Bill visszatér

Elvis él és az amerikai kormánynak dolgozik. Bill Sheridant, a Nevadai Nyúlimádók Egyházának alapítóját kiolvasztják hibernációjából Arizonában, hogy megkezdje a hittérítést az Észak-Alföldön. A háttérben kivételes műkincsrablás zajlik. A próféta útja kételyek, pulykák, angyalok és helyi alkoholisták között vezet, a nemzetközi helyzet pedig egyre fokozódik… – áll a történet rövid leírásában, amely mindenképpen arra enged következtetni, hogy egy fordulatokban gazdag, nem hétköznapi történettel készülnek a Kosztolányi Dezső Színház színészei. Vicei Zsoltot Bill Sheridan, Kucsov Boriszt Elvis Presley, Verebes Andreát Elza Crickett és Daisy Palermo, Búbos Dávidot Bobby Pressing, Ágyas Ádámot az Elnök, Mészáros Gábort Gombás Kis Károly és dr. Henley, valamint Hodik Annabellát Gombás Kis Mónika szerepében láthatja a közönség.

Elsősorban arra voltunk kíváncsiak, miért döntött úgy Szegedi-Szabó Béla, hogy Bill visszatér.

– A Bill visszatér egy sorozat harmadik részeként született meg. Valahogy a személyes életem és a világ alakulása is úgy kívánta, hogy tíz év után Bill újra színpadra lépjen. Mivel valahogy fel kellett támasztanom a főszereplőt, ezért a darab is úgy indul, hogy a Le nem járt életút alapítvány fagyasztóházában látjuk Billt, ahol is hét hosszú esztendő után újraélesztik – így indul tovább a kaland, amelynek során térítési missziót fog végezni. Vagyis „adtam” még egy esélyt Billnek, hogy útnak induljon, hátha most sikerül a vágyva vágyott missziója. Vicei Zsolt játszotta korábban Bill Sheridant, és az ő színészi játéka erőteljesen inspirált írás közben.

Az előző két részhez képest, miben különbözik a Bill visszatér című harmadik rész?

– Tény, hogy az első két rész szövege nagyon „sűrű”, majdnem dadaista. Ezekben nem is a főcselekményen van a hangsúly, hanem inkább az apró részleteken, tulajdonképpen a mellékjelenetek viszik a főcselekményt. Most azonban úgy gondoltam, hogy egy Don Quijote-i missziós sztorit akarok láttatni, ezért világosan kell megfogalmazni a komikus történetet. Ennyiben különbözik a harmadik rész, sokkal könnyebben befogadható, de az új történetből éppúgy nem hiányoznak az abszurd motívumok és a bizarrság.

Komédiáról van szó, mégis az egész mélyén ott lappang egy emberi dráma képlete is. Hogy hogyan valósul meg mindez a színpadon, erről a darab rendezőjét, Urbán Andrást kérdeztük.

– Egy sajátos módon komikus, szellemes szövegről van szó, és a Szegedi-Szabó Bélára jellemző költőiség egy más szintre emeli ezt az előadást. Bill esetében egy tragikus kimenetelű, meg nem valósuló történetről van szó, ami érinti az élet nagy kérdéseit: a hitet, azt, hogy hogyan tovább, hogyan érdemes vagy kell viszonyulni a dolgokhoz, az értékekhez, és hogy mik is az értékek. Az előadás ezeket rekonstruálja és újraépíti. Egyértelműen az a célja, hogy az emberek szórakozzanak, jó alakításokat nézzenek, részesei legyenek valaminek, ami fontos, de hogy kinek mi a szórakozás, az egy relatív dolog.

Milyen szempontok alapján választotta ki, hogy melyik színész melyik karaktert fogja alakítani?

– Elég jól ismerjük egymást ezzel a csapattal. Ami nagyon izgalmas a számomra, hogy Vicei Zsolt itt van újra velünk, és hogy újra tudok vele dolgozni harminc év után. A típus és a karakterek határozták meg azt, hogy ki mit játszik majd, illetve az ember tudja, érzi, hogy ki mire képes. Élmény számomra, hogy a Kosztolányi Dezső Színház két fiatal tagjával először dolgozhatok.

Mészáros Gábor, a KDSZ igazgatója Gombás Kis Károlyt és dr. Henley-t alakítja a darabban.

Miben rejlik az Urbán András és Szegedi-Szabó Béla közös munkájának fantasztikuma?

– Amikor felkértem Andrást rendezni, még nem volt ötletünk arra, hogy mit csináljunk, aztán elkezdtünk ötletelni, közben ezzel párhuzamosan Szegedi-Szabó Béla szólt nekem, hogy elkészült az ő Bill-trilógiájának harmadik része, amit felajánl a Kosztolányi Dezső Színháznak. Ezt elmondtam Andrásnak, és innentől kezdve már adott volt az út, így fogalmazódott meg az az ötlet, hogy meghívjuk Vicei Zsoltot is, hiszen erről a trióról tudni kell, hogy annak idején, középiskolásokként együtt vezették az AIOWA nevű színházi közösséget, ami akkor nagyon friss színházi irányvonalat mutató kis társulás volt. Most, András úgy gondolta, hogyha már Szegedi-Szabó Béla szövegét rendezi, akkor hívjuk Zsoltit még, hogy legyen egy ilyen kis nosztalgikus hangulata a munkának. Így esett a választás a Bill visszatér című drámára.

Hogyan állt össze a darab?

– Andrással már rengeteget dolgoztunk, hiszen ő volt a színházunk vezetője megközelítőleg tizenhat évig. András legelső körben mindig a téma kapcsán szeret kutatgatni, hogy mit szeretnénk mondani, hogy merre halad a színház, főleg ez volt a téma, vagy hogy mivel szeretnénk foglalkozni a következő időszakban, hiszen érezhetően most a színházaknak nem csak a vajdasági és a magyar színházaknak is, sőt egyetemes szinten is egy kis mederbe ért az útja, és ebből kerestük az utat, hogy merre. Utána elkezdtük a klasszikus munkafolyamatot, tehát színpadra állítani az előadást, a szereplőket megformálni, és így jutunk el a főpróbahétig, ami már most javában zajlik.

Vicei Zsolt korábban már játszotta Bill Sheridant, így adódott a kérdés, mit jelent számára Bill karaktere.

– Mivel színész vagyok, így minden karakterrel muszáj valamelyest azonosulnom. Ahhoz, hogy bármit hitelesen megcsináljak, azzá a karakterré kell válnom valahol, és ugyanígy van ez Billel is. Mindenképpen szeretem Billt, most már harmadszor játszom, eddig három különböző darabban alakítottam őt, és meglehetősen a szívemhez nőtt. Korántsem egy átlagos emberről beszélünk, ő valóban egy kiválasztott, de nem biztos, hogy oly módon, ahogy azt magáról terjeszti, viszont mindenképpen az.

Évek múltak el az első Bill alakítása óta, hogy érzi, ez alatt az idő alatt ki változott többet, Zsolt vagy Bill?

– Én. Az első Bill-alakításom óta körülbelül tizenöt év telt el, s ez alatt az idő alatt az ember rengeteget változik. Volt egy korszakváltásom is, tehát ötvenéves elmúltam, s az ötven fölötti férfiak egészen máshogy tekintenek a világra, egy kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb álláspontot képviselnek, így aztán Billt is egy kicsit szabadabban kezelem, nem ragaszkodom annyira az ő bármiféle vélt vagy valós mélységéhez. Próbálom a vicces oldaláról megközelíteni.

Ha birtokolhatná valamelyik tulajdonságát Billnek, melyik lenne az, és miért?

– Az a szenvedélyes rajongás a nyulak iránt, azt nagyon szeretném, nem feltétlenül a nyulak iránt, de bármi iránt.

Andrea, te Elza és Daisy bőrébe bújsz majd, mit kell tudni ezekről a karakterekről?

– Valójában ez egy kettős állapot, két szín, két tónus egy harmadikkal fűszerezve. Beszélget Ön-Magammal.

Milyen vékony a határ közted és a két karakter között?

– Vékony és Vastag. Kihívás volt. Sokszor beszélgetek magammal a fejemben, gondolkodok egy témáról, többféle szűrőn keresztül, de soha nem ilyen szélsőségesen és nem kihangosítva történik. A való életben vannak dolgok, amikről sokszor nem mondhatom ki úgy a véleményemet, ahogyan azt gondolom. Most is sok olyan helyzet van, amikor más szakadna ki az emberből ösztönösen, mint amit a tudatos lénye képvisel.

Hamarosan bemutató. Milyennek látod a próbafolyamatot?

– Amikor Andrással próbálunk, akkor nem tudunk nem szembesülni az adott helyzettel, ami körülöttünk van, valahogy mindig reflektál és szembesít arra, amiben élünk. Ez különböző módszerekkel történik meg egy próbafolyamat alatt. Helyzetek elé állít mint színész, mint ember. A fejlődésben pedig bízok.

Kucsov Boriszt ezúttal Elvis Presley, a Rock ’n’ Roll királya szerepében láthatjuk.

Mennyire tudsz azonosulni vele?

– Valamilyen értelemben könnyű dolgom van, hiszen rengeteg anyag van, amit kutathatok, videófelvételeket nézegettem, továbbá sok-sok információ van a birtokomban, amelyek által őt megszemélyesítem a színpadom, nyilván átszűrve magamon és a rendezővel közösen alakítva a szerepet a próbafolyamat alatt. Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon hálás feladat és nagyon hálás szerep is egyben.

Ha jól sejtem, akkor Presley-dalok is felcsendülnek majd a darabban.

– Igen. Nagyon izgalmas volt tanulni ezeket a dalokat, illetve előadni is. Érdekes volt előadás közben végig ezeket az ikonikus mozdulatokat csinálni, a hangom olyanná formálni, hogy hasonlítson a nagy Elvis királyéra.

Milyen szerepet tölt be az általad formált karakter a történetben?

– Egy fontos szereplője a történetnek, olyan értelemben, hogy mozgatja a szálakat. Az elején megbízást kap az amerikai elnöktől, és ő teljesíti ezt a megbízást végig a darab során.

Miért pont Munkácsy-festményt kell ellopnia a darabban?

– Hát erre azt tudom mondani, hogy el kell jönni megnézni az előadást. (nevet)

A premiert május 16-án, pénteken 19.30 órakor nézheti meg a közönség, míg a reprízre május 19-én, hétfőn kerül sor a Kosztolányi Dezső Színházban.