Ahol csak éjszaka üresek a tantermek

Bauer Laura osztálya ismerősként fogadott

Az oktatásügyi minisztérium a bácskertesi József Attila Általános Iskolát Szerbia legjobb tanintézményei közé sorolta. Összesen 61 iskola részesült ebben az elismerésben, köztük 7 magyar tannyelvű. Ennek nemcsak jelképes jelentősége van, hanem lehetőséget ad az iskolának arra is, hogy jelentkezzen a DILS pályázati felhívásaira, amelyek célja az oktatás, az egészségügy és a szociális védelem helyi szintű fejlesztése.

Ahogy áthajtunk a vasúti síneken, be is érünk a faluba. Elsőként a fölújított templom iránytűként égre pirosló tornya vonja magára a figyelmünket, majd bal felől szabályos sorokban tornázó fiatalokat pillantunk meg. Később kiderül, ők a hetedikesek. Az iskola épületegyüttese előtt József Attila mellszobra fogad minket. Nem igazán hasonlít a költő ismert arcképeire, de ebben a tekintetben nem párját ritkító. Az óvodát, a napközit, az általános iskolát és a kihelyezett zenedét magába foglaló épületet gazdag és rendezett park övezi, mintha nem is a falu központjában járnánk. Igaz, a természet nyújtotta élményt jócskán elrontja a sportcsarnok félbeszakadt építkezésének látványa.

Csíkos Sándor igazgató praktikus ember. Amikor a helyi közoktatás múltja felől érdeklődőm, a kezembe nyom egy kétnyelvű kiadványt, amelyből már idehaza olvasom ki, hogy a falu újratelepítését követően két évvel, 1754-ben kezdődött a tanítás Kupuszinán, egyetlen tanteremmel és negyven tanulóval. 138 évvel később lett négy tanterme az iskolának, ami tizenhét évre rá újabb tanteremmel bővült. A mai iskolaépületben 1982-ben kezdődött meg az oktatás.

Mi kell ahhoz, hogy egy iskola bekerüljön az ország legjobbnak nyilvánított oktatási intézményeinek sorába?

– Kétségkívül szeretni kell és jól kell végezni a szakmát. Ez az eredmény kollégáim közös munkájának a gyümölcse. Az odaítéléskor figyelembe vették a végzőseink szereplését a fölvételi vizsgákon, a versenyeredményeket, sőt azt is, hogy milyen egyéb tevékenység folyik az intézményben, milyen az együttműködésünk a faluval, illetve milyen nemzetközi kapcsolatokat ápolunk. Iskolánk 37 dolgozója közül csupán két tanárt foglalkoztatunk teljes munkaidőben, a többiek más iskolákban is tanítanak, de itt egész nap nagy a nyüzsgés, délután dolgoznak a szakkörök, próbálnak a táncosok, muzsikálnak a zenedések, a tantermek csak éjszakára ürülnek ki – magyarázza Csíkos Sándor. – Az is sokat nyomhatott a latban, hogy igazgatóskodásom tíz éve alatt tíznél több iskolával vettük fel a testvérkapcsolatot Magyarországon, Felvidéken, Erdélyben, Kárpátalján, és szoros kapcsolatban állunk a Bács-Kiskun Megyei Kisiskolák Szövetségével. Látogatjuk egymást, közös táborokban veszünk részt, ezek egyikét hagyományszerűen nálunk szervezzük meg. Sokat utaztatjuk a diákjainkat, de kiveszik részüket a falu művelődési életéből is, ennélfogva nyitott, talpraesett személyiségként kerülnek ki az iskolából. Mostanság szinte minden nyolcadikosunk tovább tanul, és egyre többen iratkoznak egyetemre.

Jelenleg 111 magyar és 17 szerb tanulója van az iskolának. Kalauzommal, Banda Irena pszichológussal találomra benyitunk az egyik osztályterembe, ahol éppen magyaróra folyik. Bauer Laura tanárnő bemutat a nebulóknak, akik nyomban elfogadnak, vidáman tréfálkoznak, beszélgetést kezdeményeznek. Később is ezt a bensőséges, családias légkört tapasztalom az egész intézményben.

Mi a dolga az iskolapszichológusnak Kupuszinán? – vetem föl a kérdést a tapasztaltak nyomán.

– Vannak kötelező feladatok, mint a felmérések, a pályaválasztási tanácsadás, vagy annak fölismerése, hogy egyes diákok miért maradnak le a többiektől, és ennek korrigálása a tanárokkal együttműködve. Az én feladatom lenne a tehetségek felkutatása is, de ezt a tanárok végzik. Nálunk sok a zenei tehetség, például a harmadik osztály 16 tanulója közül 11-en külön zenei képzésben részesülnek, az ilyen tehetséget pedig az IQ-teszt nem mutatja ki. Folyamatosan a gyerekek között vagyok, segítem őket a szabadidő megtervezésében és a táborszervezésben. Az idén immár kilencedik alkalommal szervezzük meg a Palóc tábort, ahová 100–120 gyermek érkezik a Kárpát-medencéből – meséli Banda Irena.

A sportcsarnokként, de akár művelődési központként is működtethető tornaterem építésére még 2008-ban engedélyt kapott az iskola, de a döcögő finanszírozás miatt máig sem jutottak az alapoknál sokkal magasabbra. A régi iskolaépületben viszont van egy úgynevezett lakodalmas terem, egyelőre azt használják testnevelésre, meg miként magunk is láttuk, lehetőség szerint a szabadban tornáznak a diákok. A régi iskolaépületben egy korszerű edzőgépekkel fölszerelt konditerem is működik, a teremben éppen edző Szenn Andor szerint főként a harminc éven fölüliek élnek ezzel az edzési lehetőséggel.

A már említett, muzsikus tehetségekből álló harmadik osztály osztályfőnöke, Szenn Lídia éppen egy ünnepségen való föllépésre készíti fel a tanulókat. Őt a tanórai oktatáson kívüli tevékenységről kérdezem.

– Mindenki lelkesen veszi ki a részét a különféle programokból, tanulók, pedagógusok, szülők egyaránt, közösségként működünk. Hatévenként vagyunk házigazdái a Kárpát-medencei Iskolák Találkozójának, ahol hat ország több iskolájának diákjai találkoznak. Évente megrendezzük a Palóc tábort, amely úgyszintén nemzetközi jellegű, erre ugyanazon országokból, de más iskolákból is érkeznek részvevők. Ebből a kézművesség terén veszem ki a részem. Nagyon aranyos a falu, hálásak és tisztelettudók a szülők, összeadják, amire szükség van, az igazgató pedig biztosítja mindazt, ami a faluban nem terem meg, de szükség van rá a táborban. A gyerekeket a kortársaiknál helyezzük el, és mindenütt igyekszünk nemzetközi fészket kialakítani, hogy minél jobban közeledjenek egymáshoz a gyerekek. Hagyományosan részt veszünk Kecskeméten a Csiperó Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Találkozón, ahol népviseletben vonulnak föl a tanulóink és föllép a Kiskrajcárka nevű kórusunk. Ezek a gyerekek már nem térnek vissza a természetes anyagokhoz, ezért agyagozunk, bőrözünk, nemezelünk, megismertetjük velük a hagyományos mesterségeket, régi ételeket sütünk-főzünk, hogy legalább minimális ismereteik legyenek a saját hagyományaikról. Ezen felül rengeteget kirándulunk, a gyerekek ismerik a környék élővilágát, és az ilyen törekvéseinket a szülők önzetlenül támogatják, az igazgatónk pedig szervezésben, a pénz előteremtésében mindig mögöttünk áll – számolt be az osztályfőnöknő.

A tanáriban éppen születésnapot ünnepelnek. Az asztalokon sütemény és üdítő. Pedagógus csak mutatóban, a többiek a nebulókat gardírozzák. Távozóban egy fagyizó lurkóval találkozunk. A pszichológusnő nyomban meg is kérdezi, nem otthon lenne-e már a helye, hiszen ő nem napközis. Mire a srác azt válaszolja, jól érzi magát a napközisekkel, és délután úgyis szakköröznek. Elfelejtettem megkérdezni, vajon iskolakerülő van-e Kupuszinán. Vagyis Bácskertesen.