A megzenésített versek három évtizede

Ismét zenével és költészettel töltötte meg a várost az Énekelt Versek Zentai Fesztiválja, ami a kilencvenes évek közepe óta nemcsak a vajdasági magyar kultúra egyik meghatározó rendezvényévé vált, hanem a Kárpát-medence verséneklőinek fontos találkozópontjává is. A jubileumi rendezvény egyszerre idézte meg a kezdeteket és mutatta meg azt, hogy a közösség, az anyanyelv és a kultúra megtartó ereje generációkon átívelően képes összekötni az embereket. A harmincéves jubileum alkalmából a fesztivál meghatározó szereplőit kértük meg, hogy idézzék föl a kezdeteket, és hozzák közelebb hozzánk az énekelt vers sokszínűségét és a rendezvény különleges hangulatát.
Az Énekelt Versek Zentai Fesztiválját 1995-ben hívták életre, megálmodói a Zyntharew együttes tagjai voltak, majd a Thurzó Lajos Közművelődési Központ szervezésében és a Kaláka együttes szakmai támogatásával valósult meg a rendezvény, ami azóta is a vajdasági és a Kárpát-medencei kulturális élet egyik legszebb színfoltja.
Hajnal Jenő, aki akkoriban a Thurzó Lajos Közművelődési Központ igazgatójaként tevékenykedett, kérdésünkre a kezdetekről mesélt:
– Az Énekelt Versek Zentai Fesztiválja a nevében két fontos elemet domborít ki. Az egyik az énekelt vers, a másik pedig Zenta. Az, hogy 1995-ben, az itt élő magyarság legnehezebb időszakában létrejött ez a fesztivál, arról árulkodik, hogy ez a közösség akkor is mindent megtett a kultúráért és a közösség erősítéséért, amikor ez a legnehezebb volt. Ezért jöhetett létre ez a fesztivál. Segítségünkre volt a Kaláka együttes, illetve olyan fiatalok is itt voltak, akik a körülmények miatt elmentek, szerte a világon találták meg a helyüket, és most szerettük volna őket viszontlátni. Ez a fesztivál egy kicsit összegyűjti őket. Úgy érzem, hogy ezen a jubileumi rendezvényen még azok is velünk vannak valamilyen módon, akik fizikailag már nem lehetnek itt. Az első fesztivál versenyprogramján Fehér Ferenc Zentai hajnal című verse volt a kötelezően megzenésítendő vers, ami a Zenta 13. századi nevét viselő Zyntharew együttessel együtt elhoz egyfajta életérzést, gondolkodásmódot. Itt valahol áll össze a dolog, hogy miért éppen Zentán, és miért ezekkel a fiatalokkal, akik akkor itt voltak, és fontosnak tartották, hogy itthon maradjanak.
Mint kifejtette, a fesztivál hosszú távú sikere szerinte annak köszönhető, hogy az itt élő magyarság fontosnak tartja a kultúráját, a példamutatást, és nem önmagában, hanem közösségben gondolkodik: egy tágabb szülőföldben és a Kárpát-medencében.
– Jó, hogy a fiatalok itt vannak, most is együtt énekelnek, örülnek, ünnepelnek, és egy kicsit a jövőre is gondolnak: arra, hogy ebben az új világban van-e még helye a versnek, az énekelt versnek, a dalnak. Zenta azt bizonyítja, hogy van, és ennek csak örülhetünk – zárta gondolatait Hajnal Jenő.

A jubileumi fesztiválon azonban nemcsak a múltra voltunk kíváncsiak, hanem arra is, hogyan változott és bővült az énekelt vers műfaja az elmúlt évtizedek során. Török Máté a Misztrál együttes tagjaként már mintegy tíz éve vesz részt a zsűri munkájában. Szerinte az énekelt vers mint műfaj nagyon nehezen definiálható, hiszen zeneileg nagyon sokféle irányból közelíthetünk a vershez:
– Nagyon sokrétű és sokszínű az a zeneiség, amit egy vers magába fogadhat. Ez azért van így, mert nagyon sokféle költőtől nagyon sokféle témában nagyon sokféle verset ismerünk. Ez egy állandóan bővülő kincsesláda, ami a kortárs költészettel gyarapszik. Radványi Balázs mondta, hogy az énekelt versnek nincsen máshol fesztiválja. Vannak fesztiválok, ott van a Kaláka Fesztivál már nagyon régóta, a Misztrál Fesztivált már 25 éve szervezzük a Dunakanyarban, és ennek ugyan nagyon fontos pillére az énekelt vers, de megjelenik a népzene, a világzene, a jazz meg sok más műfaj is, tehát nem csak a versről szól. Az énekelt verssel foglalkozó muzsikusokat egy nagy családnak is hívhatjuk, a versenyzők így családtagok, és nem is versenyről, hanem találkozásról, szakmai fórumról van itt szó. Nagyon sokat beszélhetünk itt arról is, hogy hogyan tovább, hogy milyen határokat feszeget a műfaj. Az énekelt vers mint műfaj állandóan színesedik. Van a klasszikus értelemben vett énekelt vers, ami a hangszeres zenével vagy olyan hangszerek behozatalával, mint az elektromos gitár vagy a dobfelszerelés, teljesen át tud alakulni. Az nagyon izgalmas kérdés, hogy a fiatal generáció mire nyitott – emelte ki Török Máté.
Hozzátette, hogy meglátása szerint minden verset meg lehet úgy zenésíteni, hogy a vers ezáltal többé váljon:
– Nem egyetlen versénekléssel foglalkozó zeneszerző képes az összes verssel ezt megtenni, hanem minden versnek meg kell találnia a saját megzenésítőjét ahhoz, hogy hiteles lehessen. Krulik Zoltán mondta egyszer, hogy még a rádióújságot is meg lehet zenésíteni. De hogy ez a megzenésítés hiteles is legyen, ahhoz már kell egy jó pillanat, hogy a vers és a zene jókor, jó időben találkozzon.
A fesztivál különleges hangulatát mindazok tanúsíthatják, akik évtizedek óta visszatérnek hozzá a városba. Gryllus Vilmos a Kaláka együttes tagjaként a kezdetektől ismeri az Énekelt Versek Zentai Fesztiválját:
– Nagyon otthonos érzés újra és újra visszatérni ide, éppen azért, mert évről évre átéljük a viszontlátás örömét. A várost is kedveljük, sok barátunk van itt, akiket jó minden évben újra és újra látni. Meg aztán az is nagyon jó érzés, hogy a fesztivál színvonala semmivel se csökken, sőt talán idén még jobb is volt egy kicsit.
Hozzátette, hogy bár a pontos részletekre három évtized távlatából nem emlékszik, de a Zyntharew együttessel nagyon jó viszonyt ápoltak, és az ő kezdeményezésükre fogtak össze, hogy ez a rendezvény létrejöjjön:
– Nagyon felemelő volt, hogy egy olyan városban, ahol erős a magyar jelenlét, de mégse Magyarországhoz tartozik, egy kimondottan a magyar nyelvhez kötődő fesztivál létrejöhetett. Remek zenészek élnek itt, akik ezt meg tudták csinálni, véghez tudták vinni. A fesztivál pedig azóta is van.