Elvegyi Ákos: Ez az új kutunk. Van, csak egyelőre semmi hasznunk belőle (Fotó: Fekete J. József)
A júliusban tapasztalt rekkenő hőség, amikor az éjszakák sem hoztak enyhülést, az egész természetet megviselte, próbára tett embert, jószágot, növényt egyaránt. Számos helyen – és ez nem csupán Nyugat-Bácskában volt így – vízkorlátozást vezettek be, vagy egyszerűen a hálózat képtelen volt megbirkózni a hatalmas túlfogyasztással. Doroszlón például nem volt gond a vízzel, viszont Bácskertesen (Kupuszinán), ahol új vízgyár működik, amelyet az addig mért legnagyobb fogyasztás kétszeresére terveztek, vagyis hogy minden háztartás napi ezer liter vizet is elhasználhasson, akadozott az ellátás. Függetlenül, hogy a kitermelt mennyiség az európai vízfogyasztási normák többszöröse, július elején már időszakos vízhiánnyal szembesült a lakosság. Máshol sem volt rózsásabb a helyzet, a falvakban fölhívták a lakosság figyelmét, ne ivóvízzel öntözzék a növényeket. Így történt ez Bácsgyulafalván (Telecskán) is, ahol a locsolási tilalmat ugyanúgy nem tartották be maradéktalanul, miként más településeken sem. A helyi közösség tanácsában attól tartanak, egyik napról a másikra akár teljesen vezetékes víz nélkül maradhat a falu.
Balázs Katalin: Négy hold föld árába került a kút, de nem sajnáljuk
Korábban több kút vizét csatlakoztatták a hálózatba, ma egyetlen, immár negyvenéves kút áll rendelkezésre, a tíz évvel ezelőtt fúrt, modern felszerelésű a szavatossági idő lejártával kilehelte a lelkét, majd beomlott, hasznavehetetlen. Később fúrtak egy újabbat, ott most csupán a csőcsonk meredezik a földből, adminisztrációs késlekedés miatt nem lehetett eddig üzembe helyezni. Sokan az évek óta bizonytalan és rendszertelen vízellátás miatt saját kutat fúrattak udvarukban.
– Ironikus, hogy őseink azért települtek át a Tisza mellől a száraz dombtetőre, mert megundorodtak a víztől, mert folyton elvitte a vagyonukat meg a termésüket, most meg attól tartunk, hogy nem lesz elegendő, vagy egyáltalán nem lesz vizünk – hallottuk Elvegyi Ákostól, a HKT tagjától. – Tudatában vagyunk, hogy egy ekkora település nem hagyatkozhat egyetlen vízszolgáltató bázisra, ezért, 2008-tól, ahogy a legfiatalabb kutunk menthetetlenül beomlott, a HKT folyamatosan követelte Zombor önkormányzatától egy új kút kifúrását. 2011-ben a városi költségvetésben eszközöket terveztek egy-egy kút kifúrására, fölszerelésére és a hálózatra csatlakoztatására Bácsgyulafalván, Kerényen és Őrszálláson. A kutakat tavaly novemberben ki is fúrták, és akkor a kivitelező, a zombori Vodokanal közvállalat azt ígérte, hogy tavasszal a többi munkát is elvégzi, és a nyarat már úgy várhatjuk, hogy a locsolás mellett is stabil lesz a falu vízellátása. Most az a gond, hogy a területet, ahol az új furat áll, telekkönyvileg erdőként jegyzik, ahhoz pedig, hogy a létesítmény csatlakoztatható legyen a villanyhálózatra, építési területté kell nyilvánítani. Ez mindmáig nem történt meg. Az idén kora tavasszal a Vodokanal igazgatója azt ígérte, hogy heteken belül fölépítik és fölszerelik a kutat, mert nagyobb baj lesz, ha a falu vezetékes víz nélkül marad, mint hogy áll majd a település szélén egy építési engedéllyel nem rendelkező létesítmény, amely folyamatosan képes biztosítani a lakosság minőségi vízellátását. A hetek is elmúltak, a hónapok is, mégis ott tartunk, mint tavaly novemberben. Innét már nem rajtunk múlik semmi. Viszont el sem tudom képzelni, hogyan gondolta Zombor város megoldani, hogy a bácsgyulafalviak egyáltalán vizet igyanak, ha az egyetlen kutunk kiesik 48 vagy 72 órára, vagy netán huzamosabb időre. Erről a problémáról tud Zombor város polgármestere, a Vodokanal igazgatója, a kommunális ügyosztály vezetője, én meg azt tudom, hogy ha valami gond támad a vízellátással, akkor – miként mások a saját érdekeiket képviselve bementek Zomborba, és kiültek a városháza elé – a bácsgyulafalviak is beülnek a városi önkormányzat előtti virágoskertbe vagy valakinek az irodájába, és addig nem mennek el onnét, amíg nem oldják meg a problémájukat. Az eddig fönntartott állapot politikai felelőtlenség.
A helyi közösség tanácsa értetlenül állt az előtt is, hogy miért nem a beomlott kút mellett fúrták az újat, hiszen ott adott a szükséges, modern pumpa, felszerelés, de elfogadták a szakemberek érvelését. A trópusi hőség idején sok helyen, a Petőfi utca egyik oldalán, a Dušan cár, a Sipos György és a Sziváci út egyes részein este 11-ig egyáltalán nincs víz, vagy csak csöpög, fürdésre, mosásra az ott lakók nem is gondolhatnak. Ezeken a helyeken a legszűkebb a fővezeték, a víz képtelen eljutni a fogyasztókig. Akik megelégelték, hogy még a WC leöblítésére sem tudnak összecsöpögtetni vizet a vezetékből, saját kutat fúrattak az udvarukban, ki a konyhakertészeti termeléshez, ki a teljes önálló vízellátás érdekében. Balázs Katalin családja két házban is önellátásra rendezkedett be.
– Egyszerűen nem tudtunk mihez kezdeni. Az ásott kutunk eliszaposodott és elapadt, a faluban mindenki az ásott kutakból csinált pöcegödröt, mára minden ásott kút szennyezett. A faluvégén lakunk, megelégeltük, hogy soha sincs vezetékes vizünk. Kifúrattuk a kutat, az udvaron kézzel is lehet pumpálni belőle, viszont rákapcsoltuk a ház belső vezetékére, ez lát el bennünket. Ám éppen most leállt a pumpa, motort kell cserélnünk. Egyetlen csap megnyitásával visszatérhetnénk a falu vízvezetékére, de minek, onnét sem jön víz. Amikor saját kutunkat fúrattuk, négy hold föld árába került, de azóta se sajnáljuk, a lányunk portáján is fúrattunk már egyet – mondta Balázs Katalin.
Sipos Erika, a helyi közösség titkára elmondta, hogy minden nyáron plakáton, szórólapokon, a helyi újságban fölhívják a lakosság figyelmét, hogy a folyamatos vízellátás érdekében ne csapvízzel öntözzenek, de nem sok foganatja van.
– A faluban van egy kutunk, aminek a vize fogyasztásra alkalmatlan, abból egyéb célra, például nagy parcellák permetezéshez előzetes bejelentés mellett bárki vihet, amennyit akar. Viszont a konyhakert öntözésére ez a lehetőség nem megoldás. Természetesen dühíti az embereket, amikor látják, hogy a szembeszomszéd a betonjárdát frissíti, és a kiperzselődött gyöpöt locsolja, nála meg száraz a csap. Jönnek is, hogy fölpanaszolják, de a helyi közösségnek nincsen semmilyen lehetősége, hogy szankcióval vagy egyéb módon betartassa a locsolási tilalmat. Szolidaritásra lenne szükség, ha mindenki betartaná a tilalmat, alacsony nyomás mellett ugyan, de a legnagyobb melegben is minden háztartásba eljutna a vezetékes víz – nyilatkozta a helyi közösség titkára.
Sipos Erika: Ez a kút a garancia lejártáig üzemelt, majd a szanálásakor menthetetlenül beomlott
