előttem a monitor
teletüsszögtem már
masíroznak ponthangyák
körbe karikába
megbújva köztük egy
ravasz kullancs bemászik
hónom alá nem is érzékelem
Bartók Első hegedűversenyét
hallgatom elbűvölve
belém mar a befejezetlenség
meg az a rohadt vérszívó
orvos vadássza ki nehezen
két bordám közül a bestét
feleségem reggel-este kenegeti
nehezen gyógyul viszket
törd el a vonód vonyítom
a fiatal hegedűművésznek
épp olyan idős a fiú mint
a szerelmet izzító leány volt
aki levelekben kapta naponta
a személyiségéhez kapcsolt
Kis-Küküllő friss forrásából
kibuggyanó zenei témákat
ebédre lenyelte égi tündérkert
réti nárcisz hangjegyekből kötött
varázsigecsokor harmadik tételét
az Első hegedűverseny partitúráját
három lakattal fiókjába rabosította
fél évszázad mászott mint sánta csiga
Bázelban hangzott föl először a mű
és nem Budapesten vagy Harangánál
a falusias elcsatolt Nagyszentmiklóson
viszket nagyon a hónom alatt
valami zeneszerető ravasz kullancs
rohadék harapásának a helye
sötétpiros két napig aztán halványul
a nagy kör lesoványodott kabátgomb
azért is újrahallgatom Bartók
Első (befejezetlen) hegedűversenyét
ülök a szobámban monitor szemben
tüsszentett hangyák díszlépésben
fogatlan gerillák kiröhögnek engem
kínomban vakaróznék csípnék marnék
a saját bőrömbe húsomba bordámba
benyúlnék és meglódítanám szívemet
mint a zentai Ferenc-templom harangját
