Leonardo da Vinci
égbemenetele
Antoine de Saint-Exupéry
emlékére
Szóbeszéd szállt.
Zabban talált.
Mégis... Mégis.
Csak azért is!
Orca kerek!
Csodagyerek!
Fölsír. Hallod? Égi zene!
Hajnalcsillag kicsi szeme!
Leonardo del ser Piero
da Vinci.
Tüzes! Lángol a szerelem!
Anyja egyéjszakás kaland.
Ser Piero, a közjegyző.
Parasztszépség, Caterina.
Viháncoltak szénacsűrben.
Leonardo talpra ugrott.
Mindenségről sokat tudok!
Sugdolóznak. Pletyka járja.
Leány-fiú tán a párja?
Ördög-angyal él fejében.
Úrral, pórral szalonnázik.
Királyokkal parolázik.
Jézus asztalánál csendben.
Megváltónkkal éppen szemben.
Négyzetet, meg egy kört.
Urunk, Jézus kenyeret tört.
Testem! Egyed! Kézbe adta.
Falatkáját zsebbe rakta.
Száraz immár. Jó kovászom.
Megváltómmal madarászom.
Angyal vendég műtermében.
Asszony könnye mosolyt fércel.
Titkon lesték halott testek.
Setét szoba. Szívet metszek.
Polihisztor. Író. Festő.
Mérnök. Szobrász. Titokfejtő.
Nyílik kapu. Mester kilép.
Francsókhoz mész! Párizsi légy!
Kiabál két utcaoldal.
Micsodás vén kurvabordal!
Vállából kinő bíbor két szárnya.
Megéled. Repül. Köp vén világra.
Hová, Mester? Napra? Holdra?
Sátán-vendég! Le! Poklokba!
Égre szállok. Kisbolygóra.
Vágyom gyerekkorom óta.
Ott vár fiú. Kicsi róka.
Néha vendég egy pilóta.
Pendelyemet oda hagytam.
Szívemre száll csodaangyal.
Engem hív most. Megyek innen.
Veletek meg legyen Isten!
Nevet a nép! Megbolondult!
Repül ember! Kettőt fordult!
Felleg rejti kisbolygónkat.
Csillagmorzsák szétszóródnak.
2025. 07. 30 – 08. 01.
