A szecesszió világnapját minden évben június 10-én ünneplik, a neves esemény kapcsán szervezett programok sorába pedig a Szabadkai Kortárs Galéria is csatlakozott. Az ebben a stílusban épült Raichle-palota falain belül a galéria önkéntesei szerdán úgymond egy élő könyvtárat szerveztek, amely során az érdeklődők több szempontból is megismerhették a 19. és 20. század fordulóján uralkodó irányzatot. A palotában történő interaktív utazáson nemcsak a szecesszió stílusjegyeiről, hanem annak néhány jeles alakjáról is szó volt, a bemutató után pedig alkalom nyílt beszélgetésre is.
Ahogyan a közönség szobáról szobára haladt, mindig egy újabb önkéntes állt elő, hogy egy választott könyv alapján rámutasson egy-egy részletre a témához kapcsolódóan. Az első helyiségben általános ismertetőre fókuszáltak: elhangzott, hogy a szecesszió több országban más néven volt jelen, de mind a német, francia, spanyol és itthoni formájában a szabadság koncepciója köré épült. Fontosabbá vált a művész saját akaratának beteljesítése, illetve felerősödött az igény arra, hogy az egyszerű használati tárgyak a praktikusságuk mellett valamilyen művészi értéket is képviseljenek. A növények, hullámok, állatok, azaz a természet ihlette minták, valamint az embereken, a női testen lévő fókusz szintén jellemzője volt az időszaknak. Később beszámoltak arról is, hogy eme irányzat elérkeztét nagy változásokat hozó időszak motiválta, Szabadkán például az első vasutak megjelenése köthető össze azzal a stílussal, amelynek egyebek közt a Zsinagógát és a Városházát is köszönhetjük. Maga a Raichle-palota is egyike ezeknek az impozáns épületeknek, amelynek tervezőjéről, Raichle Ferencről is hallhattunk részleteket a vezetés során. A Szabadkán több épületet is megálmodó Raichle hosszú, kreatívan eltöltött életet élt, és noha anyagi problémáit követően Szegedre, majd Budapestre költözött, Szabadka számos pontja őrzi az emlékét – olyanok is, amelyek később például Kosztolányi Dezső műveiben is nagy szerepet kaptak. Palotájának jellemzőit pedig nemcsak vizuális élményként fogadhatta be a közönség, az egyik összefoglaló annak történetére és precíz díszítésének részletes elemzésére fókuszált.
Mivel az idei ünnepnap nemzetközi témája a nők megjelenítése a szecesszióban, három önkéntes az időszak ezen részletére fókuszált. Szó volt természetesen arról a személyről, aki Raichle Ferenc életében nagyon fontos szerepet töltött be. Felesége, Raichle Ilona, Varga Ilona néven látta meg a napvilágot. A leírások szerint csendes, visszahúzódó személyiség volt, a háttérből támogatta a férjét, aki felesége arcvonásai alapján egy Szűzanya-ábrázolást is tervezett, de ezt a kápolna plébánosa végül ellenezte, hiszen a nő ismert volt a közösség számára.
Az egybegyűltek nemcsak egy személy, hanem a nők általános megjelenítéseiről is hallhattak, kiderült például, hogy a szecesszió idején főmotívumként, ornamentikaként jelentek meg az épületeken, ami a korábbiakhoz képest szintén nagy újdonságot jelentett. A változást pedig a mindennapi életre is kiterjesztették, az öltözködés mellett szó volt mindazokról az újdonságokról, amelyeket a szecesszió hozott el a nők számára, megemlítve a kor feminizmusának jellemzőit is.
Nyitókép: Fotó: Vojter Kitti
