Online gátlásvesztés

A digitális világ élettérré vált az emberiség számára. Fontos volna azonban annak a tudatában használni a digitális eszközöket, hogy azok alapjaiban befolyásolják mentális és fizikai működésünket. Adódnak is a kérdések: Elkerülhető a digitális függőség a digitális világban? Van-e visszaút, vagy végleg beszippant bennünket a digitális tér? És vajon a mesterséges intelligencia (AI) helyettünk vagy ellenünk dolgozik? Főként ezekre a kérdésekre kerestük a választ Villányi Gergő pszichológussal, az online pszichológia szakértőjével.

Az online világ az elmúlt néhány évtizedben az életünk részévé vált, de vajon az emberi társadalom ez alatt az idő alatt valóban fel tudott nőni a digitális eszközökhöz, és valóban jól tudja hasznosítani az internet nyújtotta lehetőségeket?

– Nem véletlenül születtek az utóbbi időben olyan, félig-meddig vicces bölcsességek, hogy ne olvasd el a hozzászólásokat, a kommenteket, amelyek abból fakadnak, hogy az online térben az érzelmeink sokkal kisebb gátlás alá esnek. Mindezt online gátlásvesztés hatásnak nevezzük. Elindul egy olyan folyamat – főleg, ha hagyjuk, vagy ha kisebb a tudatosságunk –, hogy beírhatok bármit, csinálhatok kamuprofilt, hiszen láthatatlan vagyok, azaz nincs következménye. Dehumanizálom a másik embert, mert a képernyőn át nem tartom érző, lélegző lénynek. Ez olyan viselkedésformákat is megenged, amelyeket sajnos tapasztalhatunk az online térben. Azzal, hogy a programok egy része is az online felé tolódik, még inkább kiszolgáltatottá válunk. A 2020-as Covid-időszak alatt egyébként is rendkívüli módon megnövekedett a képernyőidő, és ez egy kissé elvadított minket egymástól, aminek még mindig nyögjük a következményeit.

Az internetezés során egyrészt számos esetben az emberek menekülnek a valóságtól, másrészt pedig sikerélményeket keresnek, amely tevékenység során dopamin szabadul fel. Ez viszont felveti azt a kérdést: elkerülhető-e egyáltalán a digitális függőség? Mivel ez a két tényező szinte olyannyira függőséget megerősítő hatású, hogy szinte mindenki beleeshet a virtuális világ csapdájába.

– Pont a múlt héten olvastam az első olyan szakmai cikket, amely veszélyeztetett korcsoportnak mondja ki a nyugdíjasokat, az időseket is. Eddig főleg a serdülőket, a fiatalokat gondoltuk veszélyeztetettnek, de ahogyan a kérdésben is elhangzott: nem mentesül senki, mindenkit be tud szippantani az online világ. Ez nem véletlen, ugyanis nagyon okos és nagyon jó képességű mérnökök, pszichológusok, szociológusok, kutatók dolgoznak az applikációk és a közösségi oldalak létrehozásán. Az értesítésrendszer egy alapvető technológia, amely leginkább az említett dopaminról szól. Ugyanis az agyunk megtanulja, hogy mi fontos. Például ha jön egy információ, és én ezt az információt nem dolgoztam föl, nem tapogattam le, addig fogalmam sincs arról, hogy lottó 5-ös nyertem, vagy csak a 875. spam e-mailt kaptam meg. Bizonyos szempontból mindannyian érintettek vagyunk, jobban vagy kevésbé. Persze lehet tudatosabban is internetezni, és úgy beállítani például a telefonokat, hogy sok mindent szűrjenek. De valójában kicsit vesztésre is állunk, mert ezekkel a technológiai változásokkal sokszor nem vagyunk képesek lépést tartani, és ebből fakad a túlhajszoltság vagy a túlhasználat, illetve a függőség.

Ha már kialakult a függőség, akkor azt mondják a szakemberek, hogy nem tiltani kell, hanem jól kellene használni. Valójában mit is jelent ez, hogyan lehet helyesen használni az internetet?

– A tiltás nagyon érdekes dolog, főleg a serdülők esetében. Mert ha például, kis túlzással, kiköttetem a netet a házból, és elveszem az okoseszközt, akkor az olyan, mintha 30–50 évvel ezelőtt azt mondták volna a gyereknek, hogy nem mehetsz ki az udvarra, nem mehetsz el bringázni, nem találkozhatsz senkivel, nem focizhatsz a többiekkel, majd az iskolában találkoztok és pont. A szülőknek leginkább azt szoktam javasolni, hogy csináljanak offline programokat, például együtt főzést, kutyasétáltatást vagy éppen társasjátékozást. Sokféle programot ki lehet találni az online világtól függetlenül is.

Kitérve az úgynevezett kommentszekcióra, mi az oka a negatív túlsúlynak ezen a téren? Miért van az, hogy főként a negatív üzenetek jelennek meg az interneten?

– Egyrészt, amit már említettem, az online gátlásvesztés hatás, ami felruház minket, vagy kissé megváltoztatja a belső struktúráinkat, és szabadabb folyást enged az érzelmeinknek. Másrészt pedig akkor kezdődött ez az egész, amikor a telefonok, illetve az okoseszközök elterjedtek, és megjelent az úgy nevezett attention economy, amelynek a lényege, hogy az óriás technológiai cégek azt szerették volna elérni, hogy minél több időt töltsünk az interneten. Ez egyébként sikerült is. Ezután következett az attachment economy, avagy a kötődésgazdaság. Egyrészt azért, hogy kötődjünk az eszközeinkhez, adott esetben azokhoz a tartalomgyártókhoz is, akiket követünk. De most már egyébként az AI-nál is megfigyelhető, hogy pontosan ilyen kötődési folyamat zajlik, mert nagyon emberszerűen és emberi struktúrákban alkalmazzuk. Erre az említett két gazdasági tényezőre épül még az anger vagy outrage economy, tehát a düh vagy felháborodás gazdasága, ami egyfelől abból fakad, hogy sok agressziót és sok felháborító tartalmat találunk. Persze mindez nem véletlen, hiszen a cégek és a kutatók rájöttek arra, hogy bizonyos szempontból ez az az érzelmünk, amelyikre nagyon hevesen, továbbá gyorsan reagálunk, elsősorban azért, mert van bennünk egyfajta igény arra, hogy valahogy igazságot szerezzünk.

Ha már a mesterséges intelligenciánál tartunk, ön szerint helyettünk vagy ellenünk fog dolgozni?

– Egyelőre mindkettőt, mert a kutatásban és az orvostudományban a különböző technológiai fejlesztések szempontjából nagyon nagy segítség lehet, és nagyon hasznos eszköz. Egyelőre szinte mindenhol komolyabb emberi szupervízió mellett, ugyanakkor töredék idő alatt tudja elvégezni számtalan ember munkáját, ráadásul jó eredménnyel. Ha viszont arról beszélünk, hogy milyen tanácsadó, társ, barát és egyéb lesz belőle, abban az esetben inkább negatív történetekkel találkozunk. Egyelőre kaptunk egy szabályozatlan és kiforratlan eszközt, végtelen hozzáféréssel. Szinte semmi nem kell hozzá, még regisztráció sem, hogy a ChatGPT-vel beszélgetni tudjunk. Mindez nagyon erős hatást gyakorol, amivel kapcsolatban egyrészt kapkodjuk a fejünket, másrészt a folyamatosan változó fejlettsége vagy a használati mértéke miatt még tanuljuk, ám mindenképpen azt érezhetjük, hogy rengeteg mindent képes helyettünk elvégezni. Ettől függetlenül túl sok feladatot adunk át az AI-nak abból, amit mi is meg tudnánk csinálni, vagy nekünk kellene megcsinálnunk. Ha ez folytatódik, akkor gyengülni fognak bizonyos kognitív és szociális izmaink, vagyis annak képességvesztés lesz a következménye.