A kezdetektől az Újvidéki Színház fotósa voltam, kisebb-nagyobb szünetekkel. A szünetek akkor voltak, amikor a belügyes – egyébként szerb – fotós került a helyemre.
Ő feladatból fényképezett, én meg valami más miatt. Aztán Baráth Ferenc grafikus, a díszplakátok tervezője állandóan visszakövetelt engem, mert a másikkal nem tudott együttműködni. A másik nem tudta megcsinálni azt, amit Baráth elképzelt. Én meg egy kicsit talán. Így kerültem mindig vissza az Újvidéki Színház csodás világába. Ez a két fotó A bohóc (Herceg János drámája) díszplakátjához készült, de – Gion Nándor színidirektor talán egy kicsit túlzott óvatosságának eredményeként – nem valósult meg. Gion tudja, hogy ez az óvatosság mennyire volt indokolt, mert hozzá és nem hozzám jártak szaglászni a belügyesek. Mert ha mérlegre tesszük, hogy mi a fontosabb: egy ilyen plakát vagy a színház működése, akkor lehet, hogy Gionnak volt igaza. Hogy mi lett volna, ha egy ilyen fotó került volna a plakátra, már soha nem tudjuk meg.
