Szülővárosomnak szeretettel
Válogatott és újabb versek
Zümmögő
Tisza-part legszebb gesztenyefája
vigyázza bölcsőm és anyám ujjnyomát.
Az első csók ízéről méhecskék meséket
zümmögtek fehér virágfürtnek.
Tiszavirág lemenő nap sugarába
Markol. Lóg. Ég és folyótükör között.
Potrohát már áldott, szőke víz mossa.
Még motyog. Szárnya reszket.
Szél fújja barna haját. Zöld szeme
tavasszal szerelmes tekintet a parton.
2025. szeptember 4.
Szerelmünk
Szülőföldünk – Bölcsőhelyünk
Tiszának nincs emléke.
A folyó élete áradás után
Parti vadszedrek szárán
Fehér virágba bomlik:
1216 karátos
Beteljesült ígéret.
Szűz Mária rózsakertjében
Innocencia bokornak
álmodja magát.
Tiszának nincs emléke.
Ezüstös haja van. Zöld szeme.
Boldog simogatása. Kedvesem keze.
És szerelmes, mindig szerelmes.
2023. december 15. – 2025. szeptember 1.
Elsuhant már a szép szellő
Májusban fürdeni a Tiszában.
Leugrani az árva hídlábról.
Kacagni harsányan pokolbéli rókákra.
Birokra kelni Szent Mihály arkangyallal.
Álmodni valami lányról, aki virágot lép.
Arannyá lett anyám hazahívó hangja.
Királylány mezítláb jön elém harmatos mezőn.
Elsuhan mellettem lágy tavaszi szellő.
Eltévedt tücsök siratja törött hegedűjét.
2023. május 16.
korall
bajuszt fest üszög
Jézuskát esünk hóban
és nevetünk
csak ez az éhség
ez az örökös korgás
a kenyérjegy színe
déltengeri hullám
2015 – 2024. március 22.
Rondó
Krisztus urunk alászállott:
tövén szagolta virágot.
Szent lett ettől az a bimbó,
babám ölén kacskaringó!
2015
Tavasz füttye
Pöndölében kedvesemnek
Igaz világok teremnek.
Öléből ős folyam fakad,
Unokáim aranyhalak.
2016
Áldozócsütörtök
Megjelent. Másodszor.
Ránk nézett. Szeme tükrében
szomorú gyémánt.
Kezünk egymás szorításában.
Apró aranykása mosolya
hullott köréje. Azonnal
megfogant. Szára szemünk
szigeteiben nőttön nőtt.
Láthatatlan bólintása.
Mosolyárnya közös köpönyegünk.
Megáldott minket, súgja kedvesem.
Érzem mozdulatát a szívem alatt.
Ég felé emelkedik lassan.
Tekintete komor. De rajtunk.
Előbb szelíd bárányfelhő.
Bolyhos napsugármese égen.
Metamorfózisszimfónia. Beint a Mester.
Dagadó, kavargó fekete felleg.
Üvöltő fergeteg. Teremtést cibálja.
Ijesztő villám hasít. Rongyolódik a lélek.
Félelem kerüli kicsi kertünket.
Ölelkezünk őrző almafánk alatt.
Immár hárman. Örökkévalóság.
Szerelmünk halálnak halálánál is erősebb.
Aranykása fehér bimbója kibomlik
kedvesem éneklő lábnyomán.
2023. május 21.
Urunk mennybemenetele napján.
Schubert hajnalban ablakát kitárja
Idámnak, akivel fogjuk egymás kezét
Schubert hajnalban ablakát kitárja.
Virradó Árva Két Csillagok könnyeit törölgeti.
Egy sós csöpp Franzi jobb kézfejére hull.
A járda menti akácok alatt szitakötő repül.
Vállától ultramarin palástja hullámzik.
Mögötte vidám bárányfelhők ugrándoznak.
Bíborlila pókháló két pár szárnya.
Homloka közepén rózsaszín griff.
Spirit of the Rose. Örökkön örök körforgás.
Két kis keze közt Franzi előtt nyílik szét
a pipacsbimbó. Tunikáját első napsugár
szőtte ragyogóra: szíve vonalában
két 101 karátos piros gyémánt.
E pillanatban az ablak elé ér a látomás.
Schubert meghajol: „Ave Marija! Gratia plena!”
Transzcendens zongoraszékén ül a szent szellem.
Kékeszöld ujjai végigfutnak a csontbillentyűkön.
A vén zongora szerelmes.
Háromlábú Gábriel. De hatalmas szárnya van.
Lelkében Lilla-dalok libegnek-lobognak.
Titka van, nagy titka. Világfába vésett!
Pollux és Castor. Ikrek. Ikrek. Ikrek.
Első a király. Második mindig áldozat.
Kvarckabócák Gábriel tudatát tetoválnák.
Bűvös ábráit Michelangelo Buonarotti
rejtett műterme plafonjára rajzolja.
Isten mutatóujja immár kopott zsírkréta.
2024. február 5. – 2025. szeptember 3.
A zentai Fehér Ferenc utca végén
Itt a ház: ami nincs.
Itt a kert: ami nincs.
Gyönyörű szép
gyerekkorom
talmi kincs, talmi kincs.
Fű között kikirics.
Házunk helyén
palota.
Sose megyek
be oda!
Kertünk helyén
négy épület,
közepében
kőfeszület!
Anyám hangja
őszi ágon
hazahívó
jégvirágom.
Volt a ház: bennem él.
Volt a kert: bennem él.
Párnámra ül
gyerekkorom.
– Aludj el! – ő mesél.
Egy-két nap, jő a tél.
2021. november 15.
