Harminc éve történt, hogy a Szovjetunió pályára állította a Mir űrállomás legelső darabját, Mike Tyson nehézsúlyú világbajnok lett, Gorbacsov és Reagan együtt teáztak. Ekkor már volt Peresztrojka meg Glasznoszty, a Halley-üstökös száz év alatt másodszor haladt el a Föld mellett, és először fésülték át a Loch Ness-i tavat, Nessie-t, a benne lakó őshüllőt keresve. Persze, nem találták meg.
1986. május elsején nagyon meleg volt, perzselt a nap. Tömegek élvezték a munka ünnepét, a természetet, a friss, virágillatot hozó szelet. Volt még valami más is a levegőben, amiről akkor csak kevesen tudtak.
Glasznoszty, avagy „nyíltság”, szólásszabadság és a sajtó szabadsága
Hátborzongató sorok jelennek meg 1986. március 27-én az ukrán Literaturna Ukraina lapban. Ljubov Kovalevszkaja, a Tribuna Energetyki újságírónője titkos iratokra tett szert, majd egy oldalon át ír a csernobili atomerőmű tervezési hibáiról és arról, hogy az erőmű és fajtájának mindegyike nem más, mint időzített bomba.
„Az első reaktor hibáit örökölte a második reaktor. A második reaktor után a harmadik reaktor is, és így a negyedik is” – írta Kovalevszkaja, majd hozzátette: „Ezekért a hibákért fizetni fogunk. Évtizedeken át fogunk fizetni értük!”
Április 28-án, helyi idő szerint este kilenc óra két perckor a moszkvai rádió röviden, tömören bejelentette, hogy két nappal korábban baleset történt a csernobili atomerőműnél. Az érintetteken segítettek, folynak az elhárítási munkálatok. Kormánybizottságot hoznak létre a baleset körülményeinek kivizsgálására. Konkrétumot nem közöltek. Valami történt. Hol? Csernobilben. Az átlagembernek fogalma sem volt arról, hogy Csernobil egy Pripjaty nevű kisváros mellett van, ahol az atomerőmű dolgozói és családjaik éltek, ahol aznap gyerekek játszottak az utcán, horgászni mentek a tóhoz. Senki sem tudta, hogy a csernobili atomerőmű nem más, mint a Csernobili Vlagyimir Iljics Lenin Atomerőmű. Lenin nevét tilos volt balesettel összefüggésbe hozni!
A BBC továbbította elsőként a világnak a hírt, 28-án este. Európa remélte, hogy nincs nagy baj. A remények gyorsan szertefoszlottak, miután kiderült, hogy a svédországi Forsmark erőmű munkásainál ötszörös sugárzást mértek a baleset másnapján.
Április 29-én, a moszkvai tévé esti híradójában hatodik pont alatt bemondják, hogy ketten meghaltak a csernobili balesetben, az épület egy része megsérült, a közeli kisvárost ideiglenesen evakuálni kellett. Amerikai kémműholdak sokkoló képet mutattak.
Április 30-án a TASZSZ hírügynökség közli a szovjet kormány hivatalos álláspontját. Tagadják a nyugati médiában elhangzott tömeges halálesetek hírét, ismételten csak két áldozatról számolnak be.
Május elsején a szovjet televízió mosolygó embereket és felvonulásokat mutat. A csernobili baleset az újságok középső, illetve hátsó oldalain kap helyet, másnap kizárólag a majális eseményeiről szólnak a hírek. A kijevi rádió horgászversenyről tudósít.
Május negyedikén filmfelvételt mutatnak Csernobilről a moszkvai tévé esti híradójában, mellyel a Nyugat katasztrófáról szóló híreszteléseit cáfolják. Ötödikén közlik a rádió hallgatóival, hogy a zöldségeket fogyasztás előtt alaposan meg kell mosni!
Május hatodikán bővebben számol be a szovjet média a balesetről, az azt követő hat óráról, majd a nyugati médiát azzal vádolják, hogy „élvezik mások balszerencséjét”. A Pravda napilapban arról írnak, hogy Pripjaty üres. A hetedikei TASZSZ tudósítás szerint Kijevből rengetegen távoznak. A szovjetek felhagynak a „minden rendben” propagandával, viszont állítják, hogy Ukrajnában és Fehéroroszországban a radioaktivitás szintje nem haladja meg a nemzetközi biztonsági határértéket, szakemberek mérései bizonyítják, hogy a nukleáris fűtőanyag hasadási láncreakciója nem folyik, a reaktor lefojtott állapotban van.
Május nyolcadikán Jevgenyij Velikov, a Szovjet Tudományos Akadémia alelnöke az Izvestija lapnak nyilatkozva elmondja, hogy a baleset „példa nélküli”.
Reaktor Bolsoj Mosnosztyi Kanalnij
„Egy katasztrofális magleolvadás előfordulásának lehetősége tízezer évente egy. Az erőművek három különböző biztonsági rendszerrel védettek bármilyen meghibásodással szemben, biztonságosak!” – nyilatkozta 1986 februárjában Vitali Szkliarov, az akkori ukrán energiaügyi miniszter az Ukrajnában épült atomerőművekkel kapcsolatban.
Kijevtől 130 kilométerre északnyugatra, Kopacsi és Pripjaty között, egy mesterséges tóba nyúló félszigeten épült fel a négy, forralóvizes (BWR) jellegű, grafit moderátoros, RBMK-1000 típusú (Reaktor Bolsoj Mosnosztyi Kanalnij – csatorna típusú, nagy energiakimenetű) reaktorból álló V. I. Lenin Atomerőmű.
Tervezésében teljesen eltért a nyugati erőművektől.
Az RBMK-típusú reaktorok előnye a moduláris felépítés volt, emiatt szinte bármekkorára építhetőek, a grafit moderátoroknak köszönhetően a hasadóanyag hasznosításuk is nagyobb. Hátrányuk, a többi között, hogy nincs olyan – Nyugaton általánosnak számító – védőépületük, mint amilyen megakadályozta az 1979-ben bekövetkezett, Three Mile Island atomerőmű részleges magleolvadásának következtében felszabaduló radioaktív sugárzás környezetbe jutását. Az RBMK legnagyobb hibája, hogy magas a pozitív üregegyütthatója. A vízhűtésű és grafit moderálású reaktorokban a hűtőanyag – víz-gőz keverék – reaktorméregként viselkedik, tehát elnyeli a neutronokat. Hatása a keverék sűrűségétől függ, ha gőz aránya megnő, sűrűsége csökken, tehát az elnyelt neutronok száma is csökken, így nő a teljesítmény. A növekvő teljesítmény erősebben forralja a vizet, több gőz termelődik, tovább csökken a hűtőfolyadék sűrűsége, ez a neutronszám növekedését eredményezi, így öngerjesztés történik. Ez akkor fordul elő, ha a reaktor kis teljesítményen üzemel. A névleges teljesítmény 25%-a fölött más fizikai folyamatok elnyomják az üregegyütthatót, és reaktorfizikailag stabil marad az RBMK.
1986. 04. 26.
A V. I. Lenin Atomerőműben termelődtek a gigawattok, Pripjatyban zajlott az élet.
Alekszandr Akimov, a négyes blokk főnöke és Leonid Toptunov kezdő mérnök az éjjeli műszakra készültek. Az emberiség legnagyobb nukleáris balesetét egy, sorozatos hibákkal és a biztonsági előírások megszegésével tarkított kísérlet okozta.
A négyes blokkot karbantartás miatt 25-én este akarták leállítani, és tervezett kísérletet hajtottak volna végre, hogy kiderüljön, áramkimaradáskor elég energiát termelnek-e a lassuló turbógenerátorok ahhoz, hogy biztosítsák a reaktormag hűtését, amíg a tartalék dízelgenerátorok fel nem pörögnek. A nappali műszak kezdetére felére csökkentették a 3,2 GW hőteljesítményt, és kiiktatták az egyik turbinát, illetve a vészhűtő rendszert. Kilenc órán át vészhűtés nélkül üzemel a reaktor. Ekkorra már felhalmozódott 135Xenon, ami neutronelnyelő reaktorméreg. A reaktor már instabil. Este tizenegykor, fél nap késéssel kapcsolták le a négyes blokkot a hálózatról. 26-án 00:00-kor megérkezett az éjjeli váltás, köztük Akimov és Toptunov. 00:28-kor a teljesítményszabályozó rendszert átváltották lokálisról globálisra, a reaktor teljesítménye hirtelen 30 MW-ra esett. Akimov le akarta állítani a kísérletet, de Anatolij Gyatlov, az erőmű főmérnökhelyettesének a nyomására folytatták. A következő hiba akkor történt, amikor Toptunov véletlenül túl mélyre engedte a grafitmoderátorokat. Ekkorra a reaktor a biztonságos minimum mindössze 5%-án üzemelt. A megengedettnél több moderátort húztak ki, kikapcsolták az automatikát a teljesítmény növelése végett. Éjjel 01:00-kor sikerült a teljesítményt 200 MW-on stabilizálni. Hivatalosan 01:23-kor vette kezdetét a kísérlet. Újabb keringető szivattyúkat kapcsolnak be, a reaktor lehűl, újabb moderátorokat kell kihúzni. A turbina lekapcsolódott a reaktorról, amelyben nőtt a gőz mennyisége. Gőzbuborékok képződtek, amitől beindult az öngerjesztés. A munkások bénítják a „gőzleválasztó vízszintje rendellenes” vészjelet, majd később mindegyik megszólaló riasztást. Negyven másodperccel később ismeretlen okból megnyomták az AZ-5 gombot, ez elindította a SCRAM-et, ami a moderátorok azonnali visszaillesztésével történő leállás. A vezérlőrudak tervezése hibás volt. A rudak grafittal szorították ki a hűtőfolyadékot, majd felcserélték azt neutronelnyelő bórral, ami lassította a reakciót. A mag felső részében, ahol a hűtőfolyadékot kiszorította a grafit, megnőtt a reakció mértéke. Pár másodperccel később a mag túlmelegedett, és meghibásodott a moderátorok mozgatómechanizmusa, azok a mag egyharmadánál megakadtak. Három másodperc alatt a teljesítmény 530 MW-ra nőtt. 1:23:47-re a reaktor teljesítménye a normális tízszeresére, 30 GW-ra ugrott. Megolvadtak az üzemanyagrudak. A reaktorban lévő víz pillanatok alatt elpárolgott, a gőznyomás szétvetette a reaktort, és felrepítette az Elenát, a reaktormag 2000 tonnás tetejét. A reaktor felnyílása után kémiai robbanás történt.
Radioaktivitás
A robbanás ereje 40 milliárd joule volt. A reaktorépületben és környékén izzó, radioaktív grafittömbök hevertek.
Grafittűz ütött ki. A reaktorban lévő radioaktív anyagok akadálytalanul jutottak a környezetbe. A nemesgázok (Kr, Xe) 100%-a , a jód-, cézium-, és tellúr-izotópok 10-20%-a jutott ki. Ezek az elemek jelentették a radioaktivitás legnagyobb részét. Az égő grafit által melegített levegővel több kilométer magasba emelkedtek, majd hatalmas távolságba eljutottak. A reaktor üzemanyagának 3,5%-a, nagyjából hat tonna fűtőelem szóródott szét. A stroncium, cirkónium-, cérium-, bárium-izotópok a maganyagba ágyazódva kerültek a környezetbe, a transzurán elemekkel (neptúnium, plutónium) együtt. A radioaktív anyag kibocsátása egy hétig volt jelentős, addig égett ugyanis a grafit.A környezetbe került radioaktív anyagok összes aktivitása 1-2 EBq (exabecquerel – a radioaktív sugárforrás aktivitásának mértékegysége a becquerel [Bq], 1 Bq =1 bomlás/s) volt. A sugárzás mértéke 5.6 R/S (röntgen – egy adott helyre érkező sugármennyiség) lehetett, ami 20 000 R/h (0.055 Gy/s – gray – a céltárgyba érkező sugárzás energiáját, az abszorbeált dózist méri) – a halálos adag nagyjából 500R/5h.
Akimov azt gondolta, hogy a reaktor sértetlen, csapatával reggelig az épületben maradt, védőöltözet nélkül. A doziméterek nem működtek megfelelően. A munkások kálium-jodid tablettákat kaptak.
Harminchat órával később megkezdték Pripjaty evakuálását.
A grafit égett, radioaktív füst szállt fel a reaktorból, Csernobil felett pedig esőfelhők gyülekeztek.
A moszkvai rádióban április 30-án a következőket lehetett hallani: „Örüljünk a munka ünnepének! Menjünk ki a felvonulásra! Éljen május elseje!”
