Atata meg a Zacsek úgy el van szontyolodva, mint a Peti barátom meg én bizonyítványosztáskor. Mert a tanév végére az 1-esek meg a 2-esek úgy elszaporodtak, mint a tarack amama virágoskertjében. Ami még tavasszal 3-asnak tűnt, az is megmagyarázhatatlan módon átváltozott kettessé.
A faterék is pont így jártak, mert őket meg a focivébé csapta be. Még ezer szerencse, hogy amama lebeszélte őt, hogy fogadjon a Zacsekkal, hogy a németek fognak győzni, így gazdagabbak maradtunk egy láda sörrel. Mert a Löwék szégyenszemre kiestek már a csoportküzdelmekben, és utazhattak lógó orral haza.
A spanyol labdabűvészeket pedig, akikre a Zacsek esküdött, a másodrangú ruszki kolhoztagok küldték haza tizenegyesekkel. A Zacsek szerint azért, mert az oroszok, amilyen fifikásak, szándékosan ferdére ácsolták a kapufát, így a Ramos nem tudott betalálni.
Mert a ruszkik már csak ilyenek. A békeharc idején is előfordult, hogy az agresszív kínai tsz-tagok megtámadták a békés orosz szántóvetőket, de ők azonnal bevetették a kombájnjaikat, melyek visszaverték a támadást, majd visszarepültek a támaszpontjukra.
Csak a tiszteletlen horvátok voltak olyan szemtelenek, hogy két gólt is bevarrtak a házigazda ruszkik hálójába, a tizenegyes párbajban pedig végkép elbúcsúztatták őket. Úgyhogy a nemzetiszín ruhában pompázó Kolinda elnök asszony nem győzött bocsánatot kérni a vele egy páholyban helyet foglaló Medvegyev orosz kormányfőtől, hogy már megint berúgtunk nektek egyet, ezer bocsánat! A végén annyira megsajnálta a szegény vendéglátót, hogy szenvedélyesen meg is ölelgette, ahogy azt a rivális vezetőedzők szokták csinálni a meccs végén. Úgyhogy a Zacsek meg is jegyezte: erre az egy alkalomra ő is szívesen lett volna orosz miniszterelnök, és nagy örömmel viszonozta volna ezt a baráti gesztust.
– Jaj, csak nehogy diplomáciai botrány legyen belőle! – aggóda amama. – És akkor megnézhetik magukat a horvátok.
– Miből lenne diplomáciai botrány, Tematild? – csodálkoza amama.
– Na hallod, Tegyula, nyilvánosan, a milliós nézőtábor szeme láttára így ölelkezni! Nem ismerem a Kolinda férjét, de ha csak egy kicsit is féltékeny természetű, akkor többet nem engedi a feleségét világbajnokságra. Arról nem beszélve, hogy az orosz vezető felesége is szép kis botrányt csaphat, amiért a férjecskéje a szexis horvát Kolindával ölelkezik, miközben a válogatottjuk kikap.
Jaés a sportminisztert kegyetlenül megbüntetik a válogatott kudarcáért: tíz évi szibériai száműzetéssel sújtják. A politikus unalmában rászokik a vadászatra, egy alkalommal csukcs kísérőjével elmennek medvevadászatra.
– Maga biztosan nagyon okos, miniszter elvtárs.
– Hát, elvégeztem néhány iskolát.
– És tud lőni is?
– Nem először vagyok vadászaton.
– És tud gyorsan futni?
– Hosszútávfutó versenyző voltam.
– Akkor jó.
Egy idő után meglátnak egy medvét, azt mondja a csukcs: – Most kezdjünk el futni.
Futnak, futnak visszafelé, a medve a nyomukban. Közben gondolkodik a miniszter: mi a fenének futunk, amikor itt a puska a kezemben.
Azzal megfordul, és durr, lelövi a medvét.
A csukcs megáll, odamegy a tetemhez, és csóválja a fejét.
– Maga tényleg tud lőni is meg futni is, miniszter elvtárs, de mégiscsak egy buta ember.
– De miért?
– Azért, mert ki a fene fogja elcipelni ezt marha nehéz állatot a faluig?
Mindegy, most már vége a focivébének, mindenki megkapta a magáét. Ronaldó meg Messi pedig, a két világsztár, válságos idegállapotban, csendben sírdogál szerény tizenkét szobás villájának valamelyik zugában, és elkeseredésében százdollárosokba törli az orrát.
– Csak a Vucsicsot sajnálom – szóla amama. – Nem elég, hogy a szerb focisták mindjárt az elején kiestek, mégpedig szégyenszemre két volt koszovói albán góljaival, hanem még a barátja, Putyin is szomorkodhat.
– De mi köze a szerb elnöknek az oroszok kudarcához, Tematild?
– Nem olvastad a lírai vallomását, Tegyula? Bevallotta, hogy ő bizony az orosz testvéreknek drukkolt a horvátokkal szemben. Úgy látszik, őrá nincsenek hatással Kolinda bájai.
Jaés atatával visszaemlékeztünk a drága Ferenczi Jenci színművészünkre, aki oly nagy átéléssel adta elő messéimet a Magyarzó-élőújságokon, a közönség tapsvihara közepette! És aki már öt éve odaföntről kíséri munkánkat.
Egyszer atatával élőújságra igyekezve eltévedtek a bánáti úttalan utakon, és a vaksötétben megállítottak egy szembe jövő autót, Jenci pedig kiszólt és megkérdezte tőlük:
– Jó estét, emberek! Jó irányban megyünk az élőújság helyszíne felé?
– Á, maga az, Ferenczi úr? – válaszolt a kérdezett. – Forduljanak vissza, jöjjenek utánunk, mert mi is oda tartunk.
Hát így ismerték Jencit már a hangjáról is egész Vajdaságban!
PISTIKE, becsapott szurkoló és buta medvevadász
