Kiállítás és mesemondás

Csütörtökön a zentai közönség számára is megnyitották Berecz András mesemondó, Kossuth-díjas előadóművész Szívverés a magasban című fotókiállítását, amelyet június 5-ig a városháza oszlopcsarnokában, majd június 12-ig a Kiszsinagógában ingyenesen tekinthetnek meg az érdeklődők. A kiállítás a Kárpát-medence harangjainak és a magyarság történelmének sokszínű világát mutatja be a látogatók számára. A megnyitó után került sor Berecz András Fel a medvére, a fa nem játék! című mesés estjére, amelyre az esemény meghirdetését követő néhány órán belül az összes jegy elkelt. Burány Hajnalka, Zenta község polgármestere a program jelentőségét hangsúlyozva erről is szólt:

– Ez a kiállítás a nemzeti összetartozás szempontjából is jelentős, hiszen a fotók Kárpát-medence harangjait örökítik meg. A megnyitó utáni mesés estre pedig óriási volt az igény és az érdeklődés, ezért azon vagyunk, hogy a közeljövőben megtartsunk még egy ilyen eseményt.

A kiállítást Berecz András és Bicskei Zoltán filmrendező, grafikus nyitották meg. Bicskei Zoltán beszédében a harangkészítést egyfajta beavatási rítusként, közösségformáló erőként jellemezte, és szót ejtett az absztrakt festészetről is:

– Az absztrakt világ a jobbaknál az érzékszervi, lelki, zsigeri fájdalmakról, problémákról, káoszról, erről a fájdalmas világról próbál valamit fölvillantani. A rosszabbaknál semmi mást nem jelent, mint egyfajta pszichés öngyógyítást.

Hozzátette, hogy ma az absztrakt művészet gyakran arra szolgál, hogy elrejtsük, hogy már elveszett a kézműves tudásunk, az absztrakton kívül nem tudunk mást festeni.

– Ezeken morfondíroztam, amikor találkoztam András képeivel, amik az absztrakt festészetre hajaznak, csak éppen annál százszor jobbak. Hiszen a természeti jelenség önmagában nem elég, kellett valami más is: a látó szem, ami mindezt rendbe rakta, keretezte, tömörítette, összefogta, és ezáltal egy belső erőt adott neki – fogalmazott Bicskei Zoltán.

Berecz András megnyitóbeszédében hangsúlyozta, hogy mesemondóként mi sem áll távolabb tőle, mint egy kiállítás, hiszen ő azt szereti, ha mesélhet. Arra buzdította a jelenlévőket, hogy ne csak a képeket nézzék meg, hanem az alattuk lévő szöveget is olvassák el. Beszédében a harangokhoz való spirituális kötődéséről és a történelmi emlékezet megőrzéséről is mesélt utánozhatatlan stílusában:

– Megláttam, hogy a harangnak a szíve, amit nyelvnek, szívnek is mondanak, milyen formát ütött ötszáz év alatt a sötét harangpalástra. Didergő árvákat egymáshoz bújva tűz fényénél. Akkor azt mondom, ezt le kell hoznom. Adósa vagyok az embereknek.

A megnyitót a Bodor Anikó Hagyományápoló Egyesület fellépői színesítették.

A Szívverés a magasban kiállítássorozat a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatásával, a Petőfi Kulturális Ügynökség gondozásában jött létre, a zentai kiállítás pedig a Thurzó Lajos Művelődési–Oktatási Központ közreműködésével valósult meg.