A zombori alapfokú bíróság ítélete nyomán Zombor Város elveszítette tulajdonjogát a főtéren álló Grassalkovich-palota fölött. Az impozáns, jövőre 250 esztendős épület a Prehrana kereskedelmi vállalat tulajdonában állt, de 2002 októberében az akkori igazgatónő odaajándékozta a Szerb Köztársaságnak, amely hamarosan Zombor Városára ruházta át a tulajdonjogát, azóta is a város rendelkezik fölötte. A palota a Prehrana egyik legértékesebb ingatlana volt, és a mostani bírósági ítélet visszahelyezte az egyébként fölszámolás alatt álló kereskedelmi vállalat birtokába.
A céget 2002-ben privatizálták, és az akkori igazgatónő, DesankaBaštinac, aki egyben tagja volt a privatizációs konzorciumnak, három nappal az árverés előtt írta alá az adományozási szerződést. A bíróság szerint ezzel jelentős vagyoni kárt okozott a vállalatának, egyben megszegte a privatizációs törvényt, amely megszabja, hogy az árverés előtt 15 nappal már nem módosítható a prospektus, ami alapján a vevő határoz a vásárlásról.
A SOinfo.org internetes hírportál napvilágra hozta, hogy a bírósági tárgyalások egyikén Desanka Baštinac azt vallotta, hogy azt követően ajándékozta Szerbiának a palotát, miután az akkori zombori községi elnök, Jovan Vujičić, és a Körzeti Gazdasági Kamara volt elnöke, Božidar Roca heteken át nyomást gyakorolt rá ennek érdekében. A zombori alapfokú bíróság visszahelyezte a szanálásra szoruló, jelenleg felbecsületlen értékű épületet a Prehrana tulajdonába, egyben azt is kimondta, hogy a kereskedelmi vállalat nem jogosult az adományozástól máig eltelt idő alatt keletkezett költségek behajtására. Értesüléseink szerint Zombor Város az újvidéki fellebbviteli bíróságon megfellebbezte az elsőfokú ítéletet.
Az egyemeletes barokk épületet Grassalkovich Antal gróf, a tereziánius korszak egyik legbefolyásosabb embere építtette 1753-ban, itt székelt a kincstári jószágigazgatóság. Jelenleg egyebek közt a Városi Turisztikai Intézmény irodái találhatók itt, ebbe az épületbe tervezték Sava Stojkov festőművész képtárát, ami végül a tanítóképző patinás épületében kapott helyet, valamint az időközben megszűnt, a hagyományos mesterségeket művelők egyesülése, az ASUZ elkészített látványtervvel igyekezett rávenni a városvezetést, hogy a palotát alakítsák korszerű művelődési központtá, ám a tervből végül nem lett semmi. Most az a kérdés, hogy ha a város valóban elveszíti a palota fölötti tulajdonjogát, és az a másodfokú bírósági ítélettel visszakerül a fölszámolás alatt álló kereskedelmi vállalathoz, vajon hová úszik el az épület képviselte tetemes vagyon, mi lesz a város kultúrhagyománya egyik karakterisztikus épületegyüttesének sorsa?
