A Sárga Malom Mozi ma este búcsúzik a párbeszédközpontú filmektől, utoljára egy igen érdekes művészfilmmel kedveskedik nézőinek. A terem annak ellenére is megtelik, hogy a mozi programjának egyik legminimalistább alkotása lesz a mai.
Mordor és Zita a helyükre ülnek. Zita ismerteti a filmet.
– Ma a „beszélgetős filmek” egyik, ha nem a legkülönlegesebb művészfilmjét tekinthetjük meg. A Vacsorám Andréval Louis Malle francia filmrendező drámája, melyet a két szereplő, Wallace Shawn és Andre Gregory írt. A film semmi másból nem áll, mint egy vacsora közbeni beszélgetésből, mely két színész, két régi barát és kolléga között zajlik, mégis rengeteget lehet róla értekezni, hiszen minden egyes mondat mögött száz másik, még ki nem mondott gondolat áll. Érdekesség, hogy a két szereplő saját magát alakítja a filmben, és ez még személyesebbé, még igazibbá teszi a beszélgetést, amely ráadásul majdnem két órán át tart, akárcsak egy valódi vacsora.
– Bár elismerem, sokszor nagyon érdekesek tudnak lenni a filmbeli beszélgetések, gondoljunk csak a múltkor vetített Tizenkét dühös emberre, vagy a huszonegyedik század nagyágyúira, a Hogyan nevezzelek?-re vagy a Teljesen idegenekre, de a Vacsorám Andréval sokkal nehezebben befogadható témákkal dolgozik, mint az általam felsorolt filmek. Mi az élet értelme? Mi a művészet szerepe? Hogyan lehet a modern életben úgy élni, hogy ne kapcsoljunk robotüzemmódba? Ezek mind olyan kérdések, amelyek megválaszolásához, de még értelmezéséhez sem érzem magam elég műveltnek vagy tapasztaltnak.
– Megértelek – válaszolja Zita –, számomra is léteznek ennél sokkal könnyebben befogadható drámafilmek, de ne felejtsük el, egy értéket képviselő film sohasem csak annyiból áll, mint amit látunk vagy hallunk. Annak ellenére is, hogy vizuális szempontból nem sok inger éri a nézőt, a fantáziánkat könnyen meg tudja nyitni a beszélgetés, és akarva, akaratlanul is feltesszük magunknak ugyanazokat a kérdéseket: Miért érdemes élni? Mi a művészet értelme? Talán nem értjük, vagy nem értünk egyet azzal, amit ez a két nagyszerű színész, ez a két eltérő egyéniség lehetőségként felkínál, de nem is kell. Nekünk úgyis mást fog jelenteni az élet, mást a művészet, és lefogadom, hogy egészen más módszerünk van arra, hogy ne ragadjunk a monotonitás csapdájában, hanem bizonyos időközönként képesek legyünk váltani vagy kikapcsolódni, ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy a fináléban elmondhassuk, végtére is egy boldog életet éltünk.
Mordornak nincs ideje megosztani a Zita válaszához fűződő véleményét, mert ebben a pillanatban elsötétül a terem, s az egyetlen fényforrás a néhány másodperc múlva felfénylő vászon lesz. Elkezdődik a vetítés. A film, amelyhez magyar szinkron sohasem készült, teljesen leköti a nézőket, senki sem veszi le szemét a vászonról. A zárójelenetben, amikor a vacsora után Wallace Shawn egy taxiban ülve nosztalgiázik, véget ér a vetítés. A közönség lassan a kijárat felé sétál. Mordor és Zita még néhány percig a helyén marad.
Mordor megszólal:
– Ahogyan már utaltam rá, a Vacsorám Andréval valóban nem csak egy művészfilm, hanem annak is egy sokkal nehezebben befogadható típusa, egy intellektuális film. Nem célja a szórakoztatás, de hála a két szereplő könnyen megkedvelhető karakterének, a dialógus dinamikusságának, egy percet sem unatkoztam, a kétórás játékidőt nem éreztem hosszúnak. Emellett igyekeztem saját válaszokat adni a filmben felvetett témákra, és igazad volt, ezzel a módszerrel sokkal érthetőbb, sokkal élvezhetőbb alkotásban volt részem, egy olyan élményben, amelyet, meg merem kockáztatni, egyetlen nagy filozófus művében sem tapasztalhatnék meg, ugyanis ez a két karakter még így is sokkal közelebb hozta hozzám a filozófiát, mint azt vártam. Nélkülük nem tudtam volna ilyen mértékű érdeklődést mutatni a téma iránt. De kiemelendő Wallace humán felfogása, hiszen ő az, aki a boldogságot képes az egyszerű hétköznapi örömökben megtalálni, és Andre spiritualizmusa, mely szerint a boldogság nem egy egyszerű vacsorában keresendő, hanem egy, a valóságtól túlmutató, transzcendens szinten. A beszélgetés végére nem születik konszenzus arról, melyik életfelfogást érdemes követni, de a zárójelenetben Wallace nosztalgiázása, az emlékek felidézése a város különböző pontjainál arra utal, hogy ő, mint a film narrátora, el tudja fogadni azt, hogy a másik meglátásától ellentétes nézőpontot vall, ő ugyanis boldog így, és végső soron csak ez számít.
Zita boldogan mosolyog párjára.
– Örülök, hogy egy ilyen élményhez juttatott az utolsó „beszélgetős film”, melyet a Sárga Malom vetített. A jövő héten a mozi programjának egy új műfaját ismerhetjük meg. A statisztikák szerint a következőként bemutatandó műfaj kapta a legtöbb Oscar-díjat, de sok más filmes elismerésnél is rekorder. Jövő héttől könnyebben elemezhető filmeket, a legmegindítóbb történeteket és a legkegyetlenebb sorsokat ismerhetjük meg.
Mordor és Zita, vágyakozva gondolva a jövő heti vetítésre, kézen fogva hagyják el a mozit.
Nyitókép: Fotó: IMDb
