Nyugat-bácskai kötődése megmaradt ennek a funkciójának keretében is?
– Visszatekintve látszik, hogy több tízmillió dinárt szerveztem ki ebbe a régióba a sporttevékenység fejlesztésére, igyekeztem a magyarság 15 százalékos lakosságának arányában eszközöket teremteni a településeknek Nyugat-Bácskától Magyarcsernyéig, tartományszerte. Éppen most tárgyaltam a zombori egészségügyi szakiskolában, amely kap egy gumiborítású röp-, illetve kosárlabdapályát, akárcsak a szemközt lévő általános iskola is, a középiskola még egy konditermet is, ezek összesen mintegy tízmillió dinárt érnek. Ezek a projektumok már a kivitelezés szakaszában vannak, és lényegtelen, hogy elkészülnek-e a választásokig, hiszen nem csupán a választások előtt és a szavazatokért kell dolgozni, hanem a közösség érdekében kell tevékenykedni.
Ön az előző ciklusban is támogatta a zombori sportközpontot, és a tartományi oktatásügyi tárcával közösen végzett fölmérés során kiderült, hogy a város négy iskolájának nincsen tornaterme. Erre a gondra is gyógyírt keresett.
– Ennek az igyekezetemnek az eredménye a most készülő két sportpálya és az iskolai konditerem. Lévén, hogy a tanügyben dolgoztam, külön figyelemmel kísérem ezt a területet is. Zomborban például az egészségügyi és a textilipari szakközépiskola a katonaság által birtokolt épületben működik. Ezt a gondot meg kell oldani, az önkormányzatnak át kellene vennie az épületet, majd az iskolákra ruházni azt. Hét évvel ezelőtt már egy külföldi befektető jelezte felénk, hogy az iskolák udvarán emelne egy montázs tornatermet, amit napközben a diákok, este pedig ő használna, de nem lehetett megvalósítani, mert az udvarban katonai raktár áll. Bácskertesen is nekifogtunk egy tornaterem építéséhez, de ezt egyelőre akadályozza azoknak a tervezett összegeknek a hiánya, amelyek az utóbbi években Belgrádból nem érkeztek meg Vajdaságba.
Amennyiben az említett zombori iskolaépületek önkormányzati kézbe kerülnének, a kapacitásuk is növekedhetne.
– Hosszabb ideje dédelgetett gondolatunk valósulhatna meg általa, egészségügyi főiskola nyílhatna a városban. Ismert, hogy nagyon jó magyar nyelvű szakorvosok dolgoznak nálunk, a magyar és szerb anyanyelvű diákok a középiskolát követően nyomban ugyanitt folytathatnák a főiskolai képzést, amihez ráadásul rendelkezésre állnak a középiskolások és az egyetemi hallgatók otthonai, illetve a közkórház és számtalan osztálya is. Zombornak vissza kell szereznie oktatási központ jellegét, és ehhez adottak a föltételek.
Ön régióban, tartományban gondolkodik. Hol van mindebben Apatin?
– A minap az ottani ipari övezetbe igyekeztem pénzt szervezni. Találtam is egy befektető céget, amely a Junaković fürdő iránt érdeklődik. Egy magyar–német holding cégről van szó, amely hajlandó lenne több millió eurót befektetni, mert fantáziát lát a gyógy- és wellnessfürdőben, ami idegenforgalmi szempontból is érdekes számára. Egy magyarországi élelmiszer-feldolgozó cég pedig érdeklődik az ipari övezet iránt, hiszen a környező mezőgazdasági termelés és a Duna-kikötő az ipari parkkal egyetemben tökéletes egységet alkot, ráadásul a 150–200 hektáros ipari övezet vámmentes terület is, így az itt termelő cégek Oroszországba is tudnak vámmentesen szállítani, ez Szerbia előnye ebben a tekintetben. És itt kanyarodhatunk vissza az elejére: kevés a magyar gyerek. Persze, mert kevés a munkalehetőség. Amint megteremtjük a munkahelyeket a fiatalok nem vándorolnak el, sőt, vonzerőt nyer a régió, és a gyerekekkel egyetemben a lakosság létszáma is növekszik. Első helyen tehát a gazdaság áll, azzal kell kezdeni az első lépést. Apatin községben Bácskertes és Szilágyi is a mezőgazdasági tevékenysége során egy ilyen fejlesztésben fontos, önfejlesztő tényező lehet.
