OLVASNIVALÓ

Repülőtányér a Kossuth utcából

cs.

2020. január 30., 15:58 >> 2020. január 30., 16:58

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Ki ne hallott volna a frizbiről, sőt látta, és játszott is vele? Arról viszont alighanem csak kevesen tudnak, honnan ered, ki játszotta elsőnek, és hogyan terjedt el világszerte. Arra pedig, hogy ennek a játékszernek mi köze Kossuth Lajoshoz, a híres magyar államférfihoz, végképp csak nagyon kevesen tudnának válaszolni.

A Frisbie Pie Company épülete a bridgeporti Kossuth utcában

A Frisbie Pie Company épülete a bridgeporti Kossuth utcában

Amikor bizonyos William Russell Frisbie 1871-ben a Connecticut-állambeli (Egyesült Államok) Bridgeportban megvásárolt egy régi pékséget, és Frisbie Pie Company néven pitesütödévé alakította át, fogalma sem lehetett, hogy azzal egy világszerte népszerűvé vált játék szándék nélküli megalapozója lett.

Frisbie a kalácsot könnyű és sekély fémtányérban készítette, és nemcsak a városban, hanem a környező helységekben, így New Havenben is forgalmazta, ahol a Yale egyetem bentlakó hallgatói voltak a leghűbb vásárlói.

Az emberi természet része a különféle tárgyak dobálása, aminek az őskorban elsősorban a vadászatban és a harcokban lelték hasznát. Idővel kiderült, hogy a lapos és kerek tárgyak szállnak a legszebben, így keletkezett az ógörögöknél a diszkoszvetés, manapság pedig nagyon kedvelt a kis, lapos kövek dobása az állóvizeken, amit ha ügyesen csinálnak, a kő akár harmincszor is megpattan a víz felszínén, mielőtt a dobás erejét veszítené.

Az eredeti Frisbie-tányér

Az eredeti Frisbie-tányér

Az őskori szokások kivesztek, a hajlam azonban megmaradt, és nem csoda, hogy a bridgeporti gyerekek és a Yale egyetemistái egyidejűleg jöttek rá, hogy a pite után maradt tányért dobálva nagyszerűen szórakozhatnak. A bridgeporti parkokban és a Yale kampuszának pázsitján repült a tányér, és szokássá vált, hogy a dobás előtt a gyár tányérra vésett nevét, tehát frizbit kiáltsanak, azzal figyelmeztetve a közelben tartózkodó vagy sétáló játékon kívülieket, hogy az esetleg ügyetlenül dobott fémtányér fájdalmas meglepetést okozhatna.

Csaknem 70 év múlt el, mire valaki rájött, hogy a lapos, tányér alakú tárgyak dobálásából milliós üzletet lehetne csinálni. A kaliforniai Walter Frederick Morrison és leendő neje 1937-ben a strandon dobták egymásnak a pattogatott kukorica dobozának fedelét. Morrison, aki a II. világháborúban a légi erőknél szolgált, továbbfejlesztette az ötletet, és 1948-ban céget alapított, a több próbadarab tesztelése utáni végsőnek talált, műanyagból készült terméket pedig Whirlo-waynak nevezte el, amit nemsokkal később, a sci-fi művekben a földönkívüliek képzeletbeli lapos és kerek repülője után repülő tányérra változtatott. Az ’50-es évek derekán, a rugalmas polipropilén műanyag felfedezés után alakult ki a frizbi mai kinézete, Morrison pedig a találmányát eladta a Wham-O játékgyárnak, és annak tulajdonosai, Richard Knerr és Arthur Melin fogtak bele a tömeges gyártásba, és Pluto Platter néven a játékszer népszerűsítésébe ország-, majd világszerte.

Népszerű a frizbi golf is

Népszerű a frizbi golf is

A gyár kereskedelmi utazói bejárták egész Amerikát, egyikük pedig, akinek a connecticuti egyetemek voltak a célpontjai, nagy meglepetéssel látta, hogy a Yalen már ismerik a játékot. Ott tudta meg, hogy a frizbi kiáltás a pitegyár alapítójának nevét jelenti. Megtetszett neki, jelentette a főnököknek, akik elfogadták az ötletet, de az esetleges perek elkerülése végett a Frisbie-t Frisbee-re változtatták. Érdekes, hogy a játék mai nevén ugyanabban az évben került forgalomba, amikor a bridgeporti pitegyár megszűnt létezni. (Egyébként egy leleményes piteimádó, aki 30 éven át gyűjtötte a Frisbie Pie relikviákat, miután egy aukción megszerezte a cég receptes könyvét, 2016-ban újra megnyitotta a sütödét.) A többi már gyorsan ment, a frizbi a ’60-as évek vége felé már Jugoszláviába is eljutott, és a különféle labdajátékokkal és badmintonnal együtt játszottuk is az újvidéki Strandon.

A frizbi manapság már, elsősorban az Egyesült Államokban, több formájában népszerű sport is. A dobás távolságának világcsúcsát így ifj. David Wiggins tartja 1109 lábbal, azaz 338 méterrel.

A végén oldjuk fel a címbe, és az első bekezdésbe foglalt talányt. Kossuth, persze, nem ismerhette a frizbit, viszont a világszerte sok Kossuth utca közül az egyik éppen Bridgeportban van, abban az utcában állt a Frisbie Pie Company épülete, és az utca egyik közeli parkjában dobták a gyerekek először a „repülő tányért”.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége