Szinte hihetetlen, mennyire jól néz ki Újvidéken a Futaki útnak egy szakasza, a futaki park közelében. Tekerem a bicajt munkára jövet, s gyönyörködök, ahogyan a pár éve felújított modern kerékpárutat mindkét oldalon zöldellő fasor övezi, balról mellette pedig egy teljesen csendes, csak időnkénti madárcsicsergéssel megzavart park sejlik fel. Mintha egy rendezett európai városban járnék.
Aztán odaérek ahhoz a szakaszhoz is, amelyiknek a felújítását már elfelejtették, néhány éve úgy áll, ahogy állt is, miközben, természetesen, a teljes kerékpárútnak a felújítását jelentették be. Nem úgy alakult, így hát helyenként beleolvad az új modern szakasz a fagyökerek által megemelt, kirepedezett, kátyús, bökkenőkkel teli, hihetetlenül rossz állapotban lévő régi szakaszba. Eltűnt már a park is, átvette a helyét a rendezetlen urbanizmus az elém táruló képen. Eszembe jut, vajon miért nem lehet mindenütt olyan a város, mint azon az egy-két kilométeren, s vajon a teljes projektre szánt pénz hol kötött ki, ha nem egy új bicikliútszakasz aszfaltjában?
