A minap a család újabb halálhírt kapott. Egy rokontól vettünk búcsút. Amikor a férjem elmondta, szó nélkül maradtam. Nemcsak az fojtotta belém a szót, hogy fiatalon hagyta el a földi világot, hanem az is, hogy ismét egy rossz hír érkezett. Említettem a férjemnek, hogy jobban szeretnék inkább esküvőkre menni, vagy keresztelőkre, mert akkor az életet, a szeretetet és a boldogságot ünnepeljük. A válasz csak annyi volt részéről, hogy ebbe a korba értünk.
Akkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy évekkel ezelőtt évi több lakodalomba voltunk hivatalosak, ezt követően babalátogatóba és gyermekszületésnapokra jártunk, most meg…
Az élet minden korszakának megvannak a sajátosságai, de csak ilyenkor döbbenünk rá igazán, hogy felnőttünk.
