Rendkívül elterjedtek a különféle autoimmun betegségek, és egyre többen tapasztalják, hogy rossz az emésztésük, nyugtalanul alszanak, fáradékonyak, ingerlékenyek – de nem tudják, mi áll a háttérben. A gyerekek körében az autizmus vagy a hiperaktivitás és figyelemzavar növekvő elterjedtsége sok szakember szerint nem magyarázható pusztán a pontosabb diagnosztikai eljárásokkal. Hogy mire vezethető mindez vissza, az ma is kutatott terület, de a válasz (vagy annak egy része) minden bizonnyal az idegrendszerben keresendő.
Keresztes-Nagy Líviát, a zentai Synapsis fejlesztőközpont vezetőjét arról kérdeztük, milyen szerepe van az idegrendszernek a testi funkcióink karbantartásában, és mivel jár, ha felborul az egyensúly.
Mit takar a neurofiziológia fogalma?
– A neurofiziológia nagyon széles spektrumon tanulmányozza az idegrendszer testre gyakorolt hatását. A fiziológiai folyamatok az idegrendszer szabályozása alatt zajlanak. Fiziológiai szempontból alapvetően akkor funkcionálunk jól, ha biztonságban vagyunk, ezért a prioritás mindig az, hogy ha bármi stressz ér minket, azt megoldjuk. Stressz alatt nem a klasszikus kognitív stresszt értjük, hanem sokkal tágabban értelmezzük, például stressznek számít a belső folyamatainkban jelenlevő oxidatív stressz, illetve a szennyezett levegő vagy víz, a táplálékunkban lévő adalékok, antitápanyagok, idegen fehérjék is. Sajnos ezeknek a hatásoknak egyre gyakrabban és nagyobb mértékben vagyunk kitéve, amihez a szervezetünk már nem képes megfelelően alkalmazkodni, és ennek következtében az alapvető fiziológiai folyamatok is sérülnek.
Ez mennyire gyakori jelenség?
– Úgy gondolom, ez már globális mértékű probléma. Vegyük a táplálkozást a paraszimpatikus idegrendszer szabályozása alatt álló belső folyamatként. Egyszerűen nem ahhoz vagyunk hozzászokva, ami a nyugati társadalomban normálisnak számít. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy rengeteg toxint fogyasztunk el, ami mellett tápanyaghiány is megjelenik, hiszen nézzük csak meg, mennyire kizsigerelt a Földünk, a talajban már nincs elegendő megfelelő tápanyag. A nagy mennyiségű méreganyagoktól egy tápanyaghiánnyal küzdő szervezet nem tud kellőképpen megszabadulni, ezért a legfőbb antioxidánsvédelmi mechanizmusunk, a glutation rendszer átveszi a méregtelenítés feladatát. Csakhogy így a saját antioxidánsvédelmi funkcióját nem tudja megfelelően ellátni.
Ennek mi a következménye?
– Nagyon széles körű tünetekkel járhat, a fejfájástól kezdve az alvászavarokon át egészen a rejtélyes betegségekig sokféle következmény megjelenhet. Nyugati körülmények között tulajdonképpen nincs olyan ember, aki ebben nem érintett valamilyen szinten. Egy tanulmány kimutatta, hogy a megfelelő méregtelenítés és toxinkivezetés nemcsak azoknak javítja az életminőségét, akiknek a szervezetében nagyon magas bizonyos toxinok aránya, hanem azoknak is, akiknek jóval alacsonyabb, 6 százalék alatti. Tehát még azoknak is érdemes ezzel foglalkozni, akik azt gondolják, hogy ők ebben nem érintettek, illetve jelenleg tünetmentesek. Tudatosan kell kezelnünk ezt a problémát ahhoz, hogy megfelelően funkcionáljunk, megőrizzük az egészségünket.
Ebben a tekintetben mi a helyzet az autoimmun betegségekkel?
– Az autoimmun betegségek nem egyik napról a másikra alakulnak ki. A tünetek megjelenése előtt a rejtett gyulladás és a szervezet önpusztító mechanizmusai éveken át károsítják a szöveteket. Jól ismert, hogy az immunrendszer 80 százaléka a bélrendszerben helyezkedik el, így ennek egészsége kulcsfontosságú a jól működő immunfolyamatok szempontjából. Az immunrendszer az a védekező mechanizmus, amelyen keresztül a szervezetünk minden kórokozót, idegen sejtet felismer és hatástalanít. Autoimmun betegség akkor alakul ki, amikor zavar keletkezik ennek a komplex rendszernek a működésében.
Hol lép be ebbe a folyamatba az idegrendszer?
– Az emésztést a vegetatív idegrendszerünk szabályozza. Ismert, hogy ha stressz ér minket, alapvetően az „üss vagy fuss” reakciók közül jelenik meg valamelyik. Régen, ha jött a medve vagy a kardfogú tigris, akkor az idegrendszer letiltotta az összes olyan fiziológiai folyamatot, ami a túléléshez nem volt szükséges, majd a veszély elmúltával helyreállt a paraszimpatikus idegrendszeri tónus és vele együtt a belső folyamatok is.
Stressz idején leáll az emésztés, és ilyenkor nagyobb esélyünk van a gyulladások kialakulására is. Hogyha idegesek vagyunk, szorongunk, akkor nincs étvágyunk, összeszorul a gyomrunk, akár rosszul is leszünk. Ez mind annak a jele, hogy nem kellene enni. Csakhogy az értelmünkkel fölülírjuk az idegrendszernek ezt a zsigeri utasítását, és mindezek ellenére eszünk, mondván, hogy az élethez kell az evés. Sokkal jobban kellene az ösztönös működésünket figyelni.
Krónikus stressz alatt viszont más a helyzet, a táplálkozás természetesen elkerülhetetlen, így a táplálék emésztetlenül jut tovább a tápcsatornába. Ez hosszú távon gyulladást és funkcióvesztést okozhat. A biológiai funkcióink evolúciósan alakultak ki, ezeken változtatni lehetetlen, a körülményeinken azonban nagyon is jó lenne alakítani. Fontos, hogy legyenek megfelelő csatornáink, amelyeken keresztül megszabadulhatunk a stressztől. Vannak tudományos kutatások, amelyek ehhez eszközöket adnak a kezünkbe.
Miféle eszközöket?
– Mindenkinek másra van szüksége. Van, akinek az felel meg, ha elvonul, kizárja egy kicsit a környezetet. Ez a mi társadalmunkban nagyon nehezen kivitelezhető, rendkívül tudatosan kell hozzáállnunk ahhoz, hogy sikerüljön. Sokaknak segít, ha kimennek a természetbe. A meditálást szándékosan nem említem, mert ez a mai nyugati embernek szinte lehetetlen feladat. Pedig tanulható, csak óriási türelem kell hozzá, a ma embere meg ezt is azonnal akarja.
Ma már elérhetők olyan hasznos technikai eszközök is, mint amilyen a biofeedback, amely a fiziológiai paraméterek alapján visszaállítja a vegetatív idegrendszeri szabályozást. Ez számszerűen, diagramokkal is ábrázolható, nagyon látványos, ezért az ember könnyebben kitart. Persze fontos, hogy a tréninget szakember vezesse, mert önmagában ez csak egy gép, mindenféle terápiás jelleg nélkül.
Mit mond a neurofiziológia az olyan, mostanában egyre gyakrabban diagnosztizált állapotokról mint az ADHD vagy az autizmus?
– Ami az autizmust illeti, tény, hogy az elmúlt 15-20 évben 300 százalékkal nőtt a diagnosztizált esetek száma, és ezt csak részben magyarázza a jobb diagnosztika. Egyre inkább nyitnak a szakemberek afelé, hogy az autizmus kialakulásában a fiziológiai tényezők is szerepet játszanak. Az autizmus egy gyűjtőfogalom, egy állapot, ami a nem beszélő, kognitívan is érintett embertől egészen a nagyon jól funkcionáló, csodagyereknek számító autistákig terjed. A szociális terület ez utóbbi esetben is érintett, és éppen az a veszélye ennek az állapotnak, hogy mind a szülők, mind a környezet úgy véli, hogy a gyerek rendkívül ügyes és okos, a hiányosságok azonban csak akkor jönnek elő, amikor a gyerek intézménybe kerül. Nem azért, mert ő rosszabb lenne a többieknél, egyszerűen csak másképp működik. Neki is jár a számára megfelelő környezet, mint ahogy egy kerekesszékesnek jár a sorompó. Sajnos még nem tart ott a társadalom, hogy megfelelő közeget biztosítson az autista gyerekek és felnőttek számára, viszont az állapotuk javítható. Itt jön be a képbe a táplálkozás, a nehézfémek kivezetése, a biológiai kezelések. Hasonló a helyzet az ADHD-val is, aminek a növekedését szintén nem indokolja önmagában a diagnosztika javulása, tehát egyértelműen környezeti hatásokról van szó.
Mik ezek a környezeti hatások, és hogyan védekezhetünk ellenük?
– A „kütyüzés”, a mozgásszegény életmód, illetve az, hogy a mozgás fejlődése nem zajlik le abban az ütemben és formában, ahogy kellene. A diagnosztizált gyerekek csaknem 80 százaléka nem mászott. A mai táplálkozás sajnos nem minőségi, és nincs meg a megfelelő módja sem. Pedig ez az egyik olyan csatlakozási pont, ahol a megfelelő irányba terelhetjük a sérült fiziológiai folyamatokat. A másik ilyen lehetőség a légzésszabályozás. Mindkét folyamat tudatosan irányítható. A szívdobogásomat, a testhőmérsékletemet nem tudom közvetlenül szabályozni a tudatommal, azt viszont igen, hogy mit és hogyan egyek vagy hogyan lélegezzek.
És mi a helyzet az alvással?
– Nem alszunk eleget, s az alvásunk se kielégítő minőségű. Érthető, hogy meg kell csinálni egy csomó dolgot a nap folyamán, de az alvásnak nagyon nagy jelentősége van a regeneráció szempontjából. Nincs olyan, hogy valaki 2-3 óra alatt kialussza magát, hiszen egy teljes alvásnak legalább négy alvásciklusból kell állnia. Az idegrendszer fokozatosan egyre mélyebb és mélyebb agyhullámok felé megy egy cikluson belül. A ciklus legalján érünk a delta-fázisba, amikor megvalósul a regeneráció és az energiatöltés. Tulajdonképpen ez a mélyalvás, amely során nincs sem mozgás, sem képképzés. Sajnos az altatószerek levágják a ciklusok alját, így ez a fontos folyamat elmarad.
Nyitókép: A gyerekek körében az autizmus vagy a hiperaktivitás és figyelemzavar növekvő elterjedtsége sok szakember szerint nem magyarázható pusztán a pontosabb diagnosztikai eljárásokkal (pixabay)
