Napilapunk idősebb olvasói bizonyára még emlékeznek azokra a színes képregényfüzetekre, amelyek a múlt század hetvenes éveiben az újvidéki Forum gondozásában kerültek az újságárusokhoz. A Talpraesett Tom, vagyis Lucky Luke, valamint Asterix kalandjai ma már féltve őrzött gyűjtői ritkaságok, egykor azonban gyerekek ezreinek jelentették az első találkozást a képregények különleges világával.
Kopeczky László, Domonkos István, Lovas Edit és Kopeczky Csaba fordításának köszönhetően a történetek játékosan és szellemesen szólaltak meg magyarul. Nem egyszerűen átültették a szöveget, hanem a vajdasági magyar olvasók számára is könnyen befogadható nyelvet teremtett. Ezért is különleges alkalom Lucky Luke nyolcvanadik születésnapja, ugyanis a világ – és vele együtt a Vadnyugat – leghíresebb, saját árnyékánál is gyorsabb pisztolyhőse 1946 óta lovagol töretlenül a képregényvilág prérijén.
Lucky Luke első kalandja, az Arizona 1880, 1946 végén jelent meg a belga Spirou magazinban, Morris rajzaival. Azóta több mint hetven klasszikus album, mintegy harminc nyelvű kiadás, valamint rajzfilmek, mozifilmek és játékok sora öregbítette a „legbelgább cowboy” hírnevét.
A pipagyáros fia
Maurice De Bevere 1923-ban született a belgiumi Kortrijkban, jómódú családban. Szülei pipagyárat vezettek, így a gyermekeknek bőven jutott a korabeli szórakoztató kultúra élményeiből. Maurice rajongott Walt Disney Hófehérke és a hét törpe című filmjéért, Max Fleischer Popeye rajzfilmjeiért, valamint Hergé Tintin történeteiért. Angolul olvasta a Mickey Mouse Weekly számait is, Walt Disney és Floyd Gottfredson Miki egér-rajzai pedig később az első Lucky Luke-történetek képi világára is hatottak.
Mauirce a második világháború idején jogot tanult a Leuveni Katolikus Egyetemen, valódi szenvedélye azonban a rajzolás maradt. Levelező tanfolyamon képezte magát, majd állást kapott a liège-i C. B. A. animációs stúdióban. Itt vette fel a Morris művésznevet, és itt ismerkedett meg André Franquinnal, aki később többek között Spirou és Fantasio, Gaston Lagaffe és a Marsupilami alkotójaként vált ismertté. Az animációs műhely megszűnése után mindketten a képregények felé fordultak, és a Dupuis kiadó Spirou–Robbedoes magazinjának kezdtek dolgozni.
A magányos cowboy születése
Lucky Luke alakja 1945-ben kezdett formát ölteni Morris képzeletében. A rajzoló rajongott az 1930-as és 1940-es évek westernfilmjeiért, a Spirou magazinban pedig addig nem szerepelt humoros vadnyugati sorozat. Későbbi felesége szerint a lovak iránti szeretete is közrejátszott a döntésben, hiszen a rajzoló különösen szívesen rajzolta ezeket az állatokat.
Az Arizona 1880 még akciódús, bohózatos western volt, amelynek részletgazdag stílusa és a szereplők négyujjas keze Morris animációs múltjáról árulkodott. A főhős alakja azonban hamar letisztult. Sovány, nyurga termetét Gary Cooper ihlette, különösen a színész És akkor jött Jones című filmben nyújtott alakítása. Innen eredhetett az ötlet is, hogy Lucky Luke kalandjai végén magányos cowboyként, énekelve lovagoljon el a lenyugvó nap felé.
A Dupuis fiatal rajzolóit a tapasztalt Jijéhez, polgári nevén Joseph Gillainhez küldte tanulni. Jijé Morrist, Franquint és Willy Maltaite-ot is szárnyai alá vette, majd együtt utaztak Mexikóba és az Egyesült Államokba. Munkájuk kölcsönösen hatott egymásra, és kialakult a Spirou magazin jellegzetes vizuális világa, az úgynevezett Marcinelle-i iskola.
Morris 1955-ig New Yorkban maradt. Miközben rendszeresen küldte haza a Lucky Luke-oldalakat, megismerkedett Harvey Kurtzmannel, a szatirikus Mad Magazine egyik alapítójával. A filmeket és televíziós műsorokat parodizáló lap humora tartós hatást gyakorolt a sorozatra.
Morris és Goscinny legendás párosa
Morris New Yorkban találkozott René Goscinnyvel, az Argentínában felnőtt francia íróval. 1955-ben, amikor már mindketten Belgiumban éltek, közösen kezdtek dolgozni Lucky Luke történetein. Első közös albumuk A vasút a prérin át volt, amelyet Cecil B. DeMille Acélkaraván című filmje ihletett.
Az együttműködés lehetővé tette Morris számára, hogy minden más megbízásával felhagyjon, és kizárólag Lucky Luke-ra összpontosítson. Morris és Goscinny közösen teremtette meg a sorozat gazdag univerzumát, amelyben történelmi és legendás vadnyugati alakok egész sora jelent meg Billy, a Kölyöktől Calamity Jane-ig. Elmaradhatatlan szereplőkké váltak a Dalton fivérek is: az eredeti Daltonok bumfordi, örökké szökést tervező unokatestvérei.
Az alkotópáros egyre gyakrabban merített a vadnyugat történelmi eseményeiből, valamint a klasszikus westernfilmekből.
Saját stílus és kiadóváltás
Morris grafikai világa idővel eltávolodott a Marcinelle-i iskola hagyományaitól. Az oldalak felosztásával, a képkockák ritmusával és a mozgás ábrázolásával kísérletezett elhagyta a fölösleges díszleteket, merész színekkel pedig áttekinthetőbbé tette a jeleneteket.
A képregényt önálló művészeti ágként is tudatosan értelmezte. Pierre Vankeer újságíróval 1964 és 1967 között Kilencedik művészet címmel vezetett rovatot a Spirou magazinban. Bár a kifejezést nem ők találták ki, sokat tettek azért, hogy a képregényt szélesebb körben is művészeti formaként ismerjék el.
Lucky Luke növekvő népszerűsége ellenére Morris időnként cenzurális akadályokba ütközött. A Billy Kid egyik oldalát például kihagyták, mert azon a címszereplő csecsemőként revolvert szopogatott. Érdekességképpen a Forum magyar kiadása a teljesebb változatot közölte, vagyis nem vette át a francia rövidítést. A rajzolót az is bosszantotta, hogy a Dupuis nem akart keménytáblás Lucky Luke-albumokat megjelentetni.
A nézeteltérések 1968-ban szakításhoz vezettek. A sorozat átkerült a francia Dargaud kiadóhoz, történetei pedig a Goscinny által vezetett Pilote magazinban folytatódtak. Az új korszak első története, a Daltonváros merészebb humora már jelezte, hogy az alkotók felszabadultabban dolgozhattak. Az 1970-es évek hozták meg a nagy áttörést, részben a Daisy Town és A Daltonok balladája című egész estés rajzfilmeknek köszönhetően.
Goscinny után
René Goscinny 1977-ben váratlanul elhunyt. Halála súlyos csapás volt Morris számára, aki ezután több forgatókönyvíróval dolgozott együtt. Közéjük tartozott Martin Lodewijk és Lo Hartog van Banda is, akik több emlékezetes történetet írtak, köztük az 1983-ban megjelent Az enyveskezű című albumot.
Ez a kötet más szempontból is mérföldkőnek számított. A Hanna-Barbera stúdió kérésére Lucky Luke leszokott a dohányzásról és cigarettáját előbb fűszál váltotta fel, majd a dohányzásra való utalás szinte teljesen eltűnt a történetekből. Ezzel párhuzamosan fokozatosan háttérbe szorultak a korábbi etnikai sztereotípiák ábrázolása is, mint a mint az alvó mexikóiak vagy a mosodát üzemeltető kínaiak.
Egy világhírű képregény öröksége
Morris 1990-től saját vállalkozása, a Lucky Productions gondozásában jelentette meg történeteit, a céget azonban kilenc évvel később beolvasztották a Dargaud kiadóba. Megszületett a Lucky, a kölyök melléksorozat, valamint önálló történeteket kapott Rantanplan, a Daltonok ostoba, de szerethető kutyája is.
Az 1990-es évek számos díjat és elismerést hoztak Morrisnak. Belgium több városában szobrok és falfestmények állítanak emléket Lucky Luke-nak és társainak. Amikor Morris 2001-ben elhunyt, hőse már megkerülhetetlen nemzetközi képregénymárkának számított.
A rajzfilmsorozatok, az élő szereplős filmek és a játékok tovább szélesítették Lucky Luke közönségét. A mintegy harminc nyelvre lefordított sorozat a Tintin és az Asterix mellett máig a világ egyik legnépszerűbb európai képregénye. Morris halála után klasszikus albumait továbbra is újranyomják, egykori asszisztense, Achdé pedig különböző forgatókönyvírókkal együttműködve folytatja a kalandokat.
A magányos, az árnyékánál is gyorsabban lövő cowboy kalandjait ez idáig 4 egész estés animációs film, 4 animációs televíziós sorozatot mutattak be, de két spin-off sorozatot is bemutattak. Egyikben a képregényekben is jelentős szerepeket játszó négy ostoba börtöntöltelék, a Dalton testvérek kalandjait mesélik el, míg a másik, a Kid Lucky, Lucky Luke gyermekkorába kalauzolja el a nézőt. Az első, 1991-ben bemutatott élőszereplős mozifilm főszereplője és rendezője a térségben is népszerű olasz színész, Terence Hill volt. A Daisy Townban játszódó vígjátékban Lucky Luke seriffként próbál rendet teremteni, miközben a Daltonok újabb és újabb terveit hiúsítja meg. Ezt követte az élőszereplős sorozat úgyszintén Terence Hill főszereplésével. 2004-ben mutatták be A Daltonok mozifilmet, amelyben Lucky Luke kisebb, de jelentős szerepében német Til Schweiger jelent meg. 2009-ben James Huth látványos francia westernvígjátékában Jean Dujardin öltötte magára a sárga inget, a fekete mellényt és fehér kalapot. Az idei évben pedig a Disney+ kezdte el streamelni a Lucky Luke francia sorozatot. A nyolcrészes francia sorozatban Alban Lenoir alakítja a cowboyt, aki egy Louise nevű fiatal nővel indul annak eltűnt édesanyja után, miközben összeesküvésbe, valamint a Daltonok, Billy, a Kölyök és Calamity Jane ügyeibe keveredik. A széria 2026. március 23-án került fel a Disney+-ra.
Lucky Luke-ból Talpraesett Tom
A régi Jugoszláviában az újvidéki Forum Könyvkiadó 1975-ben jelentette meg az első magyar nyelvű Lucky Luke-füzeteket. A főhős nevét Talpraesett Tomra magyarosították, és ebben a formában vált a vajdasági magyar olvasók egyik kedvencévé. A Vamadia katalógusa szerint az első kiadványok között szerepelt A petróleum jegyében és a Daltonék szökésben címet viselő képregényfüzetek. Ezeket a füzeteket egyébként 1984-ben és 1985-ben újra kiadták.
A képregények közlése az Asterix szórakoztató füzetek égisze alatt 1976-tól, megszámozva folytatódott. A páros kiadványokban Asterix, a páratlanokban Talpraesett Tom kalandjai váltották egymást. A Talpraesett Tom-sorozatot a Daltonvárosban nyitotta. A magányos cowboly vajdasági magyar pályafutása 1987-ben ért véget A kis bandita című történet megjelenésével. Az 1975-ös önálló kiadásokat és a későbbi számozott füzeteket együtt számítva magyar nyelven összesen huszonöt Talpraesett Tom-kiadás került forgalomba Jugoszláviában.
A Forum által kiadott Asterix és Talpraesett Tom képregényfüzetei egyébként postai kézbesítés útján Magyarországon is elérhetők voltak és így nagyban hozzájárult a képregénykultúra ottani elterjedéséhez. A rendszerváltást követően a magyarországi kiadásai is megjelentek a két képregénysorozatnak, és jelenleg is kiadják ezeket de ezek korántsem annyira népszerűek, mint az egykoron újvidéki kiadásban megjelent kiadványok.
Szerbhorvát, illetve szerb nyelven a Talpraesett Tom Talični Tom névvel a Kekec gyermeklapban jelent meg először. A gyermeklap egyébként akkoriban rendszeresen leközölte a legnépszerűbb francia és belga képregényeket. A Kekecből 1965-től az újvidéki Panorama újságba igazoltak át a magányos cowboy történetei, ezt követően az akkoriban népszerű képregénymagazin, a Stripoteka, majd pedig a Politikin Zabavnik is közölt epizódokat, mielőtt az Újvidéki Forum Könyvkiadóhoz kerültek a kiadási jogok. Az újvidéki könyvkiadó a Dečje Novine-vel közösen 6 keménykötéses albumot is megjelentett Talpraesett Tom kalandjaiból. Az ezredfordulót követően a Veseli Četvrtak belgrádi kiadó 2010-ben új Talpraesett Tom (Talični Tom) sorozatot indított és összesen 10 füzetet jelentetett meg, köztük a képregénynek a Morris halálát követő modernebb tolmácsolásait is. A legambiciózusabb vállalkozást mégis a Čarobna knjiga kiadó indította el 2021-ben, amikor is időrendi sorrendben kezdte kiadni a képregényfüzeteket, amelyek közül a napjainkig 27-et jelentettek meg.
A kincs, ami jórészt nincs
Az Asterix és Talpraesett Tom kalandjait bemutató, újvidéki kiadású magyar nyelvű képregényfüzetek ára az elmúlt évtizedek során jócskán felértékelődött, viszont csak nagyon keveseknek sikerült kigyűjteni ezek közül az összeset. E sorok szerzője is mindössze 2 embert ismer, akinek a polcán megtalálható az összes Forum által kiadott, magyar nyelvű Asterix kaland. Gondolom, mondani sem kell, hogy mindketten felbecsülhetetlen kincsként, féltve őrzik a kollekciójukat. Talpraesett Tom-gyűjtemény szerencsés birtokosáról még nem hallott a munkatársunk sem. A gyűjtők számára a Daltonváros a legritkább változat. Különösen ritka az a teljes példány, amelyhez megvan az eredeti melléklet is, ugyanis az Asterix szórakoztató füzetek első négy számát plakáttal, lezárt nejlontasakban árusították.
Persze évek során az infláció is megtette a magáét. Példának okán az 1975-ben megjelent A petróleum jegyében borítóára mindössze négy jugoszláv dinár volt, ami egy mai vásárlóérték-becslés szerint hozzávetőleg 150 szerb dinárnak felelhetne meg, de az aukciós oldalakon sokkal többet kérnek érte. A magyarországi antikváriumokban és aukciós oldalakon egy nem túlzottan megőrzött példányért 10 200 forintot vagyis hozzávetőleg 3280 dinárt kérnek.
A kis bandita jó állapotú, 1985-ben 1200 akkori dinárba kerülő példányát az írás készítésekor 2500 dinárért kínálták egy szerbiai aukciós oldalon. Magyarországon pedig 2025-ben egy újszerű példány 7000 forintért talált gazdára.
A Galéria Savaria webáruházban és aukciós oldalon a Forum által kiadott Asterix- és Talpraesett Tom-füzetekből álló teljes gyűjteményért 400 000 forintot – mintegy 128 700 dinárt – kérnek. Egy-egy füzetet pedig 10 200–20 200 forint, vagyis hozzávetőleg 3280–6500 dinár közötti összegért kínáltak. Összehasonlításként ugyanott francia nyelvű Lucky Luke-albumokat már 3000 forintért, körülbelül 965 dinárért is lehet találni.
Más antikváriumokban a Forum-füzetek 4980 és 13 980 forint – mintegy 1600–4500 dinár – közötti áron szerepeltek, rendszerint használtabb állapotban. A Vaterán a jugoszláviai magyar Talpraesett Tom-kiadványokat állapotuktól függően 3500–8000 forintért, vagyis hozzávetőleg 1100–2570 dinárért hirdetik.
Még ezek az összegek is szinte aprópénznek tekinthetőek egy-egy ritkább újvidéki Asterix-kiadás árához képest. Az írás születésének idején egy 1978-as, használt Asterix és Kleopátra füzetet 55 000 forintért – mintegy 17 700 dinárért – kínáltak. A képregényfüzet értékét jelentősen növeli a jó, hiánytalan állapot: az ép borító és gerinc, a tiszta, firkamentes lapok, valamint az eredeti mellékletek megléte.
A cowboy, aki mindig visszatér
A magányos cowboly kalandjai a vajdasági magyarok körében, legalábbis egyelőre, egy ideje véget ért, de a bennük rejlő világ mit sem veszített varázsából és egyszer talán ismét kezünkben forgathatjuk ezeket a felbecsülhetetlen eszmei értékű képregényfüzeteket.
Talpraesett Tom pedig nyolcvan év elteltével is ugyanaz a magányos, igazságérzet vezérelte cowboy, aki sohasem időzik sokáig egy helyen. Rendbe teszi a bajba jutott várost, túljár a banditák eszén, majd mielőtt még igazán megköszönhetnék neki, nyeregbe száll, és egy szomorú dalt dúdolva eltűnik a vöröslő horizonton, de sohasem lovagol ki teljesen az életünkből.
Nyitókép: Az 1946-ban megjelent Arizona 1880 Lucky Luke képregény egyik oldala./ Fotó: zona-bede.blogspot.com
