Zsenge, zöld bogyók százai hullottak az utcánkon a földre, miközben a nappalink biztonságából csodálkoztam rá a széllökések erejére. Nemrég még verőfényes napsütésben bámultam ugyanígy a gyönyörű virágesőt, amellyel meggyfáink bőséges termést ígértek. De megérkeztek a fagyosszentek...
A vihar már Pongrác napján tombolt, és visszaköszönt Szervác és Bonifác ünnepén is. A szentté avatott vértanúk és a püspök emléke így ismét megerősítette a nép évszázados megfigyelését, mi szerint május 12-e és 14-e között még a legszebb tavaszokon is visszatérhetnek a lehűlések, fagyok. A néprajzi feljegyzések szerint a topolyaiak úgy tartják, hogy „Pongrác kánikulában subában megfagyott, Szervác a Tisza közepén víz nélkül megfulladt, Bonifácot pedig agyoncsipkedték a szúnyogok – ezért haragusznak ránk, emberekre, és évről évre visszajönnek, hogy bosszantsanak bennünket”.
Bár a három szent élettörténete egyáltalán nem kapcsolódik a visszatérő májusi lehűlésekhez, a jelenséget a meteorológia is elismeri. A szakemberek szerint a fagyosszentek idején Északnyugat-Európában rendszerint maximumon van a légnyomás, míg keleten és délkeleten alacsony értékeket jegyeznek, ez okozza a kiszámíthatatlan időjárást.
A megfigyelések és a tapasztalat a fagyosszentek közé sorolja május 25-ét, Orbán napját is. A zöld bogyókat halomra söprő férjemet nézve már csak abban reménykedtem, hogy a bőségesnek ígérkező termés kitartóbb felét már nem a fagyosszentek szüretelik le, hanem mi.
