2024. május 27., hétfő

Népünk és nemzetünk sorsa a múló időben

Szőke Anna köszöntése 75. születésnapján

Szőke Anna, kiváló néprajztudósunk, 2023. október 13-án ünnepli 75. születésnapját, s minden bizonnyal megtalálják őt tisztelőinek szeretettel küldött köszöntői: emelje őt a magasba jeles ünnepén is a gondviselő szeretet! „Az én hazám Kishegyes” – olvasom megindítóan szép, őszinte mondatát A kártyavár összedőlt – Egy tovatűnt gyermekkor emlékei (2016) című könyvében. Saját bevallása szerint számára a család és a falu – a paraszti világ átalakulása előtt, még teljes hagyományvilágának a birtokában – adta azokat az élményeket és értékeket, amelyek eredendően meghatározták a munkáját, a tudósi pályáját, és döntő mértékben alakították az egész életét. „Önismereti tréninget az utcán kaptunk egymástól” – hangsúlyozta a néprajztudós. A gyermeki-ifjúkori szív ujjongása az idők múltával semmit sem halványodott, a lélek nyitottsága jelen van írásainak, könyveinek mindegyikében.

A trianoni döntést követő évszázad múltán is változatlanul sürgető feladat a történeti számvetés: a történelmi Magyarország földarabolásával mit veszítettünk mi, határon túlra, idegen népek uralma alá került magyar közösségek? Évszázados kényszerű mulasztást kell végre pótolnia mindenkinek, aki a történelem, az irodalom, a művelődéstörténeti és népismereti kutatások terén magyarságunk életét meghatározó sorskérdéseinkről kíván számot adni. Sok évtizedes katedrai könnyedség után az elmélyült műhelymunkának azzal a nemes szakmai elkötelezettségével kell szólni a száz évvel ezelőtt velünk történtekről, amellyel mostanában Molnár Tibor veszi számba a Nagy Háború magyar áldozatainak ezreit, ahogy Németh Ferenc gyűjti egybe Torontál vármegye történeti emlékeit, ahogy Várady Tibor ápolja gazdag családi örökségét, és ahogyan Szőke Anna tekint körül a megőrzött néprajzi értékeink terén. Nem mértük fel még azt a veszteséget sem, amely a Bácska és a Bánság magyarságát az 1918-ban bekövetkezett szerb megszállást, majd a trianoni békediktátumot követően a magyar értelmiség, a kiváló tanítók és tanárok, tudós történetírók, néprajztudósok, hírlapkiadók és közéleti személyiségek könyörtelen elüldözése következtében a közösségünket érte. 1918 és 1920 között a délvidéki magyarság kulturális intézményei oly mértékben ürültek ki és szűntek meg, hogy évszázadnyi idő múltán csak az elmúlt évtized során tehettünk kísérletet a hiány pótlására.

A most ünnepelt Szőke Anna kishegyesi nyugalmazott óvodapedagógus, népművelő és néprajzkutató, a Kiss Lajos Néprajzi Társaság elnöke egy korábbi, „Nekem a társadalomnéprajz az erősségem” címmel a Hét Napban megjelent interjúban elmondta: a 2000-ben megjelent Elszaladt a kemence című könyve óta különös érdeklődéssel fordul a társadalomnéprajz felé, amely valahol a történelem, a közösségi élet és a néprajz találkozása környékén található. Könyvében gyakorló pedagógusként hónapról hónapra dolgozta fel a néphagyományokat, és tanácsokat adott a pályatársaknak, hogyan lehet a fölfedezett értékeket az óvodai munkában alkalmazni. S tanácsai meghallgatásra leltek a pályatársak sorában is.

Legújabb kötetének, A polgárság megjelenése egy paraszti közösségben (2022) című munkájának Eligazító gondolatok című beköszönő soraiban így fogalmazott: most sem állt szándékában évszázadokra visszamenni a múltba, mert akkor az csak áttekintése lenne a régmúlt időnek. „Amiről írok, az hiteles, ma is kézzel fogható esemény.” Az emlékezet idővel elhalványodik, megkopik, s ha nem hagyunk nyomot magunk után, a végén a feledés homálya borul a saját életünkre is, adósai maradunk a jövőnek. „Talán éppen ezért erkölcsi kötelességként kezdtem megörökíteni a múló idő emlékeit – fogalmazta meg tudósi szándékát Szőke Anna. – Törlesztek a számlából. Törlesztek az adósságból, a szájhagyomány útján történő feledésből, részben kötelességből, részben szülőfalum iránti tiszteletből.”

Könyvének Családtörténetek a Nagyutcáról című tanulmányában azonban szó esik az ősök otthonáról is. „Apai ágon Papp János dédöregapám az első, aki Kishegyesen megjelenik. Kassán született és Kassáról előbb Temesvárra, majd Zentára került. Temesváron 6–8 évig juhászkodott, ez az 1800-as évek közepén történt. Zentán házat és tanyát vett, és elkezdett gazdálkodni” – tekintett vissza családja múltjára a néprajztudós, aki egyetlen rövid mondatban jelezte: „Szőke Mátyás a partizánterror áldozata lett.” Szőke Anna A polgárság megjelenése egy paraszti közösségben című kötete kiváló példája annak, hogy a szülőföldje iránt lélekben és szellemében elkötelezett tudós hogyan leli meg önmagát – lelki békéjét – a táj megőrizte hagyományok világában, a történelmi emlékekben.

Első, általam ismert kötete, A kishegyesi Szent Anna-templom (2008) című munkája után Szőke Anna a könyvek hosszú sorában adott hangot szülőfaluja iránt érzett szeretetének: az Ez a falu más (2009), az Etnikai jelenségek Kishegyesen (2011), az Örökbe ​hagyom (2012) és A kártyavár összedőlt – Egy tovatűnt gyermekkor emlékei (2016) című munkája újabb és újabb színes fejezete Kishegyes társadalomtörténetének és néprajzának.

Különösen kiemelkedő értékei társadalomtörténetünknek és a néprajztudománynak a Raffai Judittal együtt szervezett tudományos tanácskozások előadásainak kötetbe szerkesztett anyaga: A tekiai Havi Boldogasszony köszöntése (1716–2016) (2016) című jubileumi kiadvány, a Fénytörés – A 100 éve született Penavin Olga tiszteletére rendezett emlékkonferencia anyaga (2016), a „Sem magasság, sem mélység nem rettent!” (2017) címmel a reformáció 500. évfordulója alkalmából rendezett konferencia előadásainak gyűjteménye, a jeles néprajztudós halálának 100. évfordulójára szervezett tudományos tanácskozás Kálmány Lajos vajdasági hagyatéka (2019) című kötete, és a Kárpát-medence kulturális értékeink számbavételét célzó „Sem magasság, sem mélység nem rettent” (2018) című munka, melyet egy évvel később a Tarlóról fúj a szél – Kulturális értékeink a Kárpát-medencében (2019) című tudományos kiadvány követett. Szőke Anna társadalomtörténeti meglátásainak bölcs összefoglalása olvasható „Amikó megfordút a világ” – A délvidéki emberek sorsának alakulása Trianon után (2019) és A polgárság megjelenése egy paraszti közösségben (2022) című könyvek.

Jeles tudósunk, Szőke Anna a Magyar Kultúra Lovagja, a Győrffy István-emlékérem és a Magyar Életfa díj kitüntetettje. 75. születésnapján gondviselő szeretettel tekint feléje titeli emlékművének csúcsáról gróf Leiningen-Westerburg Ármin, egykori földművelésügyi magyar királyi biztos is, akinek kiemelkedő szerepe volt a Délvidék népeinek fölemelkedésében, s akinek Szőke Anna által szorgalmazott emlékműve a napokban újult meg.

Drága délvidéki tudós asszonyunk, kedves Szőke Anna, kísérje Isten kegyelme a további munkásságodat! Tisztelettel köszöntelek, 

Mák Ferenc

Nyitókép: Dr. Szőke Anna