi beavatkozások is jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a körülmények is olyan mértékben megváltozzanak, hogy már kérdésessé vált a hagyományosnak tekinthető gyümölcsféleségek termesztése. Változó világban élünk. Minden iparág ki van téve valamilyen módon a klímaváltozás hatásainak, s  ez leginkább a mezőgazdaságra érvényes. A témakör egyik buktatója a földekben hasznosuló víz mennyisége. Az adatok azt mutatják, nem a lehulló csapadék mennyisége nem csökken radikálisan, hanem eloszlása vált egyenetlenné, kedvezőtlenné. Ráadásul az egyre emelkedő hőmérséklet és az általa okozott párolgás miatt jóval kevesebb hasznosul a talajban. Ott tartunk már, hogy szűkebb környezetünk klímája sokkal inkább hasonlít az 1950–1960-as évek Dél-Európájára, semmint a korábbi Kárpát-medencére.

Milan Jeremić mezőgazdasági mérnök, a topolyai Mezőgazdasági Szaktanácsadói Szolgálat tanácsadója elmondta, hogy idén a tavaszi fagyok jelentős károkat okoztak elsősorban a csonthéjas gyümölcsöknél. Korábban nem volt arra példa, hogy még a birsalma is elfagyott. Az alma is megsínylette a fagyokat, de abból valamennyi termést mégiscsak be lehetett takarítani.

Rámutatott, az utóbbi évekre jellemző az, hogy a februári átlagos idő melegebb, mint a márciusi és az áprilisi. Márciusban és áprilisban a fagyok károsítják a gyümölcsösöket, s emiatt nagyon nehéz helyzetben vannak a gazdálkodók, mivel később az aszályos időszakok sem kedveznek a gyümölcsfáknak. A nemesítők dolgoznak ugyan a szárazságot jobban viselő, illetve fagytűrő, vagy később virágzó fajták nemesítésén. Az viszont már egyértelművé vált, hogy öntözés nélkül ma már nem lehet  ezen a területen sikeres a gyümölcstermesztés. Megfigyelhető még, hogy a gyümölcsösöket jégvédő hálóval védik az esetleges jégveréstől, de az ilyen háló az erős napsugárzástól is véd, tehát alkalmazása mindenképpen ajánlott. Ezt azonban még csak kis területeken sikerült megvalósítani, ugyanis a védőháló telepítése hektáronként mintegy 12.000 euróba kerül. A gyümölcstermesztők helyzetét nehezíti az is, hogy az éghajlatváltozás következtében eddig ismeretlen kártevők is megjelentek, ami szintén komoly kihívásokat jelent a gazdálkodók számára. A topolyai és a kishegyesi községben a meggy, a kajszi, újabban a mogyoró termesztésével próbálkoznak nagyobb területeken, több-kevesebb sikerrel.  
 

Szatmári Mihály topolyai termelő beszámolója szerint komoly befektetést és odafigyelést igényel a mogyoró telepítése. A későbbiekben, a termesztés során is jelentősek a költségek, és sok munkát kell befektetni. A telepítés viszont csak évek múlva válik nyereségessé. A topolyai termelő nyolc évvel ezelőtt telepítette az ültetvényét, mintegy négy hektáron termeszt római típusú mogyorót. 

Elmondta, valójában ebben az évben kellett volna igazán termőre forduljon az ültetvény, de a szárazság itt is csökkentette a hozamot. Annak ellenére, hogy meg van oldva az öntözés az egész területen, elmondása szerint a tavalyihoz képest feleannyi termést tudott betakarítani. Számos kihívással kell tehát szembenézniük a mogyorótermesztőknek is. Különféle rovarkártevők, például a mogyoróormányos ellen folyamatosan védekezni kell, emellett a különféle gombabetegségek is veszélyeztetik az ültetvényt. A római típusú mogyoró termesztésével foglalkozik. A mogyoró ára egyébként az évek során folyamatosan emelkedik, és az értékesítéssel nincs gond. Korábban 1000 dinár körül alakult az ára, mostanára már egy kiló tisztított mogyoró 1200–1800 dinárba kerül. Azt is elmondta, hogy a betakarítás az egyik legigényesebb munka, de ezt a tevékenységet sikerült gépesítenie. Első évben használták az úgynevezett „mogyoróporszívót”. Valójában jó tapasztalatokat tudott ezzel kapcsolatban megosztani, megvannak a kezdeti tapasztalatok ahhoz, hogy a következő években is így oldják meg a betakarítást.

Kincses Krisztián zentai termelő egy olyan gyümölcsfajta termesztésével próbálkozik sikeresen, amit eddig nemigen ismertek ezen a tájon.

– A gyümölccsel a szupermarketek kínálatában találkoztunk először, ízlett, ezt követően olvastuk arról, hogy nálunk is megterem. A kétéves csemetéket környező faiskolákban szereztük be, néhány évvel ezelőtt ültettük el az első két datolyaszilvánkat, ezek az idén már szépen termettek, nagyjából negyven kiló gyümölcsöt szüreteltünk le. Érdemes zárt kertben próbálkozni az ültetéssel, a fa jól tűri a fagyot, nem igényel különösebb odafigyelést, viszont nem szereti a huzatos helyet, ettől óvni kell. Ellenálló a kártevőkkel szemben, ezért nem szükséges permetezni, viszont nagyon gyorsan hajt és növekszik, ezért rendszeresen metszeni kell, és évente kétszer ritkítani. A termés nehéz, könnyen lehúzza a vékony ágakat, egy-egy datolyaszilva akár félkilós is lehet. A gyümölcsöt kora ősztől lehet szüretelni, de nem muszáj. Zölden is tárolható ládában, fogyasztás előtt almával együtt tartva néhány nap alatt beérik. Akár késő őszig a fán lehet hagyni, és éretten szedni. Mi az ágak gyengesége miatt az előbbit részesítjük előnyben. A beszerzésnél érdemes figyelni, hogy csersavas vagy nem csersavas fajtát veszünk-e. A csersavas datolyaszilva éretlenül keserű, összehúzó hatású a magas csersavtartalom miatt, ezt csak éretten, vagy enyhe fagy után érdemes fogyasztani, míg a másik akár kissé zölden is ehető – nyilatkozta megkeresésünkre.
 

A bácsfekethegyi Pál Károly korábban politikai tevékenységéről volt ismert, nyugdíjba vonulását követően azonban intenzívebben elkezdett  kertészkedni. Egyfajta úttörőként olyan dolgokkal próbálkozik, melyekből eredő tapasztalatok esetleg mások számára is hasznosak lehetnek a jövőre nézve. – A korábban virágzó gyümölcsfákon nem lett az idén termés, közbeszóltak a fagyok. Nyáron viszont a szárazság okozott gondokat. A gyümölcsöt a család részére általában három formában szoktam használni. Egyik természetesen a friss fogyasztás, másik az eltevés, a tartósítás, de a pálinkafőzés is a megtermelt gyümölcs felhasználásának egy formája. Közismert, hogy Bácsfeketehegyen a pálinkát általában meggyből szoktuk főzni. Az idén a meggytermés nagyon szegényes volt. Előbb a fagyok, majd a monília megjelenése okozott gondokat. De elvitte a fagy a szilva jelentős részét, és cseresznyéből is nagyon kevés maradt. Az almát szintén megtizedelte a fagy. Vannak azonban olyan fák és bokrok a kertemben, melyek kitűnően viselték a szélsőséges időjárási körülményeket is. Itt elsőként említem a fekete málnát, amely egyik kedvenc gyümölcsöm, a meggy mellett természetesen. Szintén hasonlóan egészséges, mint a feketicsi meggy. A fagy nem ártott neki, semmilyen betegség nem árt neki, tehát nem kell vegyszeresen védekezni. Nem mellékesen, nagyon finom, bőséges termést hoz minden évben. A szárazság miatt a szemek ugyan az idén kisebbek lettek, de a megszokottnál nagyobb volt a cukortartalma, így még ízletesebb volt az idei termés. A másik, általam preferált növény a bodza. Szándékosan telepítettem a kertembe a bodzafákat, hogy a virágból lehessen teát főzni. A beérett termés igen egészséges, sok mindenre felhasználható. A növény a levéltetveket is magához vonzza, így más növények kevésbé érintettek a tapasztalataim szerint. A csipkebogyó egy másik olyan, amit a kertembe telepítettem, és lekvárt főzök belőle, illetve teának is kiváló. Egy nemesített fajtát ültettem, aminek kevesebb a tüskéje. Az idén ősszel is leszüreteltem, és mivel lekvárfőzéskor sem használok cukrot, szőlőlével édesítettem ebben az évben. A szőlőből kipréselt lé ment a lekvárhoz, és ami megmaradt, amit törkölynek is hívnak, abból szintén lekvár lett. Szőlőlekvár, ami nagyon finom lett, ezért úgy döntöttem, a jövőben is ezt a módszert alkalmazom. A szárazság kihatott a szőlőszemek nagyságára, de a termés minősége kiugróan jó lett.