A televízió képernyőjén megcsörrent a telefon. A kártyalapokat kissé unottan, de annál rutinosabban pörgető, gömbölyded jósnő olyan szuggesztíven, olyan nyomatékkal adta elő a szövegét, mintha valami belső kényszer hajtaná.
Neki muszáj jót tennie, küldetése van, kezében a sors, hát miért nem engedik, hogy cselekedjen is valamit az egyetemes emberiség javára?!
– …amint mondtam, én tudom a megoldást az Ön problémáira. Hívjon bátran, együtt biztosan megoldjuk a gondjait – darálta már sokadszorra a sablonos mondatokat.
Pillanatokkal később, a kihangosítás révén hallhatóan, valaki bejelentkezett: – Kovács Béláné vagyok. A lányom egészsége felől érdeklődnék. Erzsébetnek hívják, 45 éves.
– Erzsébet, 45 éves… Nézzük csak, mit mutatnak a kártyalapok. Egy, kettő, három, öt, hét…Erzsébetnek mostanában igencsak rossz a közérzete. Úgy látom, orvoshoz kell mennie.
– Igen – szólt közbe bátortalanul a telefonáló –, most vágták le a lábát térdből.
– Ó, tehát igazam volt! Emiatt rossz a közérzete. Menjen vissza feltétlen az orvosához.
– Igen – szólalt meg ismét a telefonhang –, az orvosa vissza is hívta. Holnapután kezdik gyakorolni a művégtag használatát…
A beszélgetés itt megszakadt, a jósnő azonban hajthatatlan volt, és az éterben újabb, megsegítésre szoruló kuncsaft után kutatva, folytatta:
– Van valaki a vonalban? Ugye nem hagyják, hogy én itt hiába ajánlkozzam? Önöknek problémái vannak, nekem pedig megoldásom a problémáikra.
Na, megint itt van velünk valaki. Miben segíthetek?
A telefonból bizonytalan hang hallatszott: – Teréz vagyok. A párkapcsolatom érdekelne.
– Teréz, ha megkérdezhetem, hány éves?
– Tavasszal múltam 58.
– Kettő, öt, nyolc, hét, kilenc… Teréz, jó hírem van! Ön 2011. július 14-én össze fog találkozni egy fess, őszülő halántékú úrral, akivel nagyon, ismétlem, nagyon, de nagyon kellemes perceket fog átélni.
– És a férjem ezalatt hol lesz?
– A férje? Hát addig vagy elválnak, vagy nem.
– Ferenc vagyok, 60 éves – hangzott fel ekkor egy rekedtes, nikotin ízű hang. – Anyagiakkal kapcsolatban érdekelne a jövőm.
– Ferenc 60, maga igen szerencsés ember! A szerencse fia, mert pont engem kérdez, aki tudom a választ a problémájára. Egy, kettő, négy, hét… Látom, maga most meg van szorulva, kevés a pénze. Azt tanácsolom, adja el a házát vagy a lakását, amije van. Meglátja, mindjárt pénz áll a házhoz, és egy csapásra megszűnnek az anyagi gondjai!
Pár percig nem szólalt meg a telefon. Mintha csak megmakacsolná magát, vagy némasági fogadalmat tett volna. Végtére is, mi jó van abban, ha megtudjuk, mi fog érni bennünket a jövőben?! Ha valami kellemes dolog, annak akkor is örülünk, ha váratlanul köszönt ránk, ha meg rossz… Hát a rossz, az sose jön jókor...
Még a jósnő is összerezzent, olyan ijesztően berregett fel a virtuális készülék. Egy hol felerősödő, hol elhalkuló, meghatározhatatlan nemű, motyogó hang a következőt kérdezte:
– Azt szeretném… khr, khr,… megtudni… khr, khr,… milyen az egészségi állapotom. Klára vagyok, tolókocsis… khr, khr… betöltöttem a 98-at. Most született dédunokám.
– Klára, 98 éves. Nyolc, három, négy, kettő…Klára kedves! Szomorú hírt kell közölnöm. De hát mit tegyünk, ilyen az élet. Ön már bizonyosan nem lesz ott a dédunokája érettségi ballagásán. De ne keseredjen el, használja ki aktívan az addig hátra lévő éveket. Örüljön az életnek, táncoljon, vigadjon, hiszen csak egyszer élünk, nem igaz?!
Alig tett pontot – illetve kérdőjelet – a bölcs gondolat végére, amikor ismét friss csengőhang hasított bele az élő adás átmeneti csendjébe. A csengőhöz hasonlóan, a férfihang is üde, friss volt, és a következőket kérdezte, vagy inkább közölte:
– István vagyok, jóképűnek mondott, barna harmincas. Szeretném tudni, milyen esélyeim lehetnek a nőknél?
– István, jóképű, barna harmincas. Hét, öt, három, kilenc… Ha most leteszi a telefont, és egy félóra múlva odaáll a Blaha Lujza téri szökőkút mellé, jó esélyei lehetnek egy nőnél. A kezében, ismertetőül, legyen egy lapszám a Kezemben a sorsod című kiadványunkból, és ha egy negyvenes, gömbölyded nő megszólítja, mondjon bátran igent. Garantálom, nem fogja megbánni…
Kedves nézőink! Adásunk ezzel véget ért, búcsúzom, legyen szerencséjük hozzám, holnap is…
Nyitókép: Fénykép: pixabay.com
