A Vajdasági Tanügyi Dolgozók Független Szakszervezete (NSPRV) nem tétlenkedik arra várva, hogy megszülessenek az általános választások utáni hatalmi koalíciók és minden szinten fölálljanak a kormányzati szervek. Az elmúlt napokban a szakszervezetben több szinten is elemezték a szociális dialógus eddigi szakaszát és meghatározták azt a platformot, amelyen folytatni kívánják a kormányzat és a szakszervezet közti egyeztetéseket. Ennek kapcsán kérdeztük Hadži Zdravko M. Kovač professzort, az NSPRV főtitkárát.
Elsőként természetesen az érdekel, hogy a szakszervezet szempontjából meddig jutottak a legmagasabb szinttel, tehát a kormánnyal és az illetékes minisztériummal folytatott tárgyalások.
– Általános értékelésünk, hogy voltaképpen hiányzik a szociális párbeszéd, illetve ahol megvalósul, ott is puszta forma, hiányzik belőle a tartalom. A korábbi évekkel szemben, amikor bár nemzeti szinten elégedettek lehettünk a társadalmi dialógus tartalmával és a kollektív szerződés meghozásával, ezt az értékelést is felül kellett most vizsgálnunk, és igencsak alacsony osztályzattal minősítenünk, mert a kollektív szerződés meghosszabbításán kívül nem jutottunk más megállapodásra, és hamarjában ilyesmivel nem is számolunk. Pedig nyitott téma a fizetési szorzószámok, a béremelés, a nyaralási pótlék, az étkezési pótlék, a holt munka, az utazási támogatás kérdése.
Mit és mennyit érhet el a szakszervezet tartományi szinten?
– A kormányzati középszint szó szerinti értelemben is középszint, egyfajta átfolyó a nemzeti és a helyi szintű hatalom között. A szakszervezetnek voltaképpen nincs igazán tárgyalási tere szociális kérdésekben a tartományi szervekkel, ehhez a tartományi kormánynak és a titkárságoknak nincs is illetékessége. Arról nem is szólva, hogy már önálló oktatási titkársága sincs a tartománynak, mert odacsatolták a Közigazgatási és Nemzeti Közösségi Titkársághoz. Ez a titkárság adja ki az iskolaigazgatók kinevezését meg az előadók licencét, ezen kívül a lényegbe vágó kérdésekről Belgrádban határoznak. A tartományi titkárságok költségvetése is egyfajta átömlesztő költségvetés, amiről a fővárosban, nem pedig a báni palotában döntenek.
Az elmúlt hatalmi ciklus idején a szakszervezet több helyen szinte bozótharcot vívott az önkormányzatokkal. Milyen eredménnyel?
– A szociális párbeszéd tekintetében valóban helyi szinten a legrosszabb a helyzet. Az önkormányzatoknak van egy sajátos viselkedési módjuk: előbb semmit se adnak, majd végül, amikor már muszáj, adnak valamit, de nem úgy, ahogyan a szakszervezetekkel megállapodtak, hanem akkor és annyit, ahogy nekik tetszik. Tavaly például egész éven azért kellett harcolnunk, hogy pedagógusaink megkapják a törvény által szavatolt hűségjutalmaikat.
Az önkormányzatok új fölállása vélhetően nem megy elébe a szakszervezet követeléseinek. Milyen álláspontot fogalmaztak meg a továbbiakat illetően?
– A Vajdasági Tanügyi Dolgozók Független Szakszervezete, valamint nyugat-bácskai koordinációs bizottsága egységesen eltökélt abban, hogy a nyomásgyakorlás összes bevethető formájával rákényszerítse a tanügy iránti kötelezettségük teljesítésére az önkormányzatokat. Vagyis hogy állják az intézmények anyagi költségeit, az oktatás költségeit, a hűségjutalmakat, a szakmai képzés kiadásait, az útiköltségeket. A szakszervezet a jövőben csupán ezeknek a kötelezettségeknek, illetve jogoknak a növeléséről hajlandó tárgyalni, és semmiképpen sem a csökkentésükről. Nem szeretnénk úgy járni, mint a szabadkai szomszédságban, ahol az Önálló Szakszervezet belement abba, hogy az utazó tanárok a közösségi közlekedésben alkalmazott viteldíj háromnegyedét kapják meg térítésül, ami valójában a törvény által meghatározott összegnek mindössze a 60 százaléka. Tudjuk, hogy a tanügyre vár az ésszerűsítés, de annak során se maradunk passzív szemlélők.
Ön a közelmúltban a művelődési dolgozók szakszervezete nevében ultimátumot intézett Zombor polgármesteréhez, hogy tizenöt napon belül üljön tárgyalóasztalhoz velük a minimálbérek kifizetésének ügyében. Történt azóta valamilyen fordulat?
– Mindössze annyi, hogy a polgármester újfent jelezte, hogy szívén viseli a kultúra ügyét, ugyanis elutazott Párizsba, hogy a tartományi kormányfő mellett részt vegyen Milan Konjović tárlatának megnyitóján. A szakszervezeti beadványra egyelőre nem érkezett tőle semmiféle visszajelzés. Egyelőre nem pereljük be azokat az intézményeket, amelyek a legalacsonyabb képesítést igénylő munkahelyeken a minimálbér alatti összegű fizetést adnak az alkalmazottaknak. Megvárjuk, marad-e a polgármester, vagy más lép a helyébe, mindenesetre a hivatalba lépővel újra megpróbálunk tárgyalni.
