Az ember boldog akar lenni, vagy legalábbis jól akarja magát érezni a saját bőrében. Ez az, ami nem változott az évszázadok során. Nagyon érdekes kutatást végeztek amerikai, brit és svéd kutatók. A felmérésből kiderült, a gazdagság és a hatalom nem játszik kiemelkedő szerepet abban, hogy boldognak érzi-e magát valaki. Sokkal inkább a minőségi társas kapcsolatok, a család, a munkahelyen az összetartozás érzésének megléte, a munka és a magánélet jó aránya, a mentális egészség.
Elgondolkodtatott egyik barátnőm hozzáállása. „Hogy vagy?” kérdésemre mindig azt válaszolja „Jól, ahogy a nagyanyám mondogatta, panaszkodni csakis szombaton szabad.” Nem hagyott békén a kisördög, egyszer megkérdeztem tőle, hogy és szombaton mit mondott a nagyanya, ha épp akkor lett volna valakinek kedve elsírnia az össz bánatát, fájdalmát. „Hát azt, hogy kizárólag csütörtökön fogadjuk a panaszt.” Persze, kell, hogy legyen valaki mindenki életében, aki alkalomadtán meghallgatja a búját, baját, vigasztalja. Persze, ezzel visszaélni nem szabad.
De azért mindannyian rájöttünk, hogy az, ami a múlt héten még bosszúságot okozott, ma már nem is olyan idegesítő, nem is tűnik akkora kásahegynek. Talán már nevetni is képesek vagyunk a napokkal korábban olyan áthatolhatatlan masszának tűnő problémán. Vagy legalább mosolyogni.
