2024. május 27., hétfő
CÍMLAPTÖRTÉNET

Az operett örök műfaj

A klasszikum ereje töretlen – vallja Teremi Trixi, a Rátonyi Róbert Színház igazgatója

Szeptember második hétvégéjén ünnepelték Zenta város napját, ez az ünnep a zentai csata évfordulójához, azaz szeptember 11-éhez kötődik. Ilyenkor a Tisza-menti település mindig gazdag szórakoztató programmal rukkol elő. Ezen programok közül emelkedett ki az idén a Hungarikum Operettgála, a csákvári székhelyű Rátonyi Róbert Színház produkciója. Vérpezsdítő operett-gálakoncertet láthatott a közönség, melyben ismert és közismert dallamok csendültek fel a világon mindenhol szeretett operettekből, többek között a Csárdáskirálynőből, a Marica grófnőből, a Mágnás Miskából, a Cirkuszhercegnőből, Lehár Ferenc A mosoly országa operettjéből. A közönség végtelenül hálás volt érte, és annak kifejezetten örült, hogy Kállay Bori színésznő, az operettműfaj kiemelkedő alakja is eljött Zentára.

A gálakoncert után Teremi Trixivel, a Rátonyi Róbert Színház művészeti igazgatójával, operettszínésznővel volt alkalmunk beszélgetni.

Mióta létezik a Rátonyi Róbert Színház?

– A mi társulatunk az operettszínházi múltunkból alakult, szinte kivétel nélkül minden tagunk a Budapesti Operettszínházban kezdte a pályáját, és ott dolgozott sokáig. Aztán sokfelé elkerültünk, de ez volt az alapbázis. 2017-ben jött egy gondolatom, hogy már annyi tapasztalattal bírok, annyi társulattal dolgoztam, és annyi turné van mögöttem, hogy létrehoznék egy magántársulatot, így Nívót Produkció néven kezdetleges módon megalakultunk. Akkor már voltak előadásaink, kezdett körvonalazódni, hogy merre fog tartani a vállalkozás, és 2020-ban érkezett el odáig a csapat, hogy volt mögöttünk egy kis múlt, és jött egy kihagyhatatlan ajánlat, amelyre a mai napig csodaként tekintek. A koronavírus-járvány kellős közepén jártunk, és nekünk ez az időszak hozott szerencsét, mert Csákváron felépült egy vadonatúj művelődési központ, egy művelődési tér, egy csodálatos új ház, és felajánlották, hogy költözzünk oda, és létesítsünk színházi életet a régióban. Ez óriási lépés volt a vállalkozásunk létezésében, innentől már fel tudtuk vállalni, hogy mi színház vagyunk. Így 2020-tól Rátonyi Róbert Színház lettünk. Azért vettük fel ezt a nevet, mert Rátonyi Róbert volt az egyik kedvencem gyerekkoromban, és adta magát, hogy egy operett-társulat olyan nevet választ magának, amely kötődik egy régi szerzőhöz, zeneszerzőhöz, művészhez. Mivel az én személyes kötődésem volt hozzá a legerősebb, így ezt a nevet választottuk, és az idő is azt igazolja, hogy ez jó döntés volt.

Ott a Budapesti Operettszínház. Mellette megfér a Rátonyi Róbert Színház is?

– A Budapesti Operettszínház óriási komplexum, ötszáz fővel működő társulat, és nem lehet a kettőt összehasonlítani. Mi magántársulat vagyunk, és sokkal kisebb arányokkal dolgozunk. A Budapesti Operettszínház kisebb városokba nem tájol, Budapesten játszanak, nekünk meg az a missziónk, hogy mindenfelé elvigyük ezt a hungarikumot.

Volt-e már a színházatok máskor is Vajdaságban?

– A Rátonyi Róbert Színház még nem volt, úgyhogy nagyon boldog vagyok! Én magam sem jártam még Zentán korábban, úgyhogy nagyon örültünk a megkeresésnek. Csodálatos volt itt Zentán minden, nem is gondoltam, hogy ennyien eljönnek a műsorunkra. Annyira lehetett érezni az erős magyar összetartozást, otthon ez természetes, itt meg ajándék, és ez a fajta szeretet éltet bennünket.

Sűrűn jár a színházatok a határon túlra?

– Igen, leginkább a Felvidékre járunk. Erdélyben is voltunk már többször, Szerbiába eddig nemigen volt lehetőségünk jönni, de bízom benne, hogy novemberben visszatérünk Zentára.

Állandó a társulatotok?

– Igen, állandó a társulatunk. Hat nagyoperettünk van. Amikor 2020-ban Rátonyi Róbert Színház lettünk, akkor a koronavírus-járvány nagyon gátolta a működésünket. Épp, hogy elindultunk, abba is maradt a munka, és csak tavaly májusban tudtunk megindulni egy zenés darabbal. Akkor mutattuk be a Pom Pom mesét, a nagy bemutatónk pedig júliusban volt a Cigányszerelem operettel. Nagy vágyam volt, hogy elkészítsük. Játsszuk a Mágnás Miska előadást, a Marica grófnőt, a Csárdáskirálynőt, a Sybillt, de a Cigányszerelem az csodálatos darab, Lehárnak szerintem a legremekebb műve. Ez volt tehát a tavalyi bemutatónk, és leginkább ezzel tájoltunk ebben az évadban. Nagyon sok tervünk van most is. Visszatérve a kérdésre, állandó társulatunk van, de a gálaműsorokba külsősöket is meghívunk, musicalszínészeket, nótaénekeseket, és így szélesítjük a repertoárunkat, de az alapbázisunk az egy harmincfős társulat, és ők játsszák a nagy operetteket.

Csak operettet játszatok vagy más műfajt is?

– Kimondottan operettet játszó társulat vagyunk és a távolabbi terveinkben szerepel, hogy zenés játékokat is bemutassunk. Áprilisra készítjük az első zenés drámánkat. Ez egy szerelmi dráma lesz Elvesztett szerelem címmel, és ifjabb Rátonyi Róbert szerzi hozzá a zenét. Ez lesz az első olyan vállalkozásunk, amely nem operett, hanem kicsit musicales stílus.

A tánckar és a zenekar is a sajátotok?

– Igen, van saját tánckarunk és zenekarunk is. A tánckar vezetője Ábel Ferenc. Ő a férjem, és ez a mi közös vállalkozásunk. Ő nagyon sokat koreografál, és ő tartja kézben a tánckari feladatokat. Zentára a

A Rátonyi Róbert Színház a klasszikus operettjátszást képviseli (Gergely Árpád felvétele)

A Rátonyi Róbert Színház a klasszikus operettjátszást képviseli (Gergely Árpád felvétele)

Dunakeszi Szimfonikus Zenekar jött velünk, Farkasa Pál karnagy úr vezetésével. Velük nagyon régóta együtt dolgozunk, és kiváló a munkakapcsolatunk. Van olyan előadásunk, amelyet ők játszanak a színházunkban, pl. a Mágnás Miskát, de nagyon jó, hogy van saját zenekarunk is.

Mekkora a népszerűsége ma az operettnek Magyarországon?

– Az operett műfajt mindig temetik. Érdekes, hogy már Rátonyi Róbert is megírta ezt ötven évvel ezelőtt, mert akkoriban is temették, aztán az operettet ma is ugyanúgy kéri a közönség. Ameddig ilyen esték vannak, mint amilyen a zentai is volt, ahová több ezer ember eljött megnézni bennünket, addig szerintem nem kell ezen aggódnunk. Én hiszek a klasszikus megoldásokban, a klasszikum erejében. Nem kell modernizálni ezt a műfajt, mai emberek játsszák, élik meg ezeket a darabokat, nem 1950-es stílussal, hanem 2022-es világgal, úgyhogy szerintem örök műfaj lesz. Ha már Rátonyi Róbert idejében is temették és ma is, akkor ebből kiindulva még sok száz évig élni fog az operett.

Nyitókép: A Rátonyi Róbert Színház a klasszikus operettjátszást képviseli (Gergely Árpád felvétele)