kibomlott természet
nyár van
csak ritkán lopakodik
apró felhőbog az égre
hangos kabócazenekar
fújja felettünk
megállás nélkül
a kellem hívó dallamát
a hosszú tűlevelek
alant zizegnek
egy szabad tér kellős közepén
nyugodtan piheg
két ember
alig sétál valaki arra
szendergésük nem zavarja
bátran szívja
tüdő és lélek
a sós pára illatos erejét
a szabad fenti kékből
csak egy apró felhőbog
lopva küld
üdítő csókszellőt
(felénk).
Nyáron is lehullhat levél?
