Az eddigi legkeményebb bírálat látott napvilágot a rendszerváltásról nemrégiben. Nem a rendszerváltás kezdetének huszonötödik évfordulója kapcsán nosztalgiázó kelet-európai visszaemlékezés formájában, hanem két amerikai szerző – David Stucker és Sanjay Basu – könyvében. Ehhez a bírálathoz az amerikai szerzők a legegzaktabb módszert választották. Azt mutatták ki, hogy Oroszországban a férfiak átlagéletkora rövid idő alatt (1991-től 1994-ig) 64 évről 57 évre csökkent. Ha ezt a mércét alkalmazzuk, a bolgárok a rendszerváltás legnagyobb áldozatai, ugyanis a rendszerváltással járó megpróbáltatások és a globalizálódó világgal járó változások együttesen azt eredményezték, hogy kétszáznégy ország közül Bulgáriában a legkisebb a népszaporulat, a halandóság tekintetében pedig a világon tizenharmadik helyen állnak, így népességcsökkenés tekintetében világelsők. Nemcsak arra emlékezhetnek, hogy a kommunizmus alatt 75%-kal emelkedett az életszínvonaluk, hanem szembe találták magukat azzal is, hogy a rendszerváltás hozta kellemes tényezők mellett a világon végigsöprő válság felszínre hozott sok mindent, ami miatt nosztalgiával emlékezhetnek a rendszerváltás előtti sötét korszakra.
Elsősorban azért, mert az EU legszegényebb tagjai maradtak, így nem meglepő, hogy helyenként komoly tüntetések robbantak ki. Egyrészt azért, mert a négyszáz eurós átlagbér mellett kétszeresére nőtt a villany ára, ami annak a természetes következménye, hogy a globális világban az energiaárak kiegyenlítődnek, nem törődve azzal, hogy a gazdagabbak könnyebben fizetik ezt az árat. A rendszerváltás másik hatása pedig az volt, hogy náluk a villanygazdaság a külföldi tőke kezébe került, attól pedig nem lehet elvárni, hogy folytassa a rendszerváltás előtti korszak szociálpolitikáját, amely – mivel nem képes magasabb fizetést adni – leszorítja az árakat.
Bulgáriában látszik legjobban a rendszerváltás azon hatása is, hogy az emberek csodára várnak. Életszínvonaluk gyors javulását remélik, s azt, hogy gyorsan utolérik a fejlettebb európai országokat. A bolgároknál ez a remény azzal párosult, hogy amint jelentkezett egy új politikai erő, menten „bedőltek” neki, elhivén, hogy ez végre meghozza az annyira várt fordulatot.
Ez történt, amikor egykori cárjuk, Szimeon pártot alapított. Már az első választáson győzelemre segítették, de a párt már a második választáson csak kisebbik koalíciós partnerként került be a kormányba, majd teljesen eltűnt. Hasonló dolog történt, amikor Bojko Boriszov, a belügy egykori munkatársa (később egy biztonsági szervezet megalakítása révén meggazdagodott ember) a Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) pártot alapított, és már a következő választáson kormányra került, hogy a válsággal szemben ugyanolyan tehetetlen legyen mint elődei.
Ilyen körülmények között a bolgárok hangulatát a gazdasági válsággal járó bajok mellett még a rendszerváltás következményei is foglalkoztatják. Ezek közül a közelmúltban két dolog állt az érdeklődés gócában. Az egyik a korrupció: csempészet és kábítószer-kereskedelem miatt négy év börtönre ítélték ugyanis Sztevan Sztevanovot, a Boriszov-kormány belügyminiszterét. Lehet, hogy ebben szerepet kapott a rendszerváltás országainak az a gyakorlata, hogy mindig a korábbi kormány embereit vonják felelősségre, de tény marad: a rendszerváltás nagy meggazdagodásáról lekésett nemzedék politikusai sok mindenre képesek, hogy ők is vagyonra tegyenek szert.
A másik jelenség pedig az újgazdagok viszálykodása. Bulgáriában súlyos következményekkel fenyegető bankválságot robbantott ki, hogy a médiát birtokló egyik újgazdag összeveszett a bankot uraló másik újgazdaggal, és álhírekkel kiváltotta a betétesek olyan rohamát a bank ellen, amilyent a világ egyetlen bankja sem tudna átvészelni. (A bankválságot a L’Express francia folyóirat „a maffián belüli háborúnak” minősítette.)
Mindez most azért került reflektorfénybe, mert vasárnap Bulgáriában rendkívüli parlamenti választásokat tartanak. Másfél év alatt immár másodszor kényszerülnek előre hozott választásra. Az elsőt az kényszerítette ki, hogy az újabb csodát ígérő Boriszovban is csalódtak, így ő úgy döntött, a választókat kérdezi meg: kiállnak-e még a megszorításokra kényszerülő kormány mellett, vagy másfelé húz a szívük. A 2013 májusában tartott rendkívüli választáson a GERB diadalmaskodott, a szavazatok 30,3%-ával harminchárom képviselőt szerzett, de ez korántsem volt elegendő a kormányalakításhoz, aminek hatására a lapok már akkor megírták: „Nagy veszély a parlament megbénulása”.
Az történt ugyanis, hogy a mindig „exkommunistaként” emlegetett Szocialista Párt a kisebb pártokkal és a szélsőjobboldali Ataka külső támogatásával kisebbségi kormányt alakított. A kormánypártok azonban súlyos vereséget szenvedtek az európai parlamenti választásokon, valamint elégedetlenséget keltett az is, hogy az EU nyomására leállították a Déli Áramlat gázvezeték építését. Így ismét rendkívüli választásra kényszerültek, annak reménye nélkül, hogy az bármilyen politikai megoldást hoz.
