Számomra az augusztus mindig különleges hónapnak számított. Gyerekkoromban a nyári szünidő végét jelezte, amikor a tengerparti nyaralásból hazautazva, a természetben már látható nyomai voltak a közeledő ősznek, a reggelek hűvösebbek voltak, a levelek sárgulni kezdtek, és érezni lehetett, hogy a szeptemberrel együtt kezdődik az iskola is. Tanügyesként, iskolapszichológusként az új tanév előkészítése és az előző lezárása zajlott ekkor.
Számtalan aprónak tűnő dolog kell ahhoz, hogy zökkenőmentesen működjön az óvoda és az iskola, mert mindkettő egy-egy nagy rendszer, a maga alrendszereivel, elemeivel, szabályaival. Többek között a tagozatok, az osztályok, váltások, a tanítók és a tanárok szaktanácsai, az osztálytanácsok, a tantestület, az iskolában kötelező teamek munkája mind hozzájárul ahhoz, hogy az iskolaépület falai között biztonságos környezetben, elfogadó légkörben folyjon az ismeretek átadása és szerzése, a nevelés és oktatás folyamata. Elkészül az iskolára szabott munkakalendárium, a különböző értesítések, tantervek, óratervek születnek, a tanítók, tanárok szépítik a tantermeiket, hogy a tanulóik és ők is kellemes légkörben töltsék óráikat, és szinte minden napra esik egy-egy gyűlés, megbeszélés.
De nem csak az iskolának és dolgozóinak kell ráhangolódnia az elkövetkezőkre. Ráhangolódás kell hogy legyen a családokban is, annak ellenére, hogy a kinti hőmérséklet, a trópusi melegek meghazudtolják, hogy közeledik a nyár vége, hogy néhány nap múlva itt a szeptember, az ősz, véget ér a szabadság, kezdődnek a kötelezettségek kicsiknek, nagyoknak egyaránt. Valójában jó lenne, ha ünnepélyesen el lehetne búcsúztatni a nyarat, úgy, ahogyan azt szilveszterkor tesszük. Pontot téve a nyár történetére, és új lapot nyitva egy új időszaknak. A család, a baráti kör együtt is megszervezheti ezt a nyárbúcsúztató bulit, kiélvezve egymás társaságát, beszélgetéssel, játékkal, üdítőkkel, finom nyári falatokkal fűszerezve.
De ez a búcsúzás megvalósulhat játékos úton is, ahogyan azt egy napokban talált társasjáték-ajánlat kínálja egy magyartanár-fejlesztőpedagógus az Anyának/tanárnak lenni JÓ Facebook-oldalon. Ehhez a játékhoz a kinyomtatott képen lévő társasjátékoldal, dobókocka és néhány „bábú” (kis kavics, gomb stb.) kell, emellett a játékkedv, bátorság, hogy válaszoljunk a játékban feltett kérdésre, és egymás meghallgatása. A játékban egyenrangúan részt vehetnek a felnőttek és a gyerekek. Persze a nyárral kapcsolatos kérdések és feladatok mellett vannak az iskolához kötődők is, azokról az elvárásokról, szorongásokról és félelmekről, amelyeket a rájuk váró időszak vált ki belőlük. A beszélgetés az iskolával kapcsolatos jóról és rosszról is szól, segít abban, hogy eloszlassuk a gyerek félelmeit és az előtérbe a jó dolgok kerüljenek, például hogy látni fogja a barátait, hogy mik azok a jó dolgok, amik várnak rá. Ez kiváló alkalom arra is – amit nagyon fontosnak tartok – , hogy mi, felnőttek azon munkálkodjunk, hogy a legkisebbekben pozitív érzelmek alakuljanak ki az iskolával kapcsolatban.
Semmi esetre sem szabad ijesztgetni, különösen az első osztályba indulókat, hogy: „Na, majd megmutassák’ neked az iskolában! Kész a szép élet!” stb. Viszont elmondhatjuk nekik, hogy mit szerettünk a diákévek alatt, mert biztosan vannak szép emlékeink is, az esetleges rossz, kellemetlenek mellett, amit ebben az esetben jobb elhallgatni előlük.
Azért, hogy zökkenőmentesen kezdődjön a tanév, fokozatosan kellene visszaállítani a mindennapi ritmust, az időben lefekvést, a reggeli rutint, a felkelést, a reggeli előkészületet, a reggelizést, az időben indulást, hogy idegesség, sietség és kiabálás nélkül, kényelmesen, időben érjenek az iskolába. Közben beszélgetni kell egymással. A nyugodt indulási légkör nagyon fontos mindenki számára, hisz ha így van, egészen másként indul a nap. Tudjuk azt is, hogy nem jó, ha minden előkészület az utolsó pillanatra marad, többek között a tanszervásárlás, a hiányzó ruhadarabok, lábbeli vásárlása, a tanulósarok előkészítése, a napirend megbeszélése. Persze mindez közösen kell hogy megvalósuljon a gyerekkel, gyerekekkel együtt.
Például a tankönyvek beborítása is jó alkalom arra, hogy átlapozzák együtt a könyveket, megnézzék, mit fog tanulni, így is felkészülve a tanévre. Ilyenkor jó odafigyelni, mert a gyerek esetleg elmondja azt is, hogy mi okoz majd nehézséget neki a tantárggyal kapcsolatban, és újra biztosíthassuk arról, hogy ha szükség van rá, megadunk neki minden segítséget és támogatást, hogy áthidalja az előtte felmerülő akadályt. És ne feledjük el azt sem, hogy a szülőtől tanul sok mindent a gyerek. Ha nem szeretnénk, hogy túl sok időt töltsön mobiltelefonnal a kezében vagy a számítógépes játékokat játszva, nekünk, felnőtteknek is félre kell tenni időnként az okoseszközt, például ebédnél vagy vacsoránál, amikor az asztaltól távol kellene letenni eszközeinket dobozba vagy kosárkába, és csak a közös teríték elpakolása után vehetnék azokat újra kézbe a családtagok.
Fontos, hogy naponta legyenek olyan idők, akár csak napi 10 perc, amikor csak a gyerekekre figyel a szülő, amikor mindkét felnőtt elérhető számukra, és nemcsak a fizikai jelenlétről van szó, hanem érzelmileg is jelen vannak, meghallgatják egymást, beszélgetnek a napi eseményekről. Ilyenkor, erre a 10 percre, mindenki tegye félre, kapcsolja ki az okoseszközt, és figyeljenek egymásra, hallgassák meg egymást, osszák meg egymással a napi történéseket, érzelmeket. Mert így fejlődik többek között az empátia, a beleélés képessége is. Emellett nem kell hadakozni, hogy tegye le, kapcsolja ki az okoseszközt.
Útravalóul, szintén a már említett Facebook-oldalról másolt üzenetet küldöm minden elsősorban iskolába induló gyereknek és felnőttnek is:
„Minden jót az iskolakezdéshez!
Egy új tanév, új lehetőségek, új kalandok!
Maradj kíváncsi, bátor és nyitott mindenre, ami jön.
Higgy magadban, tedd a legjobbat, amit tudsz, és leld örömödet a tanulásban!
… Nagyszerű kezdést kívánok egy sikeres tanévhez!
SIKERÜLNI FOG!”
