Zoran Grbić, az olajgyár Függetlenség szakszervezetének megbízottja szerint a munkaadó sorra zárja be a termelőegységeket, és egyre kevesebb a munkás a gyárban. Nem működik már sem a margarin-, sem a majonéz gyártósora, és az olajtermeléshez szükséges nyersanyagból is egyre kevesebb érkezik a gyárba.
– A menedzsment mostani intézkedése a legközvetlenebbül sérti a dolgozóknak a munkához való jogát, mert a vonatkozó törvény értelmében az alkalmazottat nem lehet más munkáltatóhoz, 50 kilométeres távolságnál messzebb áthelyezni, itt pedig 52 kilométeres távolságról van szó, ami után járna útiköltség és napidíj is, mint például az építőipari ágazatban – mondja a szakszervezeti vezető. – Másfelől tisztességtelen az Invej ajánlata, hogy a tizenhárom dolgozó október elsejéig nyilatkozzon, elfogadja-e az áthelyezést. Az lenne a becsületes, hogy ha már valóban nincs szükség valaki munkájára, az kapjon fölmondást, és mindent, ami ezzel jár: végkielégítést és munkanélküli segélyt. Végső soron pedig becstelen is az ultimátum, mert a fölmondásra előkészítettek zöme családfönntartó, egyikőjük három gyermekes anyuka, aki egyedül tartja el a famíliáját. Aki falun él, két autóbuszt váltva jutna el Verbászra, hajnali háromkor kellene indulnia, ha lenne ilyenkor buszjárat. Ráadásul a munkáltató csupán az útiköltség felét lenne hajlandó megtéríteni az ingázó dolgozóknak, vagyis az ultimátum kilátástalan helyzetbe hozta az érintett dolgozókat, és aligha vár más a többiekre – nyilatkozta Zoran Grbić.
A munkáltató nem biztosít járművet az ingázó dolgozók utaztatására, azoknak a 21 ezer dináros minimálbérből 6–7 ezer dinárt kellene költeniük buszjegyre. Ha pedig a tél előtt az utcára kerülnek, még idénymunkához sem jutnak, hogy valamelyest bebiztosítsák magukat a téli napokra.
A Sunce dolgozói a gyárvezetés intézkedése elleni tiltakozásul az elmúlt pénteken a zombori önkormányzat elé vonultak. Küldöttségüket fogadta Nemanja Delić polgármester és a gazdasági ügyekkel megbízott munkatársai, akik ígéretet tettek, hogy a fejleményekről értesítik a tartományi és a köztársasági kormányt, a tartományi gazdasági titkárságot, valamint az illetékes felügyeleti szerveket, valamint, hogy hétfőre egyeztető tárgyalásra hívja az Invej képviselőit, valamint a Sunce gyárban működő két szakszervezet vezetőit.
A munkahelyüket féltő dolgozók hétfőn békésen és csendben tiltakoztak is az önkormányzat előtt. A gyár egyik dolgozója, Božidar Mandić szerint, akit az önkormányzat előtt szólítottunk meg, a gyárban utoljára 110 nappal ezelőtt palackoztak étolajat, most néhány napig az árutartalékok számára dolgoznak, de nem tudják, utána lesz-e bármilyen munkájuk.
A hétfő délutáni tárgyalások zárt ajtók mögött zajlottak a zombori önkormányzatban, sem az újságírók, sem a tiltakozó dolgozók nem vehettek részt rajta, így voltaképpen az sem tudható, ki vett részt a megbeszéléseken. Közleményt sem adtak ki az eredményről, bár ezt nem is ígérte senki.
A hét évvel ezelőtt privatizált Sunce olajgyár és a verbászi Vital is a Predrag Ranković-Peconi kezén lévő Invej társaság többségi tulajdonában van. Az államnak 30 százalékos részesedése van a Suncéban, de miként a dolgozók állítják, az elmúlt hét év alatt az állam egyszer sem érdeklődött sem az üzemvezetés, sem a nyereség, sem a termelés felől.
