Meglehetősen ritka szónak minősül a megalkuvástalan melléknév. Viszonylag nagyobb gyakoriságot a két világháború közötti időszakban és a hatvanas-hetvenes években ért el. Többnyire olyan cselekvésre vagy magatartásra vonatkozik, amelyben nincsen megalkuvás, azaz a másik fél javára vagy a körülmények kényszere folytán való engedés eredeti álláspontunkból, követelésünkből: Megegyeznek, hogy megalkuvástalan összeütközést teremtenek. – Szájkosaras időben ez a bátor megalkuvástalan életműved megszületett. – Ez az egyetlen hely, ahol a megalkuvástalan oppozíció lábát megveti, hogy kifordítsa. – A színigazgató keserűen beismeri: Hát lehet megalkuvástalan avantgárd színházat csinálni itt Pesten? – Versében nem találhatott menedéket a megalkuvástalan tisztesség. – A maga meztelen lényegében, metsző megalkuvástalan igazságaiban léphet be. – Rab rabságom és szabad rabságom megalkuvástalan vállalásában nem tudok belenyugodni. – Minden idegen beavatkozásnak megalkuvástalan visszautasítását írja elő. – Jancsó történelmi álma a megalkuvástalan messianizmus. – Kaffka Margit a megalkuvástalan érzelmi élet szószólója.
Jellegzetes megjelenési formája még az -ul ragos módhatározó: A történelemben diktatúra, amely ilyen megalkuvástalanul kemény és mégis istenien emberséges. – A kifejezés kultúrájában is valahára megalkuvástalanul nemzetiesülő magyar képernyőzés alkotott egy gyönyörűségeset. – A hivatalos pozíció hatalmát megalkuvástalanul állította a magas kultúrideálok szolgálatába. – Szigorúan és megalkuvástalanul követhetik saját keleti szertartásaikat. – Védőszárnya alatt még megalkuvástalanabbul tudom majd megvalósítani művészi elgondolásomat.
A megalkuvástalan melléknév a megalkuvás főnévből jött létre a -talan, -telen fosztóképző segítségével. A megalkuvás általában a megalkuszik igével kifejezett cselekvés, illetve magatartás, olykor alku útján való megegyezés, megállapodás, egyezség. A régies alkuvás főnév alkudozásra vagy megegyezést kereső, engedményekre hajló egyezkedésre vonatkozik. Ennek eredménye a megalkuvás.
A megalkuvó szónak leginkább rosszalló értelme van. Melléknévként olyan személyre utal, aki álláspontjából gyakran határozott meggyőződése ellenére, kénytelen-kelletlen, gyávaságból vagy kényelemből enged. Az is megalkuvónak számít, aki elhallgattatja, elfojtja magában a lelkiismeret, az igazságérzet szavát. Főnévként a megalkuvó az idegen eredetű opportunista szó magyar megfelelője. Elvtelenül alkalmazkodó személyre mondják.
