A Sárga Malom Moziban ebben a hónapban a musicalé a főszerep. A műfaj sok ember számára megosztó, ennek ellenére a moziterem már jóval a vetítés előtt megtelik nézőkkel.
Mordor és Zita, a fiatal szerelmes pár az első sorban helyet foglalva a mai alkotásról beszélgetnek. Zita ismerteti a filmet:
– Ma Miloš Forman klasszikusát, az egyik leghíresebb és legtöbbet színpadra vitt musicalt fogjuk megnézni. Az 1979-ben készült Hair a már előtte is létező musical filmes feldolgozása, jelenetei és dalai máig a béke popkulturális szimbólumai. A történet szerint Claude Bukowski megkapja a katonai behívóját a vietnámi háborúba, de a bevonulás előtt összeismerkedik egy hippiközösséggel. A közösség vezetője George Berger, aki megpróbálja megakadályozni Bukowski bevonulását. Egy jól ismert történet, amely a háború szörnyűségei helyett végre a béke szépségét mutatja be, emiatt könnyebben befogadható alkotás, mint azok a háborús filmek, amelyek ezt az időszakot dolgozzák fel.
– A filmmusical népszerűségének a titka szerintem nemcsak ebben rejlik – teszi hozzá Mordor. – A vietnámi háborúval kapcsolatos örök kérdés, miszerint fel kell-e áldozni magunkat a hazánkért egy olyan háborúban, amely több száz kilométerre zajlik, s valójában nem az amerikai fiatalok, hanem néhány politikai szereplő háborúját jelenti, a Hairben is felmerül. Mégis, inkább egy életérzést, egy életstílust, egy gondolkodásmódot mutat be. A hippimozgalom létjogosultsága legalább annyira megosztó volt a vietnámi háború idején, mint amennyire a musical műfaj az, főleg filmes környezetbe átültetve. A Hair valahogy mégis kiállta a nézők, de legfőképpen az idő próbáját. Mint tudod, nem kedvelem különösképpen a musicaleket, a Hairt mégis egy olyan klasszikusnak tartom, amely kihagyhatatlan. Elvégre sokat ad a nézőnek, amennyiben a néző a fülbemászó dallamokon túl is képes szemlélni a filmet. A film a magyar közösségnek egy kissé távoli világot, ám egy nagyon közeli problémát és élethelyzetet mutat be. Berger a musicalek talán leghíresebb szereplője, az őt megformáló néhai Treat Williams pedig arcot és karaktert teremtett a hippimozgalomnak, igaz már csak utólag, emiatt inkább a jövő generációit szolgálja ki.
Mordornak abba kell hagynia a gondolatmenetét, mert a terem elsötétül, és egy kis idő múlva a vászon felragyog.
Elkezdődik a vetítés. A nézők az előző vetítéshez hasonlóan szívesen énekelgették együtt a színészekkel a musical ismertebb dalait. Amikor a zárójelenetben a tömeg a Fehér Házhoz zúdul, miközben a „Let the Sunshine In" című slágert éneklik, véget ér a vetítés. A teremben hamarosan csak néhány néző marad. Köztük van Mordor és Zita is, akik a helyükön maradnak és a filmes élményüket osztják meg egymással.
– Elismerem a film erényeit, melyet a színészek teljes karakterazonosulásai, az eredeti musical remek adaptációja és a rendező egyéni stílusa, a rá jellemző képi világ megteremtése tesz már-már tökéletessé. Ugyanakkor szerintem vannak olyan műfajok, amelyeket éppen a műfaji szabályok, kellékek miatt szinte lehetetlen úgy elkészíteni, hogy a nézők rossznak ítéljék meg. A musical is ilyen, a filmes világ úgy fogadta be, hogy nem vár el tőle olyan szigorúságot a történetben és a mondanivalóban, mint a legtöbb másik műfajban.
Zita ezen elgondolkodva szólal meg:
– Bár csak részben értek veled egyet, abban megegyezhetünk, hogy a Hair mondanivalója akármelyik szerzői filmet képes túlszárnyalni. Bennem rengeteg kérdés felmerült a filmet megnézve. Például miért van az, hogy a huszonegyedik századi ember számára a hippikultúra mindössze a művészet terén jelent valamit, miközben az életstílust a maga idejében is és most is elítéljük? A gátlástalanság zavar minket, vagy inkább az irigység, miszerint a hippik valóban megtapasztalták, mit jelent szabadnak lenni? Nehéz kérdések ezek, melyek a mi társadalmunkat kevésbé érintették, ugyanakkor az önidentitás kérdése, a béke, de főleg a belső harmónia megteremtése és a lázadás a számunkra egyértelműen a rosszat jelentő dolgok elkerüléséért minden fiatal életében jelen vannak. A lázadásnak vannak látványos és kevésbé látványos formái, de mindenkiben ott vannak egészen addig a pontig, amíg a lázadást nem váltja fel a beletörődés. Ez a sajnálatos állapot a későbbiekben megnehezíti, sőt meggátolja az egyéni fejlődést, a stagnálás pedig a szürkeséghez, a kiszámíthatósághoz való ragaszkodáshoz vezet. Csakhogy az az ember, aki valamilyen formában nem lázad, nem akar változtatni magán, az életén, vagy a környezetén, később megijed a változástól,ami spontán módon bármikor bekövetkezhet. A Hair nem ismer semmilyen mágikus képletet a boldog élethez, nem tart felénk egy morális tükröt, amely megmondja, hogyan cselekedjünk ahhoz, hogy jó emberek lehessünk. Azt sem próbálja megmondani nekünk, hogyan éljünk. Egyszerűen csak annyit kér: éljünk. Ez az egyszerűség és a musical műfaji kellékei komfortos filmes és színpadi környezetet teremtettek, amelynek köszönhetően a film kiállta az idők próbáját.
Mordor meggyőzve elmosolyodik, bólint és kézen fogja párját.
Mordor és Zita elhagyják a mozit.
Nyitókép: Fotó:wikipédia
