Dr. Németh Ferenc egyetemi tanár, művelődéstörténész legújabb kötetét mutatták be a Szabadkai Városi Könyvtárban. A „Sorsunk, hogy összetartozunk!” egy igazi művelődéstörténeti csemege. A kötet a vajdasági katolikus legényegyletek és más katolikus egyesületek történetét dolgozza fel a 19. század közepétől a második világháborúig.
– Úttörő vállalkozásról van szó, a kötet kidomborítja a vajdasági római katolikus papság eddig kevésbé ismert, de igencsak fontos egyházon kívüli tevékenységét, a fiatalokkal való foglalkozás kapcsán, különösen a két világháború közti időszakban. E kötet dokumentálja, hogy a római katolikus papságnak Vajdaságban a két háború közötti időszakban – az akkori körülmények miatt –, kiemelten fontos szerep jutott a vajdasági magyar közösség életében, és a különféle katolikus egyletek vezetésével, áldásos tevékenységet fejtettek ki a vajdasági magyarság körében. Első ízben próbáltam egybegyűjteni és összegezni ezeket a fontos adatokat, amiket korábban objektív vagy szubjektív okokból más nem dolgozott fel. Rácsodálkoztam – és minden bizonnyal az olvasó is majd rácsodálkozik – arra a gazdagságra, amelyről ezidáig, jórészt a levéltári anyag hiánya miatt, vajmi keveset tudtunk – emelte ki a szerző.
A kötet kiindulópontját Adolf Kolping német katolikus pap élete és eszméje adta meg. Kolping a fiatalokat a társadalmi életre készítette fel a kereszténység szellemiségében, ennek jegyében alapított legényegyletet. Példája csakhamar Magyarországon is követőkre talál, 1856-ban megalakult a pesti egylet.
– A vajdasági katolikus legényegyletek sorát 1865-ben a bezdáni nyitotta meg, amely a – temesvári kivételével – a déli végek első ilyen fajta egyesülete volt. A bezdáni után a vajdasági legényegyletek száma elkezdett növekedni. Ha kronológiai sorrendbe vesszük, következett a szabadkai, a zombori, az apatini és a zentai, a huszadik század elején pedig megkezdte munkáját a bajmoki, a nagybecskereki, a nagykikindai, az óbecsei katolikus legényegylet is. A számuk feltehetően ennél nagyobb lehetett, de megfelelő levéltári források híján sajnos nem tudjuk mennyi. A kutatásaim során csupán egy legényegylet jegyzőkönyvét tudtam kézbe venni, ez a bajmoki 1921-ből. A többi vagy elkallódott, vagy ismeretlen helyen lappangnak. A kutatásaimat többek között az is nehezítette, hogy a legényegyletekben folyt tevékenység nem teljesen egyházinak, hanem egyházközelinek számított – tudtuk meg Németh Ferenctől, aki a kötet címe kapcsán Kolping felismerését, az egymásra utaltságot hangsúlyozta.
A könyvbemutatót a Keresztény Értelmiségi Kör szabadkai helyi csoportja szervezte. A szerzővel ft. Palatinus István, a kötet recenzense, a szerbiai Mária Rádió magyar nyelvű műsorainak igazgatója beszélgetett.
– A papok felismerték azt is, hogy nekik nem a politikával kell foglalkozniuk. Ráébredtek arra, hogy a megmaradást a fiatalok jelentik, és a férfiakat kell elsősorban megerősíteni a hitben és a kultúrában. Nagyon fontos, hogy itt nemcsak a papokról volt szó, ugyancsak fontos a világiak szerepe, csatlakozása, hogy a keresztény értelmiség megértette a törekvés lényegét, miszerint összetartozunk a hitben, a nyelvünkben, a kultúránkban – hallottuk Palatinus atyától.
A kötet az Életjel Kiadó gondozásában jelent meg, a könyvbemutatón Dévavári Beszédes Valéria arról szólt, hogy a szabadkai legényegylet a mostani Mladost épületében működött, és a vajdasági magyarság megmaradásában nagy szerepet játszottak a katolikus legényegyletek.
Az est folyamán a könyvből a Paulinum Püspökségi Klasszikus Gimnázium és Kollégium diákjai olvastak fel részleteket. Németh Ferenctől pedig megtudhattuk, hogy jelenleg két témával is foglalkozik, mindkettő a két világháború közti időszakról szól. Egyik a magyarkanizsai katolikus Hitélet kiadó és kegytárgykereskedés tevékenysége, a másik az ebben az időszakban megjelent, megközelítőleg tizenöt vajdasági vallási folyóirat, amik a szerző szerint a mai napig feldolgozatlanok, holott fontos egyháztörténeti adatokat tartalmaznak.
Nyitókép: Az esten a Paulinum diákjai olvastak fel /Fotó: Lukács Melinda
