John Hart népszerű amerikai krimiíró. Számos regénye magyarul is megjelent,1 nem azonos az ugyanezt a nevet viselő és már elhalálozott filmrendezővel, és nem is annyira népszerű a magyar krimiolvasók közt, mint amilyen tehetséges. Bár a népszerűség foka nehezen mérhető, ám miközben egyes szerzők magyarra fordított műveinek száma meghaladja a félszázat, Harté a tucatig sem jutott el. A Hallgass! című regényét olvastam először (2020-ban jelent meg magyarul), amely nagyon más volt, mint amilyenek általában a krimik szoktak lenni.
A Hallgass! Észak-Karolinában, egy hatalmas, több ezer hektárnyi kiterjedésű, mocsaras, lápos erdőségben, a hegyekben, ráadásul egykori rabszolgák háromszáz éve elhagyott falujának környékén játszódik, a hozzám hasonló síkföldi olvasó élvezi, ha a számára idegen természeti környezetet érzékletesen jeleníti meg a szerző. Hart emellett meg is győzi olvasóját, hogy az erdőben mindig vannak sötét helyek, a sötétségből táplálkozó történetek pedig akkor sem érnek véget, ha befejeződtek. Így a szóban forgó regény hőse is már egy sorozat második részében bukkan fel, noha még mindössze huszonhárom éves. Az előzmény Elveszett remény címen jelent meg 2011-ben, és azt beszéli el, hogy a főhős tizenhárom évesen miként veszíti el ikerhúgát, apját, és hasonló korú társával hogyan tár fel egy tömeggyilkos csoportot. A történetben, miként a folytatásban kiemelt szerep jut a természetfelettinek, a transzcendenciának, az amerikai igazságszolgáltatás működésének. Meg az emberi cselekedetek lelki mozgatórugóinak.
John Hart nem az a krimiszerző, aki azonnal belerántja olvasóját a történet közepébe, gyakran mellékszálak sorát veti fel, amelyekről úgy érezzük, feleslegesen kerültek a történetbe, majd egyszer csak értelmet nyernek, megvilágítanak történéseket, eseményeket, szándékokat. A szerzőnek jogi végzettsége van, és banki tapasztalata is, így alaposan ismeri az igazságszolgáltatás és a pénz világát. Műveiben nem ábrázolja közvetlenül az emberre leselkedő terrort, inkább sejtet, és igyekszik feltárni a gonoszság gyökereit. Amelyek nem kötelezően az erdő, hanem az emberi lélek és a szövevényes kapcsolatok sötétjében rejtőznek.
A megváltás útján annyiban hasonlít a Hallgass! témájához, hogy ebben a regényben is egy korábbi – tizenhárom évvel az elbeszélés ideje előtt történt – gyilkosság a kiindulópont. Egy erdőben álló templom oltárán egy meggyilkolt nő holttestére bukkannak. Az oltárra helyezett áldozat vándormotívum a krimikben és a thrillerekben, számomra legemlékezetesebb megjelenítése Chris Carter Kivégzés című munkájában olvasható. A feltételezett elkövetőt kézre kerítik, elítélik. Elizabeth Black nyomozó kétségeket táplál az elítélt férfi bűnössége felől, ám annak szabadulását követően újabb holttestet találnak a templomban, amelyet az első bűncselekményt követően a hívek meg a lelkész is elhagyott családjával együtt. Kétségtelen, hogy az első gyilkosságért elítélt Adrian Wall a tettes, tévedett az esküdtszék, amikor nem ítélte életfogytiglani büntetésre. A teljes rendőri testület a korábbi elítélt nyomába ered, egyedül Black nyomozónőnek van olyan sejtése, hogy valaki az újabb gyilkossággal akar bosszút állni Wallon, rávarrni az újabb gaztettet. A nyomozónőnek akad elég baja a testületben, egy emberrablás és drogüzlet felszámolása során mulasztással vádolták meg, ezért a felfüggesztés, sőt a börtön árnyéka lebeg a feje felett, mégis eltökéli magát, hogy tisztázza a férfit a gyanúsítás alól. Csakhogy ebben minden lehető akadályozza, a kollégák, a jogrendszer, a közvélemény… Itt köszön vissza az ábrázolt szituáció a Hallgass!-ból: ott is a seriff a munkatársaival vérszomjas kopóként veti magát a korábban tömeggyilkosságot leleplező, most általa el nem követett bűncselekménnyel vádolt főhős után, csupán egyetlen detektív, a mostohaapja hisz az ártatlanságában.
Elizabeth Black tántoríthatatlan marad, amíg az elhagyott erdei templom oltárán meg nem találják a harmadik holttestet, ami váratlan fordulatok sorozatát indítja el a történetben. Ezeket a csavarokat viszont nem szabad elmondani egy thrillert ajánló írásban. Annyit azonban elárulhatok, hogy a regény nem arról szól, hogy egy jó zsaru kitartó munkával bebizonyítja a megvádolt személy ártatlanságát. Ennél sokkal mélyebben szánt az elbeszélő, minden szereplőnek van titkolni- és veszítenivalója egyaránt, ezeket hozza felszínre a három szálon futó történet, az emberi kapcsolatok regényességét bemutató thriller. Talán még azt is hozzátehetem, hogy a regény fülszövege csalóka, tartalmazza is, meg nem is a regény témájának összefoglalását. Van a történetben emberrablás, zsarolás, kínzás, kivégzés. A fináléra stílusosan az elhagyott erdei templomban kerül sor – ez a jelenet nem nyeri el mindenki tetszését, ugyanis érzelgősebb a vártnál.
John Hart ebben a regényében is hozta a formáját. Az első kétszáz oldalon nehéz túljutni, mert látszatra dögunalmas, ám az előtt, aki nem bátortalanodik el az elején, szövevényes, fordulatos eseménysor bontakozik ki ezen előzmények alapján. Az író apránként építi fel a szereplők karakterét, akik között akadnak jobban és kevésbé kedvelhetők. Sikeresen elkerüli az emberrablós krimik szokványos közhelyeit, a történet fordulatai izgalmasak és lenyűgözők. A rávezetős thrillereken okulva itt is sejtjük, ki a bűncselekmény kifundálója és elkövetője, de a számításunk aligha jön be.
Bármit is olvastam eddig John Hart művei közül, úgy éreztem, hogy a kelleténél többet zsúfolt beléjük a szerző, egyes epizódok vagy történetszálak külön elbeszélést vagy regényt is megérdemeltek volna. Ám addig jó, amíg az írónak annyi a mondanivalója, hogy az írásain nem mutatkoznak a kifulladás jelei.
1 Ezek mindegyike ma is üzleti forgalomban kapható, könyvtárakban megtalálható.
