Megnéztem a Wikipédiában, az online lexikon Magyarországon 31 különböző irodalmi díjat tart nyitván. Egyáltalán nem megbízható adat, ugyanis inkább a magyar irodalmi díjakat veszi számba, vannak köztük erdélyi kitüntetések is, de nem mind. Minthogy például a vajdasági magyar irodalmi díjak sincsenek föltüntetve köztük. Meg olyanok sem, amelyek ezek mellett léteznek Magyarországon. Bizonyára automatikusan generálta a listát a lexikon a díjakkal foglalkozó honlapokról. De így is széles skálát tükröz a kimutatás. Megnéztem természetesen azt is, mi a helyzet Szerbiában. Az esélyegyenlőség szellemében ezt is ugyanott.
A lexikon 77 irodalmi, és még külön 21 költészeti díjat tart számon. Ez összesen mintegy száz, mert megtörténhet, hogy a sűrű sorok közt elvétettem a számolást. Valójában több, mert a lista nem veszi figyelembe az országban létező kisebbségi irodalmi díjakat. Mindegy, tényként mutatkozik, hogy a díjesélyesség terén a szerb írók és költők több mint háromszoros előnyben vannak magyarul író kollégáikkal szemben. Mármint statisztikai értelemben. Ha a díjakat valami vetésforgó alapon osztanák ki a várományosok között, a szerb író magyar írótársánál háromszor gyorsabban juthatna valamilyen irodalmi kitüntetéshez, feltéve, ha mindkét nemzet nagyjából hasonló számú alkotója szállna ringbe a jutalomért. Mindez csupán feltételezés, nem is érdemes tovább foglalkozni vele, mindössze a számadatokra kívántam fölhívni a figyelmet.
A Vajdasági Íróegyesület egyik korábbi, zombori származású elnökének évekkel ezelőtt fölvetettem, hogy tekintve a város kultúrhagyományát, miért ne alapíthatna Zombor is irodalmi díjat. Ő éppen a díjak nagy számára hivatkozva indítványozta, díj helyett fordítói ösztöndíjat adjon a város. Persze nem lett egyik ötletből se semmi, ez már lezárt történet.
Az eddigiekből úgy tűnhet, a díjak túlzottan nagy számáról kívánok szólni, csak kerülgetem a témát, mint macska a forró kását.
Pedig dehogy. Éppenséggel sajnálom, hogy hazai díjaink sorából csendesen kikopott az Üzenet-díj, amivel az adott évben a folyóiratban megjelent legjobb szövegek szerzőit jutalmazták három kategóriában. Lehet, hogy nem volt akkora súlya és olyan hangos visszhangja ennek a jutalomnak, mint a Híd-, a Szenteleky-, a Szirmai-, a Sinkó-díjaknak, de egyfelől tartást adott a folyóiratnak, minőséges kéziratokat kapott a szerzőktől, másfelől pedig az alkotók érezhették általa a szerkesztőség megbecsülését, az irántuk megnyilvánuló törődést. A folyóiratok többször hirdetnek tematikus pályázatokat, és ezek nyomán pályadíjakat osztanak ki, ám az Üzenet esetében a közölt szerzők azt sem tudták, hogy versenyben vannak, a szakmai zsűri az évi produkció áttekintése útján választotta ki a kitüntetetteket. A kiemelés, a díjazás ezen módszere egyébként más folyóiratoknál, így a csíkszeredai Székelyföldnél, meg a marosvásárhelyi Látónál továbbra is kiválóan működik.
A múlt héten került átadásra harmadízben Vajdaság vélhetően legfiatalabb díja, a Herceg János Irodalmi Díj. Eredeti létrehozói, a doroszlói Móricz Zsigmond Magyar Kulturális Egyesület és az IRO-M Szakosztály azzal a szándékkal alapították 1998-ban, hogy az író szellemiségét ápoló alkotókat jutalmazhassák vele. Mindössze három alkalommal került odaítélésre, majd az alapítók ifjúsági novellapályázattá fokozták le a díjat, amit előzőleg irodalomtörténészeknek és irodalomtudósoknak ítéltek oda. Nem is hiszem, hogy a Sinkó Ervin Irodalmi Díj egyik odaítélését, illetve egyik átadását kivéve volt-e akkora sajtópolémia az újabb kori díjaink esetében, mint ez a visszaminősítés körül. Vagy az idei József Attila-díj odaítélése után, ami ugyan magyarországi kitüntetés, de az ügynek két vajdasági érintettje is volt.
A zombori Berta Ferenc Zsebszínház 2009-ben, Herceg János születésének centenáriumán újraalapította a díjat, hogy azzal a Herceg János szellemiségét, irodalmi, kulturális, szociográfiai, néprajzi és publicisztikai tevékenységét, hagyományőrző és megújító törekvését, világpolgári, a multikulturalitást kilombosító szemléletét műveiben továbbvivő alkotókat jutalmazza. Azóta dr. Silling István, Sándor Zoltán és Bogdán József érdemelte ki a kitüntetést.
Miként látjuk, mindkét esetben műkedvelő egyesületek kezében volt, van a díj, könnyedén ráfoghatnánk, hogy csupán egy amatőr elismerés. Csakhogy nem így van, a döntéshozatal minden esetben szakmai zsűriben történt, olyan jeles tudósok vettek benne részt, mint dr. Toldi Éva, dr. Silling István, dr. Csányi Erzsébet. Reményeim szerint legfiatalabb irodalmi díjunk épen ezzel teremti meg önnön súlyát, a rangos bíráló bizottsággal és a díjazottak rangját bizonyító művek, életművek jutalmazásával. Ez a díj ugyanis nem csupán egyetlen évbe foglalható alkotómunka eredményéről szól, hanem a művészi-tudományos tevékenység folyamatosságáról, valamint a tartós odafigyelésről és a megbecsülésről, így vélhetően megtalálja méltó helyét a hazai irodalmi kitüntetések sorában.
