2024. július 20., szombat

Felfrissülve

Valamiféle megmagyarázhatatlan és feloldhatatlan ellentét húzódik a két egymáshoz nagymértékben hasonló, a lényeget tekintve azonban mégiscsak különböző üdítő, a Coca-Cola és a Pepsi megrögzött rajongói között, hiszen azok, akik az egyikre esküsznek, az esetek többségében nem szívesen fogyasztják a másikat, ami persze fordítva is igaz. Na de mi van azokkal, akik esetleg mindkettőért odáig vannak, vagy akik egyiket sem kedvelik igazán, tehetnénk fel a költői kérdést, róluk azonban valószínűleg kevesebb szó esik a nagyvilágban, ugyanúgy, ahogyan minden bizonnyal a gyártók meg a marketingszakemberek is kevesebbet foglalkoznak velük.

A hasonlóság kézzelfogható, ahogyan az eltérés is, ami a kifinomult ízlelőbimbókkal rendelkezők szerint mindenekelőtt abban rejlik, hogy amíg az egyiket a vaníliás ízvilág, addig a másikat a citrusos jelleg jellemzi, és ezt támasztja alá Malcolm Gladwell is, aki a Blink című könyvében egyebek mellett azt fejtegeti, hogy a Pepsit már az első belekortyoláskor a valódi citrusos ízrobbanás jellemzi, a Coca-Colának viszont a mazsolás-vaníliás aroma mélyebb karaktert kölcsönöz, majd hozzáteszi, mivel az említett ízrobbanás a doboz végére érve egyre inkább elhalványul, ezért a Pepsit szerinte arra alakították ki, hogy ragyogjon a kóstolási teszteken, ami, ha így is van, valószínűleg kevéssé befolyásolja azt, hogy ki melyik mellett teszi le a voksát, amikor arról kell döntenie, hogy melyiket részesíti előnyben akkor, amikor felfrissülésre vágyik.

Nem véletlen azonban, hogy a többi nagy üdítőital-gyártóhoz hasonlóan ezeknek a gyártói is folyamatosan arra törekednek, hogy újabbnál újabb ízkombinációkkal rukkoljanak elő, igaz, itt talán mégsem annyira szabadon bánnak mindezzel, mint ahogyan azt az utóbbi időben mások esetében tapasztalhattuk, esetenként ugyanis olyan ízeket dobtak piacra, amelyek finoman szólva sem voltak méltók arra, hogy a világszerte ismert márkák korábbi, jól bevált ízkombinációinak méltó utódjai legyenek. Nemrég azonban a Coca-Cola is újabb különlegességgel lépett elő, olyan sajátos módon megalkotott új ízt dobott piacra, amelyet a mesterséges intelligencia segítségével alakítottak ki, akárcsak az üdítő dobozának dizájnját, amivel a vállalat tájékoztatása szerint az új íz létrehozása mellett az volt a legfőbb céljuk, hogy bemutassák, milyenek lesznek a jövő üdítőitalai, és ehhez kapcsolódó célt szolgál az üdítő dobozán található QR-kód is, amely egy olyan oldalra vezeti a fogyasztót, ahol maga is megbizonyosodhat arról, milyen is lehet majd az a bizonyos elképzelt jövő.

Azt nyilvánvalóan igen sokféle tényező befolyásolja, hogy mindezt inkább izgalmasnak vagy aggályosnak tartjuk-e, mindenesetre számos olyan kérdést felvet, amelyeken érdemes lenne elgondolkodnunk, csakúgy mint az a lengyelországi kísérlet, amelynek során nemrég egy mesterségesintelligencia-robotot állítottak egy cég élére kísérleti vezérigazgatóként, aki eleinte csupán a leendő ügyfeleket üdvözölte, később azonban kiszélesedtek a feladatai, ugyanis – ahogyan fogalmaztak – olyan módon állt a munkához, ahogyan a hétköznapi ember nem tudna. „A döntései kiterjedt adatelemzésen alapulnak, és a vállalat stratégiai céljaihoz igazodnak. Nincs személyes elfogultsága, így elfogulatlanul tud stratégiai döntéseket hozni, amelyek a szervezetek érdekeit helyezik előtérbe.”

Ez elsőre akár még jól hangozhat, különösen akkor, ha valaki az elfogulatlanságot, a megingathatatlanságot, a szubjektív tényezők teljes kizárását és hasonlókat vár el egy vezetőtől, csakhogy napjainkban szinte minden területen azzal kell szembesülnünk – mit szembesülnünk, egyenesen megküzdenünk –, hogy a munkavállaló puszta eszközként való kezelése olyan negatív folyamatokat indíthat el nemcsak az emberi kapcsolatokban, hanem az egyén lelki folyamataiban is, amelyek sok esetben nehezen visszafordítható, sőt akár visszafordíthatatlan következményekkel is járhatnak számára.

Némiképp megnyugtató azonban, hogy a szakemberek szerint az ilyen típusú robotok egyelőre egészen biztosan nem fogják teljes mértékben átvenni az emberi vezetők szerepét, így a legfontosabb döntéseket továbbra is emberek hozzák majd meg, ugyanakkor felhívják a figyelmet arra is, hogy a jövőben ezt a technológiai megoldást sem lehet majd teljes egészében figyelmen kívül hagyni.

Mindent összevetve, némi sopánkodással a hangunkban állapíthatjuk meg, hogy nem vagyunk könnyű helyzetben mi, egyszerű emberek, mert egyre inkább azt érezhetjük, hogy miközben haladunk előre, valahol elvész a lényeg, a legnagyobb érték, maga az ember. A legjobban éppen ezért talán akkor járunk, ha keverünk magunknak egy finom limonádét, értelemszerűen kizárólag természetes alapanyagokból, majd visszatérünk az íróasztalunkhoz, mielőtt még bárki – robot vagy ember – számonkérhetne rajtunk bármit, mert felfrissülve mégiscsak könnyebb bizakodással tekinteni a jövő felé, bármilyennek is képzeljük azt el.

Nyitókép: Pixabay