Kilátó

Hűséges olvasója vagyok Faragó Árpád Magyar Szóban megjelenő emlékirat-sorozatának, mert írásaiban rendre a feledés homályába veszett délvidéki események és történetek elevenednek meg: régen megtörtént színházi előadások, kulturális rendezvények, irodalmunk jeles alakjai jelennek meg a visszatekintés fényességében. Jeles szerzőnk minden megnyilatkozása során azt igyekszik bizonyítani, hogy honfitársait a déli végeken a „keresztyén identitásuk” éltette és őrizte meg a szülőföldjükön.

Lona néni grófi család sarja. A szocializmusban egy kis szuterénlakás jutott neki a Várnegyedben.

„ ... a Nyár nem álmodik...

Megesik, hogy az öregember elesik – tartják a Bácskában. És most azt olvasom, hogy az amerikai elnök eldőlt a biciklijével.

Ismerősen hangzik ez a szó, a köznyelven beszélők leginkább vízvezetékkel kapcsolatban találkoznak vele, az akna, vagyis a saht legmélyebb részét nevezi meg, amely a legalsó szint talpánál valamivel mélyebb: Az aknát vízzáróan kell elkészíteni, a lecsapódó párák és csapadékvíz összefogására a fenekén zsompot kell kialakítani. – A zsomp tetejére célravezető egy fém vízóra-aknafedelet rakni, hogy bármikor könnyen felemelhető legyen.