A nagymamám takaros kertjében mindig volt két sor vasrózsa, amely szegélyezte az utat, és arról is árulkodott, hogy a kert nagy becsben van. Mostanában alig látok vasrózsát. Nehezen, de sikerült hozzájutnom egy kis zacskónyi virágmaghoz, ami tulajdonképpen az elszáradt virágszirmok elmorzsolgatásával nyerhető. Ehhez sem a szülőfalumból jutottam hozzá, hanem Szalatornyáról, ahol volt egy hold törpevasrózsa-ültetvény. Gyorsan készítettünk is egy fényképet a barátnőmmel a helyszínen, hisz már ritkaságszámba megy ennek a virágnak a látványa ekkora területen. A magokat pedig őrizgettem… Lehet, hogy túl sokáig, mert sajnos mindössze két szál kelt ki, arra pedig úgy vigyázunk, mint a szemünk fényére.
Mindeközben az Ilonafalváról kapott levendulatő egyre terebélyesebb a házunk előtt. Ez azért annak is köszönhető, hogy maga a termelő hozta el, és igazított útba a gondozást illetően, de akkor is érdekesnek találom, hogy az egykor őshonos virág már alig kel ki, de a levendula megtalálta a helyét nálunk. Húsz éve még csak a képeken nézegettük a levendulát, mára pedig minden második háznál van legalább egy bokor. Ekkorát változott az éghajlat és ekkorát változtak a minket körülvevő növények (is).
