2022. augusztus 10., szerda

Jó hangszer jó fából

A zentai Molnár István furulyákat készít

A közelmúltban lezajlott zentai birkanyíró és birkapörköltfőző versenyen egy zentai furulyakészítőre leltem, ott árulta hangszereit. Ő Molnár István, aki elmondása szerint egy évtizeden át a helyi Délibáb Magyar Művelődési Egyesület kórusának a tagja volt, népzenével foglalkozott, és mindig is nagy vágya volt, hogy megtanuljon játszani valamilyen hangszeren, de ez igen sokáig váratott magára.

– Nem feküdtem rá igazán a témára, csak úgy gondolatban foglalkoztatott a zenélés. A korral azonban kezdtek gondok lenni a gerincemmel, ezért a kórussal már nem tudtam elutazni a fellépésekre, így abba is maradt az éneklés, viszont úgy éreztem, valamivel foglalkoznom kell. Ekkor történt, hogy hatvanötödik születésnapomra kaptam egy furulyát a feleségemtől. Zeneiskolát nem végeztem, a kottát sem ismerem, így hallás után próbáltam játszani. Ezután kezdtem el olvasgatni a témában, utánanézni az interneten. Azt is olvastam, hogy annak idején a pásztorgyerekek saját maguk készítették el furulyájukat, így én is belevágtam egy furulya elkészítésébe, és azóta foglalkozok ezzel – mondta Molnár István.

Beszélgetőtársunk elmesélte, hogy mindehhez elsősorban kézügyesség kell, a furulya nyersanyagát, vagyis a fát megfelelő ideig kell szárítani, és persze a megfelelő fából kell a hangszert készíteni.

– Szilfát, kőrist, bodzát használok a furulyakészítéshez. Valójában a lényeges az, hogy keményfa legyen. A cseresznyefa, a rózsafa bizonyos fajtái is alkalmasak erre – magyarázta az idén hetvenedik életévét betöltő mester.

Az így elkészült furulyák iránt Pista bácsi szerint főleg a fiatalok, gyermekek érdeklődnek.

– Az ilyen idősek közül, mint én, már csak nagyon kevesen kezdenek el a furulya megszólaltatása iránt érdeklődni, csak módjával. Az biztos, hogy nem a legnépszerűbb hangszer – jegyezte meg beszélgetőtársunk, aki elmondta, hogy alkotásait be is jegyeztette helyi termékként, és professzionális zenészek is megdicsérték, hogy jól szólnak.

– Engemet viszont nem dicsérnek meg, hogy annyira jól furulyáznék – mondta nevetve, majd hozzátette, hogy reméli, az unokái közül valamelyik majdcsak folytatja a mesterségét.

– A legkisebbet most nagyon érdekli a furulya, de ő még csak hatéves, és mire kiderül, mi lesz belőle, addig még sok víz lefolyik a Tiszán – jegyezte meg végül a zentai furulyakészítő mester.

Keményfából készül a jó furulya (Fotó: Horváth Zsolt)
Keményfából készül a jó furulya (Fotó: Horváth Zsolt)