A Sárga Malom Mozi mai vetítésén egy közönségkedvenc rendező első nagyjátékfilmjét tekintheti meg a közönség. A krimi mellett a humor, az alvilági körök részletes bemutatása is jellemzi a filmet, akárcsak a rendező legtöbb alkotását.
A nézők gyorsan megtöltik a termet, mindenki lelkesen várja a vetítés kezdetét. Az első sorban ül Mordor és Zita, akik a mozi programjának összes vetítésén jelen vannak. Zita bemutatja a filmet.
– Ma Guy Ritchie brit rendező A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső című filmjét fogjuk megtekinteni. Ritchie igazi szerzői filmes, aki megunhatatlan humoráról, a scorsesei és tarantinói világszemlélet együttesének könnyed ábrázolásáról vált ismertté. A Blöff című filmjével vált igazán ismertté a neve, de már A Ravasz, az Agy… filmjében is jelen van minden, amit aztán a Blöffben tökéletesre fejlesztett. A film középpontjában egy baráti társaság áll, amelynek egyik tagja hatalmas pókeradósságba kerül, miután átverik játék közben. A srác és barátai arra kényszerülnek, hogy pénzt szerezzenek az adósság megadására. Szerencséjükre megtudják, hogy a szomszéd simlis ügyekben jártas, ugyanis arra készül, hogy belekeveredjen a marihuánabizniszbe. A bonyodalmak pedig csak ezután kezdődnek. Félreértések, véletlenek, bénázó karakterek teszik színessé és szórakoztatóvá a történetet.
– Guy Ritchie filmjeinek tartalmát szinte lehetetlen lenne szóban elmesélni – hívja fel a lány figyelmét Mordor –, mert az ok-okozati összefüggések alakítják a bonyolult, több szálon futó cselekményt. Vagyis minden egyes döntés, amit a karakterek meghoznak, egy rosszkor kimondott szó, egy túl korai vagy éppen túl kései belépés egy házba, félreértett szituációk mind hatással vannak az emberek és a tárgyak sorsára. Ráadásul ezek a filmek nem próbálnak meg túlmagyarázni, ezért az aktív nézői jelenlét nélkül nehezen érthető a cselekmény. Külön érdekes, ahogyan a filmek mindig egy bizonyos tárgy köré épülnek. A Ravasz, az Agy… két antik puska köré, a Blöff egy gigantikus gyémánt útját követi nyomon, a Spílerben egy festmény válik fontossá. Érdekes, ahogyan az érték fogalma Ritchie-nél egy tárgy köré tömörül, míg az alvilági filmek esetében a hatalom, a család és a függetlenség képviseli mindazt, amit a karakterek el akarnak érni életük során. Ritchie ezáltal sokkal barátságosabb, földhözragadtabb, egyszerűbb világszemléletet reprezentál, ez teszi könnyen fogyaszthatóvá a filmjeit.
Mordor kénytelen befejezni a gondolatmenetét, hiszen elkezdődik a vetítés. A nézők gyakran felnevetnek, érdeklődéssel nézik végig a filmet. Amikor a zárójelenetben a Nick Moran alakította Eddie a hídon egyensúlyozva próbál megszabadulni a puskáktól, véget ér a vetítés. Néhány perc múlva mindössze két ember marad a teremben: a fiatal szerelmespár. Mordor és Zita a filmélményükről beszélgetnek.
– Ahogy a vetítés előtt is megemlítetted, Ritchie fergetegesen módon egyensúlyoz a Scorsese-féle alvilági felemelkedés-, majd bukástörténet és Tarantino laza, mégis könyörtelen szélhámos-ábrázolása között – mondja Mordor. – A Ravasz, az Agy…, a Blöff és a Spíler filmek hivatalosan nem összefüggő hármasa szinte teljes képet fest a brit alvilágról. A Ravasz, az Agy… a marihuánatermesztők és -kereskedők, a piti tolvajok, a befolyásos, félig-meddig legálisan működő cégtulajdonosok és a törvényt kijátszó tapasztalatlan fiatalok köré épül. Ezek az emberek normális körülmények között sosem kereszteznék egymás útját, csakhogy a dominóhatás mégis erre kényszeríti őket. A film üzenete emiatt az, hogy az alvilág valamilyen módon mindig össze van kapcsolva, mindenki függ a másiktól, pitiáner simlis a nagyhaltól és fordítva. Ezáltal a bűn fogalma is újradefiniálódik, pontosabban értelmét veszti a bűn súlya, s csak a személy leleményessége és racionalitása számít. Aki mohó és könyörtelen, az mindig elbukik, ezt már Scorsese filmjeiben is megtapasztalhattuk.
– Szerintem Ritchie nem a morális következményekkel foglalkozik – vitatkozik Zita –, a bukás és a győzelem is a véletlennek és a szerencsének köszönhető, mint a cselekményben oly sok minden. Úgy gondolom, a történet végi jutalom és büntetés olyan rövid szerepet tölt be a filmjében, ami arra enged következtetni, hogy ezek az utóhatások nem fontosak számára. Pontosabban nem ezek a fontosak a filmjében. Ritchie szórakoztatni akar, nem pedig mély morális és filozófiai kérdésekbe belekeveredni, azt már többen is megtették előtte, például az a két rendező, akiket már többször említettünk.
Mordor egyetértően fűzi hozzá:
– Pontosan ezért A Ravasz, az Agy…, akárcsak a Blöff, inkább közönségkedvencek, a popkultúra részei, mintsem a kritikusok csemegéje. Bár Jason Statham, Vinnie Jones és sokan mások életük alakítását nyújtották a filmekben, emellett olyan aranyköpések és monológok születtek, amelyek a filmes kultúra szerves részeivé váltak, Guy Ritchie neve sajnos sem az 1001 film listájára, sem az IMDb top 250-re nem került fel. Pedig, ha engem kérdezel, Ritchie már többször említett három művét a legjobb filmek között tartom számon.
Zita ezen elgondolkodik, majd kézen fogja párját.
Mordor és Zita elhagyják a mozit.
Nyitókép: Fotó: Port.hu
