2024. március 29., péntek

Erő, hűség, remény

A szabadkai VM4K-ban az 1848/49-es forradalomról és szabadságharcról emlékeztek meg

A Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ csütörtöki online műsorában az 1848/49-es forradalomról és szabadságharcról volt szó. Az est vendégeivel, Agyánszki Máté történésszel és Bakos Árpád zenésszel, zeneszerzővel, valamint a lányával, Bakos Réka néprajz szakos hallgatóval, énekessel, Szalai Andrea és Lukács Lilla beszélgetett:

Túl vagyunk március 15-én, de egyáltalán nem baj, hogy most is szólunk ezekről az eseményekről, hiszen az egész nem akkor kezdődött el és nem is akkor ért véget. Az öröksége, a hagyatéka, a következményei, minden nap velünk vannak. Tulajdonképpen pont jó az, hogy az ünnepi mámor után még beszélhetünk róla. Erről egész évben kellene beszélgetni – emlékeztetett rá Agyánszki Máté, aki szólt a forradalom és szabadságharc előzményeiről, a március 15-ei történésekről és a nemzeti kokárdánkról is.

Szendrey Júliához kötjük a kokárda megalkotását, amelyhez francia minta lett alapul véve. Hiszem azt, hogy Szendrey Júlia nem vétett hibát, hanem tudatosan cselekedett, amikor megfordította a színeket a kokárdán. Ugyebár a heraldika szabályai szerint az olasz lobogónak felelne meg, nem pedig a magyarnak. Ekkor viszont Itáliában is forradalom zajlott, amiről tudtak és támogatták is az olasz nemzet törekvéseit, úgyhogy itt talán szimpátiáról is szó van, együttérzésről a forradalmártársakkal. Ha igaz, ha nem, a kokárda így maradt, és azóta is mindenki büszkén viseli. Azokban a bizonyos napokban annyira népszerű volt, hogy a pesti szabók kifogytak ebből a háromszínű anyagból. Ami a nemzeti színeinket illeti: a piros az erőt, a fehér a hűséget, a zöld pedig a reményt jelenti – tudtuk meg Agyánszki Mátétól.

A beszélgetés során szó esett a nők szerepéről is:

Mostohán bánik a történelem a szebbik nemmel, mindig a férfiakról hallunk, holott a nők is fontos szerepeket vállaltak az eseményeknél. A szabadságharcban is azt látjuk, hogy a férfiakra egy feladat hárul, hogy harcoljanak vagy politizáljanak. A nők sokkal több oldalukat tudták megmutatni a forradalomban. Olyanok is voltak köztük, akik katonaként harcoltak, mások a nemzeti öntudat serkentésében, az oktatásban, a bújtatásban, az ápolásban, a varrásban jeleskedtek. Ahol lehetett, ott a nők helytálltak – hallottuk Agyánszki Mátétól.

Az est folyamán Bakos Árpád és Réka előadásában népdalokat hallhattunk:

Igyekszem úgy előadni ezeket a dalokat, ahogyan valójában megszólaltak, vagy megszólalhattak. Nem mindegyik dalt tudjuk visszahallgatni, ilyen módon nem maradtak fenn, ami viszont nagyon fontos lenne a népdalnál, így kottából próbáljuk rekonstruálni. Olyan katonadalokat válogattam erre az estre, amelyek nem annyira közismertek és hozzám is közel állnak. Egy előadónak ez is fontos. Nagyon érdekes az 1848-as időszak, sok a műdal és műköltészeti elem, amelyek ugyanakkor kölcsönhatásban állnak a népdalokkal – hallottuk Bakos Árpádtól.

A VM4K-ban az 1848/49-es eseményekről emlékeztek meg (Fotó: Lukács Melinda)

A VM4K-ban az 1848/49-es eseményekről emlékeztek meg (Fotó: Lukács Melinda)

A műsorban szó volt arról is, hogy a történelem e szakaszának tanítása, a megemlékezések, az azokon való részvétel, mennyire segít a nemzeti identitástudat kialakításában. Agyánszki Máté úgy véli, hogy a mai fiatalok másmilyen világban nőttek fel, mint az idősebbek:

Az életük sokkal gyorsabb és a beszélgetések nem kötik le őket. Rövid és tömör tartalmakkal lehet csak felcsigázni őket, lehetőleg interaktív módon. A fiatal és a még fiatalabb generációk közt is nagyobb a különbség, mint az régebben volt – hallottuk Agyánszki Mátétól.

Bakos Árpád szerint nem lehet eleget beszélni az 1848/49-es eseményekről:

Szerintem az én generációm sem hallott erről eleget. Saját példámból tudom, ha nem nézek utána, ha nem beszélgetek azokkal, akik ezzel foglalkoznak, akiket ez érdekel, akkor nem biztos, hogy ennyit is megtanulok róla. A továbbadásában nagy feladat jut a tanároknak, de nekünk, előadóknak is – akik kiállunk a közönség elé –, és talán még több kellene, hogy jusson. Úgy gondolom, hogy a diákokban jobban megmarad a vers, annak mondanivalója, ha azt meg is tanulják és nem csak elolvassák. A verstanulás egyáltalán nem haszontalan – fejtette ki Bakos Árpád.