Nyelvtörténészi körökben Kiss Lajos történeti-etimológiai kutatásai nyomán elfogadottnak számít a magyarázat, hogy a dél-bácskai kisváros neve visszavezethető egy Árpád-kori, egész pontosan 1252-ben felbukkanó személynévre (Temer), ami az egykor vas jelentésű, még a honfoglalás előtt nyelvünkbe került ótörök temür-temir-ből vált tulajdonnévvé. Később ehhez járult az -i birtoklást jelölő képző: Temeri, amit ma úgy mondanánk, hogy Temeré. Az oszmán hódítást követő századokban idetelepülő szerbek az -i képzőt lényegében a hasonló funkciójú -in-nel váltották fel: így lett Temeri-ből Temerin, akárcsak, mondjuk Apáti-ból Apatin, Szögedé-ből Segedin. Így szól a nyelvészeti magyarázat, amely úgyszintén a Temer, ill. Tömör személynévre vezeti vissza a Csongrád megyei Tömörkény és a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tomor falvak nevét is. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a mohácsi katasztrófa előtt Dél-Bácskában is volt Tomor nevű falu – ma már csak egy dűlő őrzi emlékezetét a palánkai határban.)
De hogy a kérdés még érdekesebb legyen, Nyugat-Magyarországon, Kőszegtől 12 km-re van az a Tömörd nevű kis település, ahol a régészek 1978-ban szenzációs leletre, egy Árpád-kori vaskohó maradványaira bukkantak. A névadás tehát szemmel láthatóan nem volt véletlen, s nevében a falu máig őrzi a múltban oly becses fém régi türk-magyar nevét. Ennek alapján elképzelhető persze az is, hogy Temeri nem a Temer-Tömör személynévből, hanem annak vas jelentésű köznyelvi előzményéből kapta a nevét, de erre nézvést semmilyen adattal nem rendelkezünk. Az azonban bizonyos, hogy közvetve vagy közvetlenül Temerin neve összefüggésben van a vassal. (Nem biztos, hogy szervesen ide tartozik, de talán érdemes lenne azon is „agyalni”, lehetett-e köze a vas alapjelentésre visszavezethető Temeri[n]-nek a szerbek által csak Rimski šančevinak nevezett Vaskapu elnevezéshez, ami egy 18. századi térképen még Temeriner Tor-ként, azaz Temerini Kapuként szerepel. A kérdés valójában az, hogy honnan és miért mindkét magyar névben a „vas”? Mellesleg a Hunyadiak korában a mai Palánka környékén is volt egy Vaskapu!)
A temer-tömör-temir-temür változatok azonban nemcsak a török, hanem a mongol nyelvekben, nyelvjárásokban is vasat jelentenek, s ennek az egykor hihetetlenül értékes fémnek a neve nem véletlenül ragadta meg több keleti lovas nomád nép képzeletét, olyannyira, hogy Dzsingisz kán mongol uralkodó utódai még kétszáz évvel a dinasztiát alapító ősatyjuk után is előszeretettel viselték. A teljesség igénye nélkül hadd említsek néhány példát! Peking alapítóját, a nagy Kublaj kánt unokája Öldzijtömör (1294–1307) követte a trónon, de a későbbi kínai uralkodók között is találunk „vasos” nevű mongol kánokat, pl. Jiszintemür, Tövtömör, Toguntömör. Az 1241-ben Magyarországot végigpusztító Batu kán unokáját, a mongol világbirodalom szétosztásával létrejött Aranyhorda kánját Möngke Temür-nek hívták, de a hadakozásban fontos fém nevét viselte az Aranyhorda nagy ellenfele, a Közép-Ázsiát, Afganisztánt és Irán egy részét uralma alatt tartó, mongol anyától és türk apától származó Timur Lenk (Tamerlán), vagyis Lengő (!) Vas is. Még a XX. századi Mongóliában is gyakori
személynév a Tömör. Modern kori történelmi személyiség például D.Tömör-Ocsir, akit 1953-ban ölettek meg Sztálin mongol követői, és akit csak a közelmúltban rehabilitáltak.
A vas jelentésű név iránti már-már kultikus tisztelet visszavezethető az évszázadokon át mitikus tiszteletnek örvendő nemzetegyesítő hódító, Dzsingisz kán (1206–1227) „eredeti” mongol nevével: Temür dzsin. A temerin-ieknek viszont bizonyára még érdekesebb a nagy kán nevének azon változata, melyet egy francia utazó jegyzett fel 1255-ben. Rubruki Willelmus a francia király megbízásából 1252-ben Batu, két évvel később pedig Möngke kán udvarában járt. Willelmusnak Möngke levelet diktált a keresztény királyhoz intézett üzenettel, melynek megszületési körülményeiről egy évvel későbbi emlékiratában így számolt be az utazó:
„Szent János napján a kán nagy ivást rendezett, s én százöt kancatejet szállító taligát és kilencven lovat számláltam össze; Péter és Pál apostolok napján úgyszintén.
Mikor végre elkészültek a levéllel, melyet felségednek küld, hívattak, és lefordították. Leírtam szövegét, amennyire a tolmács révén meg tudtam érteni; így hangzik:
’Az örök Isten parancsa ez. Az égben csak egy örök Isten van, a földön ne legyen más úr, csak egy: Dzsingisz kán, Istennek fia, Temürin Dzsingej, azaz a vas csengése.’ (Ők Dzsingiszt a vas csengésének hívják, mert kovács volt, és gőgjükben felfuvalkodva most Isten fiának mondják.)”
A szövegrészt nem az egykori mongol szokások illusztrálása végett idézem, hanem a Temürin miatt, ami – bármily meglepő – nemcsak hangalakjában hasonlít a Temerin-re, de jelentésében is, sőt, nem is hasonlóságról, hanem szemantikai azonosságról van itt szó (ami persze lehet véletlen is, mindenesetre elgondolkodtató). Ugyanis ha nem tévedek, a mongol nyelvben a birokviszonyt az -in/-jin genitivusi toldalék főnévhez történő hozzáadásával fejezik ki, s adott esetben a Temürin azt jelenti, Temüré. (Vagyis Vasé.) Hogy még érdekesebb legyen, a Temürin személynévváltozat korántsem egyedi jelenség a mongol történelemben. A már említett Toguntömör (1333–1370), aki a Kína trónján ülő utolsó mongol uralkodó volt, Toghun Temürin néven is megörökítést nyert a világkrónikákban, de ismert Koke Temürin és Bolad Temürin neve is a mongol régiségből.
Mármost hogyan is állunk azzal a – dédapám által még következetesen Tömörénynek nevezett – Temerinnel?
