Jubileumi évadba lépve

A Szabadkai Népszínház idén ünnepli fennállásának 80. évfordulóját. A vajdasági magyarság első hivatásos színháza 1945-ben jött létre. A színházépület felépítése és sorsa már egy másik történet. A város arculatának, főtere egyik meghatározó részének számító épületet 1854-ben építették, azután több felújításon esett át, tizennyolc évvel ezelőtt pedig lebontották és megkezdődött az újjáépítése. A színház irodái az egykori csipkegyárba költöztek, ott tartották a társulatok próbákat is, az előadásokat pedig az egykori Jadran mozi átalakított termében kezdték játszani, és játsszák a mai napig is. Az új épület részben elkészült, Miloš Nikolićtyal, a Szabadkai Népszínház igazgatójával a felújított épületben beszélgettünk. 
Ez az évad nem olyan, mint a többi...
– Nem bizony, jeles jubileumot ünneplünk az idén, kiváltképp a Magyar Társulatot érintően, hiszen nyolcvan évvel ezelőtt alakult meg a régió első hivatásos magyar nyelvű állandó társulata, magas színvonalú művészeti élményt nyújtva a színházkedvelőknek. Ez egy impozáns szám, és csakis gratulálni tudok a Magyar Társulatnak és a Népszínháznak. A színészek most is jól teljesítenek, rendszeresen járnak vendégszereplésekre, részt vesznek megmérettetéseken és sok díjat kapnak. 
Hogyan ünnepli meg a színház a jubileumot?
– A teljes évadra színes repertoárral készülünk. A jubileum megünneplése az októberi rendezvénysorozatunkat is átszövi, a Délvidéki Magyar Színjátszás Napja köré szerveződő programjaink az évforduló jegyében fognak zajlani. Természetesen idén is átadják a Pataki-gyűrű díjat annak, aki arra leginkább rászolgált, egy szórakoztató gála, nívós műsor kíséretében. Minden színházkedvelőt szeretettel várunk, hogy ünnepeljen velünk. 
Mi várható még az évadban? 
– Decemberben Olja Đorđević rendez majd egy előadást, de egy igazán nagyszabású produkcióval is készülünk. Nagy fába vágjuk a fejszénket, a Chicago musicalt tervezzük színre vinni, az előadást Mezei Zoltán rendezi, és egy kiváló csapat erősíti majd a munkáját. Emellett ebben az évadban is külön figyelemmel leszünk a fiatal alkotók iránt. Ezt fontosnak tartom úgy zenekarvezetőként, mint színházigazgatóként is. Ami a színházat illeti, a fiatal alkotóknak gondolunk lehetőséget adni, hogy előadást készítsenek, professzionális színházi körülmények közt és hivatásos színészekkel dolgozhassanak. Sok szó esik a fiatalokról, hogy szükséges esélyt adni nekik, de úgy vélem nem csak beszélni kell erről, hanem alkalmazni is a gyakorlatban. Tavaly Nina Plavanjac rendezte az Akvárium című előadást a szerb társulattal, és valóban egy nagyszerű produkció lett. Szerintem a fiatal rendezőnőre szép jövő vár a színház világában. Ebben az évadban a magyar társulattal fog dolgozni egy fiatal rendező, Némedi Emeséről van szó, a bemutató pedig az évad vége felé várható. A terv eredetileg is az volt, hogy egyik évben a szerb színészekkel dolgozzon egy fiatal rendező, a másikban a magyarral, és ez nekünk is jó, mert így frissességet hozunk be a színházunkba. 
Itt vagyunk a régi-új színházépület egyik irodájában, ami tényleg nagyon szép lett... 
– Lassacskán költözünk vissza ide a színház épületébe, és igyekszünk hozzászokni. Gondolom nem lesz nehéz, mert könnyű a jót megszokni, és szerintem az év végére már otthonosan fogunk mozogni a falai közt. Az előadásainkat továbbra is a Jadranban játsszuk, de lassan az új épületben tartjuk a próbákat, és egyre többet leszünk itt. Örülünk neki, és köszönetet mondanék a köztársasági, a tartományi és a városi vezetőségnek, hogy egy ilyen nagy vállalkozást véghezvisznek. Megvalósításra vár még, az ún. barokk terem, a koncerttermünk, de a projektum szerint azzal lehet azután foglalkozni, miután a színház beköltözött. Szeretnék decembert mondani, de mégsem teszem ezt, inkább azt mondom: azt szeretném, ha a jövő évben, mondjuk márciustól kezdve itt játszhatnánk az előadásainkat. Ha mégsem, akkor folytatjuk a Jadranban. Mindez a körülményektől és időtől is függ. Most elkezdődött az évad, de gyorsan itt a tél, és akkor már egymást érik az ünnepek.