Nem titkolt vágyam, hogy a diákjaim minél többet olvassanak. Nemcsak azért, mert én nagyon szeretek, hanem mert így olyan élményekhez jutnak, amelyek csak az olvasás révén „beszerezhetők”. Az iskolai órákon sajnos elég kevés idő jut olvasásra, ezért a terjedelmesebb könyveket otthoni olvasmányokként adjuk feladatul. Vannak olyanok, melyeket pusztán ajánlunk, de ami úgynevezett kötelező olvasmány, azt mindenkitől számon kérjük. Hiszen ez is egy feladat: szerepel a tantervben.
Sajnos manapság nemcsak az a baj, hogy a diákok nem szeretnek olvasni, hanem az is, hogy csorbult a kötelességérzetük, vagyis egyre kevesebben olvassák el a házi olvasmányokat. Éppen a minap mondta az egyik nyolcadikos diákom, amikor kritizáltam az olvasása színvonalát, hogy ő bizony felsőben egy házi olvasmányt sem olvasott el, legfeljebb félig. Lám, ki lehet játszani a tanár éberségét. Nyilvánvaló. Meg is teszik, sokféleképpen, hiszen nem tudunk azon az egy-két órán minden gyereket tüzetesen ellenőrizni. Nap mint nap tapasztaljuk, hogy egymástól másolják a gyerekek a leckét, elmeséltetik a házi olvasmány tartalmát, és úgy próbálják megúszni.
Kutatom az okát az érdektelenségnek, s szinte mindig az a válasz, hogy az olvasmányok nem kötik le őket. Nem elég érdekesek. Vagyis: az olvasmányok nem tudják felvenni a harcot a mai világ ingergazdagságával, melyhez a gyerekek hozzászoktak. Akció kell nekik, nem hosszú tájleírás, nem személyleírás, nekik az lassú. Persze rögtön megszólal az emberben a tanár, hogy hát éppen ez az, amely gazdagítja az ember szókincsét, fejleszti a képzelőerőt. Az a jó az olvasásban, hogy mindenki saját maga képzelheti el a történetet, egyéni világot alakítva ki magának, ami csak az övé, senki másé. Olyképpen csak ő maga „láthatja” azt a sajátos világot.
A mai gyerekeken meglátszik az olvasáshiány, egyre silányabb a szókészletük, felelés közben rengeteg a javítanivaló, és sokszor magyarázni kell nekik olyan szavak jelentését, amelyeket az ő korukban mindenképpen ismerniük kellene.
Lipták Ramóna: A gyerek és a kutya (EmArt műhely, Szabadka)
Nagyon jól jönne a szülők megértése, segítsége, ugyanis ők otthon ellenőrizhetik az olvasási folyamatot, beszélgethetnek róla, akkor a diák láthatná, hogy az olvasás nemcsak feladat lehet, hanem netán még élvezet is, ha már a szülő is elolvasta, s még hajlandó beszélni is róla.
Évtizedekig nem foglalkozott senki az általános iskolások házi olvasmányaival. Ma is vannak olyanok közöttük, amelyeket még mi lapozgattunk ilyen korunkban. Akkor a gyerekek még szívesebben olvastak, megbeszélték egymás között, hogy ki mit olvas otthon, rendszeresen könyvet vettünk születésnapra egymásnak.
Mára megváltozott a világ. Felgyorsult. A televízió beette magát az életünkbe, aki hagyja, azt „fel is falja”. A komputer hatása ugyanígy káros. A gyerekek sajnos nehezen tudnak ellenállni, és nem is nagyon akarnak. Persze rengeteg segítséget nyújthat a világháló, de sajnos legtöbbször nem ilyen értelemben használják. Mindez érződik az iskolában is, a beszédükön, a szókincsükön, a tudásukon, a viselkedésükön. S aki nem ilyen, azt kinézik. (Erről is lehetne mesélni.)
Nézzük, hogy jelenleg milyen kötelező olvasmányokat jelölt ki az oktatási minisztérium.
Ötödik osztály – Petőfi: János vitéz, A. S.-Exupéry: Kis herceg, Csorba–Kontra: Szélördög
Hatodik osztály – Arany János: Toldi, Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Hetedik osztály – Tamási Áron: Ábel, Gárdonyi G.: Egri csillagok, Ch. Dickens: Copperfield Dávid, Fekete I.: Tüskevár (Hetedikben pl. a Harry Potter 6. kötete is szerepel a javaslatok között…)
Nyolcadik osztály – Hemingway: Az öreg halász és a tenger, Móricz Zs.: Légy jó mindhalálig, Szabó Magda: Régimódi történet, Domonkos István: Via Italia vagy Tolnai Ottó: Ördögfej
Ez a kötelező rész, de felsorolnak még megannyi választható olvasmányt, amelyekkel csak az a baj, hogy nem lehet feladni, mert az iskolai könyvtárban többnyire nincsenek meg. Ennek híján pedig nem lehet feldolgozni.
A változásokkal mindig az a baj, hogy az illetékesek nem gondolnak arra, hogy az amúgy is szegény iskoláknak nincs módjukban annyi új – s egyáltalán – könyvet vásárolni, hogy legalább egy osztály egyszerre el tudja olvasni. Vagyis: ÚJ KÖNYVEKET SZERETNÉNK! Mert csak így tudjuk a tantervet teljesíteni, s a diákok képességeit megfelelően fejleszteni. És akkor majd lehet folytatni a témát…
