A család rádiója

A Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete már évek óta minden évben díjazza nemcsak a média szakmában dolgozó személyeket, hanem a szerkesztőségeket is, hiszen ez a hivatás nemcsak az egyén magas szintű hozzáállását és tájékozottságát követeli meg, hanem a kimagasló csapatmunkát is. Főleg egy rádió vagy egy televízió esetében. Idén az egyesület Médiadíját a Szabadkai Magyar Rádió vehette át, amely már tíz éve tagadhatatlan profizmussal végzi mindennapi munkáját.

A rangos elismerést Dedić Szuzanna, a rádió főszerkesztője vehette át, aki az indulás pillanatától kezdve jelen van a rádió életében. A díj jelentőségéről és a rádió munkájáról vele és Kartali Rita főszerkesztő-helyettessel beszélgettünk.

Idén a Szabadkai Magyar Rádió szerkesztősége érdemelte ki a Vajdasási Magyar Újságírók Egyesületének Médiadíját. Alapvetően milyen felépítésben sugározza műsorait és kiket szólít meg a rádió?
D. Sz.: A Szabadkai Magyar Rádió tíz évvel ezelőtt azt a célt tűzte ki maga elé, hogy közszolgálati rádióként működjön, közszolgálati témákkal foglalkozzon. A hangzásvilág is ennek megfelelően épül fel, ilyen jellegű riportok, interjúk, beszélgetések készülnek. A Pannon Rádió kereskedelmibb hangzásvilágot képvisel. Ott rövidebb hírek, zeneszámok és híradók szólnak, rövid megszólalásokkal. A Szabadkai Magyar Rádió ennek az ellentéte: hosszabb, mélyebb interjúk, beszélgetések, riportok készülnek olyan témákban, amelyek a vajdasági magyarságot érdeklik, és amelyek meghatározzák a mindennapjaikat. Ezeket dolgozzuk fel napról napra, több műsorban is. Például a Napindító reggeli műsorunkban, amely 6 és 10 óra között hallható, politikai, gazdasági, oktatási, egészségügyi, mezőgazdasági, kulturális témák kapnak helyet, ide minden belefér. A Mozaik egy szórakoztatóbb, informatívabb műsor, 10 és 16 óra között. Itt főleg programajánlatokkal, közérdekű információkkal és érdekességekkel jelentkeznek a műsorvezetők. Fontos még a retró hangzásvilág, amely főként az idősebb korosztályt szólítja meg – én azt mondanám, hogy főként a 40 pluszos, vagyis az 50-60-70-es korosztály hallgatja. Őket szólítjuk meg, ezért jobbára a retró slágerek kerülnek előtérbe. Van egy harmadik műsorsávunk is, ami fél öt és este 8 óra között hallható, ez a Körhinta. Itt főként zeneszámok szólnak, de délután azért hírek is elhangzanak, hogy valamilyen szinten hazakísérjük a hallgatóinkat a munkából, rövid megszólalásokkal, érdekességekkel. Így épül fel a rádió, reggel 6-tól este 8-ig folyamatos tájékoztatunk, 8 óra után pedig zenei válogatások szólnak.

Hogyan építitek fel a műsoraitokat? Mi az, amit fontosnak tartotok kiemelni egy-egy tudósításnál?
K. R.: Alapvetően az a jó a rádióban, mondjuk, a televízióval szemben, hogy sokkal több teret adhatunk egy-egy téma részletes kifejtésének. A hírműsorok mellett nagy hangsúlyt fektetünk a hírháttér műsorok tartalmának gazdagítására. Főszerkesztő-helyettesként és a reggeli műsor felelős szerkesztőjeként leginkább igyekszem szem előtt tartani. A reggel 6-tól 10-ig tartó műsorblokkban a napi főbb eseményeket próbáljuk mélyebben bemutatni a hallgatóknak. Kiemelten fontos, hogy körbejárjuk a témákat, és segítséget nyújtsunk a hallgatóinknak a mindennapjaikhoz. Például, ha arról van szó, hogy egy áramleolvasás kapcsán miben változik a folyamat, vagy hogyan kell letölteni ahhoz egy applikációt, akkor igyekszünk részletesen tájékoztatni és segíteni is a hallgatókat. A hiteles információk közvetítése mindig elsődleges, ezért minden egyes hírünket háromszor ellenőrizzük. A tudósítókat többször is felhívjuk, hogy megbizonyosodjunk arról, valóban helyesek-e a bejátszásokban elhangzó információk. Emellett próbálunk közösséget is építeni, kiemelt figyelmet fordítva az anyanyelvápolásra és a magyarság identitásának megőrzésére. A napi világpolitikai hírek mellett rendszeresen foglalkozunk kultúrával, művészekkel, írókkal, és egyéb olyan témákat is igyekszünk bemutatni, amelyek hozzájárulnak az identitásunk megőrzéséhez. A műsorainkban mindig hangsúlyos szerepet kapnak az ilyen típusú tartalmak, és ez az egyik legfontosabb célunk.

Manó műsora is igen népszerű, sokszor vannak úgynevezett közönségtalálkozók, ezek élő, rádiós élményt biztosítanak a hallgatóknak. Ez mennyire volt tervezett a kezdetekkor? Mekkora az élő nézettsége a műsornak?
D. Sz.: Nem volt előre tervben, hanem amikor elindult a Körhinta, akkor vetődött fel az ötlete. Tavaly volt a negyedik élő műsorunk, idén lesz az ötödik, de továbbra is tervezzük megszervezni. Amikor elindult a Körhinta, hiánypótló műsornak számított, mert 4 óra után nem volt műsorvezető a stúdióban, csak hírek mentek és zenék szóltak. Ezért úgy döntöttünk, hogy Manó számára fenntartunk egy napot, ami a szerda lett, és arra gondoltunk, hogy jó lenne egy terepi találkozás is, ahol a hallgatók megismerhetik a műsort, illetve találkozhatnak Manóval és a többi műsorvezetővel. Éreztük, hogy a Szabadkai Magyar Rádiónak is lépnie kell, lépést kell tartania a fejlődéssel és a modern igényekkel, hogy legyenek terepi műsorok is, valamint online is tartanunk kell a kapcsolatot a hallgatókkal. Az első élő Körhinta 2021-ben délután kezdődött, és este 8-ig tartott a buli. Nagyon sokan eljöttek, az igazi áttörést azonban a következő évek jelentették, hiszen már este, a rádiódiszkó műsoridejében, 8-tól 10-ig tartott a buli, amit Manó vezetett, mivel ő volt a házigazda. Akkor igazán sokan eljöttek. Volt, aki például Kanadából érkezett, és személyesen is részt vett Manó buliján, mert az interneten folyamatosan hallgatja a műsort. Az emberek ilyenkor találkoznak, ismerkednek, barátkoznak, közösen buliznak. Érdekes, hogy az idősebb korosztály, aki eljön, hozza magával az unokákat, tehát teljes az átjárás a korosztályok között. Nagyon jó a hangulata egy-egy ilyen terepi műsornak.

Ez valóban különleges, mert nem minden rádió mondhatja el magáról, hogy ilyen módon is közelít a közönségéhez. Mi teszi még interaktívvá a Szabadkai Magyar Rádiót? Hogyan próbáljátok aktívabb részvételre ösztönözni a hallgatókat?
D. Sz.: A terepi műsorokon kívül napközben is folyamatosan tartjuk a kapcsolatot a hallgatókkal. Ez egy jól bevált szokás, különböző jelentéseket, kéréseket várunk tőlük. Kívánságműsorok révén, mint a Slágergyár vagy a Vasárnapi kívánságműsor, rengeteg üzenet érkezik. Vasárnap több felületen fogadjuk a kéréseket: telefonon, interneten, SMS-ben, Viberen, tehát minden lehetséges módon befuthatnak. Annyi kérés érkezik, hogy két fiatalember segíti a műsorvezetőt a hívások fogadásában, az üzenetek lejegyzésében. A Vasárnapi kívánságműsor 11 órakor kezdődik, és 16 óráig tart. Általában 50 zeneszámot kínálunk, aminek 80 százaléka adásba is kerül, mert minden zeneszámra érkezik üzenet. Emellett fontos, hogy folyamatosan erősítsük az online jelenlétünket is. A napi interjúk, beszélgetések, riportok, amelyeket érdekesebbeknek vagy fontosabbaknak ítélünk meg, felkerülnek az SZMR Facebook-oldalára, képekkel vagy kis videókkal kísérve. A Szabadkai Magyar Rádió szerkesztői minden nap elején felvesznek egy ajánlót a másnapi műsorról, amelyet a Pannon Televízióban, illetve a Facebookon vagy a Pannon RTV honlapján is látni lehet. Ezáltal személyesebb a kapcsolat, mert a hallgatók nemcsak hangot, hanem arcot is kapcsolnak a műsorvezetőkhöz.

Exkluzív interjúkat is készítettetek olyan személyekkel, akiket más hazai médiumoknak talán még nem sikerült megszólaltatniuk. Hogyan jutottatok el az ilyen különleges beszélgetésekhez?
K. R.: Agárdi Gábor híres hollywoodi személyekkel készít exkluzív interjúkat, de mi is próbálunk időről időre neves magyarországi és külföldi közéleti személyekkel beszélgetni. Az exkluzivitás ugyan fontos, de nem feltétlenül a legfontosabb célunk. Szerintem az a legfontosabb feladatunk, hogy családtagok legyünk a hallgatók számára. Amikor a műsorvezető megszólal, vagy egy interjú elhangzik, akkor az biztonságot adjon a hallgatóknak, hogy hiteles forrásból származó információval találkozik. Az exkluzív interjúk persze sok örömet szereznek, és Agárdi Gábor tényleg kiváló munkát végez ezen a téren is, ám a legfontosabb, hogy valóban családtagokká váljunk a hallgató közösség számára. A Szabadkai Magyar Rádió szerkesztősége rendkívül összetartó, és úgy gondolom, hogy a hallgatók is érzik ezt a közösségi szellemet. Ahhoz, hogy a műsorok valóban jól sikerüljenek, mindenkinek – a műsorvezetőtől kezdve a riporteren át egészen a technikusig – nagyon össze kell dolgoznia. Azt hiszem, hogy ezt a Szabadkai Magyar Rádió műsoraiban is érezni lehet.

Nemcsak a közönség, hanem a szakma is elismeri a Szabadkai Magyar Rádió munkáját, hiszen idén megkaptátok a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének díját. Mit jelent ez számotokra?
D. Sz.: Nagyon örültünk neki. Most elsősorban a saját nevemben nyilatkozom, de természetesen a többiek is büszkék erre az elismerésre. A szerkesztőségből nem mindenki volt itt az elejétől kezdve, sokan később csatlakoztak hozzánk, de akik ott voltak, azok tudják, milyen nehéz volt elindítani a munkát, mennyire kitartónak kellett lenni ahhoz, hogy minden a helyére kerüljön. Tíz évvel ezelőtt az Evangélikus Püspökségen egy ideiglenes szerkesztőségben dolgoztunk, néhány számítógéppel. Akkor egy négyfős szerkesztőség készítette a műsorokat, néhány technikus segített, egy nagyon pici stúdióban, meg egy kis off-stúdióban dolgoztunk. A kezdetek nem voltak egyszerűek, de kitartottunk, és mindvégig szívvel-lélekkel végeztük a munkánkat. Ez meghozta az eredményt, mert mindenkinek sikerült előrelépnie. Riporterként, műsorvezetőként kezdtünk, majd szerkesztői feladatokat vállaltunk, főszerkesztő-helyettesek lettünk, én pedig idővel a Szabadkai Magyar Rádió főszerkesztője. 2019-ben nagy mérföldkő volt, hogy saját frekvenciát kaptunk, a 107,1 MHz-et, és átköltöztünk a Magyar Médiaházba, a Pannon RTV székházába, ahol nap mint nap egy nagyon szép szerkesztőségben dolgozhatunk.

Várhatóak-e újítások a közeljövőben, akár a műsorrácsban, akár a rádió felépítésében?
D. Sz.: Lesznek újítások, kisebb változtatások, például a műsoridőkben, hogy még inkább megfeleljünk a hallgatók igényeinek, és még több fiatalt szólítsunk meg, hiszen az ő elérésük kihívást jelent számunkra, ennek ellenére folyamatosan dolgozunk azon, hogy legyenek új, friss műsorok, új műsorvezetők, új hangok. A közösségi média még nagyobb szerepet fog kapni, hogy a rádió ne csak hallható legyen, hanem látható is, és hogy a fiatalabb generáció is könnyebben megtalálja a műsorainkat. Ezenkívül folytatjuk a közönségtalálkozókat, az élő műsorokat, mert ezek nagyon jól működnek, és továbbra is nyitottak vagyunk minden hallgatói visszajelzésre. Ami a legfontosabb, hogy meg kell tartani azt, amink van, fenn kell tartani a meglévő műsorokat, meg kell őket tölteni témával, és még több olyan anyagot kell sugározni, amelyek a tudósítóinktól érkeznek.

Hogyan látjátok a rádió létjogosultságát a jövőben?
K. R.: Szerintem a rádió a mai napig az egyik leggyorsabb közlési eszköz, és biztos vagyok benne, hogy nem fog kimenni a divatból. Míg például a televízió vagy az internetes platformok híreinek közlése gyakran plusz kiegészítőket, fotókat igényel, addig a rádióban egy információ egyszerűen csak beolvasva elhangzik, és már el is jut a hallgatókhoz. A rádió versenyképes tud maradni, ám rendkívül fontos, hogy a közszolgálati médiumként működő rádiók odafigyeljenek arra, hogy hosszabb tartalmakat is közvetítsenek, miközben a hallgatók számára emészthető formában tálalják azokat. Az interjúkat például megfelelő arányban kell vegyíteni a zenével. Ezenkívül próbálunk lépést tartani a korral, hiszen fontosabb interjúkat közzéteszünk a honlapunkon, és a közösségi médiában is jelen vagyunk. Még TikTok videók készítése is tervben van, bár ez a humánerőforrásbeli korlátaink miatt egyelőre nem valósulhat meg teljes mértékben. Szerintem a rádió még mindig nagyon népszerű, és bármikor bekapcsolom, biztos, hogy hallhatok híreket a rádióban, nem pedig a telefonon scrollozva. Úgy gondolom tehát, hogy a rádiózásnak van jövője.