Mi a nemzettudat? Mikor születik, mely erőhatások alatt tömörödünk veretes, erősen összetartó néppé? 1921-ben született meg Csanády György és Mihalik Kálmán új székely himnusza, amely a harmadjára zsugorodott ország kétségbeejtő állapotán jajong, és Isten kegyelméért fohászkodik. Az erős nemzettudatúak lélekerősítő hatásáról, a világfi lelkületűek pedig lazaságuk szerint a szétszóródó kéveként a negédes, eszményítő sorai miatt émelyegnek, amikor valahol meghallják. Mit lehetne mondani erről? Hogy kinek van igaza? Hogy szabad-e (még száz-egynéhány év múltán is) sírni a Kárpátok alatt? Van féltenivaló különleges, ritka kincsük. Mi már tudjuk, hogy az egészséges nemzettudat nem játék, mint ahogy a medve sem az… Aki nem élte meg a kisebbség nagy gondjait, a többségi vakság miatti időszakosan terjedő hóbortos, grandmániás kizárólagosságot, a politikai szélsőségességek, a fenyítő rábírások és a bénító kényszerítések miatti kesergéseket, a gyötrő szorongásokat, a kis nyelvi és kulturális közösségek szétcincálásának szándékát, a kierőszakolt bomlasztást, a kiszolgáltatottság nyomító béklyóját… Az sosem fogja megérteni/megtudni, hogy mi a nemzeti lelkület kiteljesedése miatti öröm, nem élheti meg a testvéri öröm és az együvé tartozás boldog érzetét. Mondhatni, csak morzsákban élvezi a drága, a pótolhatatlan anyanyelv felejthetetlen, édes ízét. Csupán a tiszta forrásban elmerülők érzik, tudják, mekkora öröm az anyanyelvi kultúra teljes körű használata, és mekkora gyötrelem annak kényszerítő megvonása és nélkülözése.
Kaliba – Hogyan nézhettek ki az első bukovinai telepeseink lakhelyei?
1775 és 1786 között Hadik András Erdély gubernátora kieszközölte a bécsi udvarnál, hogy a madéfalvi vérengzés elől elmenekült madéfalvi túlélők nehéz sorsát megoldják. A korabeli jelentések eléggé bonyolult helyzetet jeleznek. A megbízott Enzenberg tábornokkal való telepítésszervezés mellett külön gond volt a Moldvában félig-meddig már meghonosodni látszó, a katonai hatóságok korábbi önkénye miatt bizalmatlanná vált családok rábeszélése, hogy átköltözzenek a korábban török által felügyelt felföld, Bukovina területére. A betelepítések a vártnál nehezebben indultak. Akiket végül sikerült rábeszélni az áttelepülésre, azok nehéz problémák elé néztek a bukovinai felföldön uralkodó zordabb időjárás miatt is, mert a bukovinai nyarak kurták, s a telek kegyetlen hosszúak tudtak lenni. Korabeli kimutatások szerint 1775-től 1786-ig mindössze 2687 telepes érkezett Bukovina gyéren lakott, kiépített infrastruktúra nélküli területére. Nagy igyekezetek árán itt húzták meg magukat a Keleti Kárpátok aljában, a Szucsáva és a Szeret folyócskák ölelésében, sebtében összeeszkábált kunyhókban, kalibákban. Itt kellett boldogulniuk, itt próbáltak megfogódzni Isten ruházatának korcában.
Nyitókép: Porlik, mint a szikla…
