A gyermekkori hosszú nyarakból felvillanó történetek, illatok, ízek összefonódnak a felnőttkori tapasztalatainkkal, s ahogyan múlnak felettünk az évtizedek, eljön az idő, amikor már nem végtelennek tűnik, hanem szinte pillanatokra szűkül a nyár. Néhány szép nap, meghatározó látvány, örömteli találkozás, felszabadult, könnyű nevetés...
A falusi, szülői ház udvara, ahová összegyűlünk mi, közeli rokonok, ízes ételek, finom italok társaságában örülünk egymásnak, hogy a röpke találkozó után mindannyian visszatérjünk, ki-ki a saját életébe. De akkor és ott érezzük, otthon vagyunk, mert együtt vagyunk.
Meghatározó, erőt adó az is, amikor megpillantjuk a tengert, a végtelen kékséget, és nem tudom miért, de szinte minden teher eltűnik, minden gond elszáll a vállunkról... Vagy egy koncert, fesztivál nyár esti forgatagában egy rég nem látott baráttal, kedves ismerőssel való találkozás, ölelés, őszinte mosoly is sokat jelent, őrizzük emlékét.
Különösen sok lemondással járt, több fájdalmas búcsút, veszteséget hozott ez a nyár, s nem csupán a könnyed, felhőtlen pillanatok maradandóak, ezekkel együtt is tovább kell lépni. Az évszak vége hozhat lemondást, nosztalgiát, de ugyanakkor új lendületet is adhat az őszbe vezető idő.
Csak reménykedhetünk, hogy a vénasszonyok nyara sokáig tart, szép fényekkel, kellemes meleggel, és talán a sebeket is gyógyítja majd.
