Bár úgy tűnhet, mintha csak a WLAN-t fejlesztgetnék, a jó öreg gigabites Ethernet is él és virul – új változata pedig már tízszeres sebességet kínál, maga mögé utasítva a leggyorsabb Wi-Fi szabványt.
A nagy fájlok és villámgyors SSD-k korában úgy érezhetjük, hogy a gigabites hálózatok szűk keresztmetszetet jelentenek – akiknek tehát fontos a maximális sebesség, jelentős gyorsulást érhetnek el a következő lépcsőfokra való áttéréssel, amit a 10 gigabites LAN jelent. A végfelhasználói oldalon jelen pillanatban két technológia tűnik relevánsnak: a 10GBase-T és az SFP+. Az árnyékolt (Cat-6a vagy Cat-7) kábelváltozatok hosszabb távolságokon is garantálják a 10 Gbps sávszélességet, de merevebbek és vaskosabbak, mint a legtöbb célra ugyanolyan jó Cat-5e változatok. Vigyázzunk a nagyon olcsó, „Cat” jelzés nélküli modellekkel, lehet, hogy 100 Mbps-re korlátozzuk hálózatunkat. A hálózatépítéssel foglalkozó online boltok árai rendszerint jóval kedvezőbbek, mintha kész kábeleket vásárolnánk egy nagy elektronikai áruházban – egy 10 méteres Cat-5e szabványnak megfelelő, azaz 1 Gbps sávszélességre tökéletesen alkalmas kábel 400 dinártól már elérhető. A szabvány egyébként 100 méteres hosszt is megenged, egy normál lakásban tehát nem kell tartanunk a korlátoktól, arra viszont érdemes odafigyelni, hogy eszközeink valóban az 1 Gbps kihasználására lettek-e beállítva.
Az otthoni hálózatok területén egy ideje szinte csak a WLAN-nal kapcsolatban hallhatunk újdonságokról, a gyártók mintha csak erre koncentrálnának, és jelentenének be egyre gyorsabb és gyorsabb szabványokat. Ezek a szabványok viszont csak papíron teljesítenek ilyen jól, a valóságban még mindig az a helyzet, hogy a jó öreg gigabites Ethernet gyorsabb és stabilabb kapcsolatot kínál.
Ha két gépet akarunk gyorsan összekötni, és ezek távol esnek a routertől, viszont közel vannak egymáshoz, akkor nyugodtan összekapcsolhatjuk őket közvetlenül is egy kábellel (ez a 10 Gbps-es Ethernet esetében is működik). Ilyenkor azonban nem elég a fizikai csatlakozás, a beállításokat is kézzel kell elvégezni: a Gépház/ Hálózat és Internet/Hálózati és megosztási központ alatt kattintsunk az Ethernetre, majd a Tulajdonságok gombra. Itt a TCP/IPv4 protokoll tulajdonságai alatt manuálisan meg kell adnunk az IP-címet, a router hiányában ugyanis nincs úgynevezett DHCP szerver, ami gondoskodna ezek kiosztásáról. Így az egyik számítógépen IP-címnek adjuk meg a 10.0.0.1, míg a másikon a 10.0.0.2 számsort. Az Alhálózati maszk mindkét esetben 255.0.0.0 lesz – ha ez nem jelenne meg magától, írjuk be ezt is kézzel.
A 10GBase-T esetén a kábel, a csatlakozók és a konnektorok pontosan úgy néznek ki, mint a mai, 1 Gbps sávszélességet kínáló 1GBase-T esetében. Mivel a technológia visszafelé kompatibilis a gigabites Ethernettel, nagy esélye van arra, hogy előbb-utóbb utódaként leváltsa azt. Vannak is erre utaló jelek: egyre több csúcskategóriás alaplapra kerülnek ilyen 10G-s hálózati kártyák. Az első, külön is megvásárolható, végfelhasználóknak szánt 10GBase-T hálózat adaptert az Asus dobta piacra, XG-C100C néven, PCIe x4-es csatlakozóval. Ebből két számítógépbe telepíthetünk egy-egy példányt, majd az előbbieknek megfelelően kábellel összeköthetjük. A hálózat sebességét először az iPerf mérőprogrammal ellenőrizhetjük, körülbelül 6,6 Gbps sávszélességes eredménnyel, majd egy 1,6 Gbájtos fájlal a rendszer hozzávetőlegesen 3,6 másodperc alatt végez – ez 447 Mbájt/sec-ot jelent, mindkét gépen RAM-ban létrehozott virtuális háttértárral, úgynevezett RAM diszkkel, a SoftPerfect RAM Disk segítségével. A 6,6 Gbps valójában elmarad attól, amit a 10GBase-T ígérne. Ez az eltérés részben a PCIe busz sebességéből is adódik: az x4-es interfész kínálta sávszélesség közel van ehhez, a többi pedig a protokoll overheadből jön össze Cat-6a vezetékkel. De a jó hír az, hogy a jelenleg elterjedt Cat-5e is használható, igaz, csak 3 méteres hosszig. Az XG-C100C mellett az Asus egy XG-U2008 nevű switchet is kínál, nyolc gigabites, és két 10GBase-T porttal. Ez a 35 ezer dinárba kerülő eszköz megkönnyíti a 10 Gbps-es Ethernetre történő áttérést, hiszen lehetővé teszi, hogy az új technológiát integráljuk meglévő hálózatunkba. Ekkor a két „fő” egység, mondjuk a 10GBase-T adapterrel rendelkező NAS és a munkaállomás, megkapja a két gyors csatlakozót, a maradék gigabites portok pedig a többi számítógép és egyéb eszköz rendelkezésére állnak. További előnye az XG-U2008-nak, hogy tesztelve ezzel 5 százalékkal nagyobb sebességet érhetünk el, mint a direkt PC-PC összekötéssel. A „Small Form Factor Pluggable”, vagy röviden SFP+ pedig egy másik, 10 Gbps sávszélességet kínáló szabvány neve. Ezt eredetileg adatközpontok számára fejlesztették ki. Az SFP+ egy viszonylag kedvező árú alternatívát jelent két 10GBase-T kártyához képest.
Otthoni routert először a Netgear dobott piacra SFP+ csatlakozóval: a Nighthawk X10 esetében egy 10 Gbps-es SFP+ konnektor áll rendelkezésre, például arra a célra, hogy egy nagy teljesítményű NAS-t csatlakoztassunk hozzá. A legolcsóbb, már SFP+ csatlakozóval rendelkező NAS a QNAP TS-431X-2G, amely négy HDD-vel egyértelműen képes átlépni a gigabites hálózat korlátait. Mellanox SFP+ kártyával szerelt géppel összekötve ezt a NAS-t, fájlmásolás során 337 MB/sec adatátviteli sebességet jelent, ami a RAID 5 tömb maximális teljesítménye. (Chip nyomán)
